5vös 5km (2014 tavasz)

 

2014. május 5-én rendezték meg a 26. 5vös 5km futóversenyt. Mivel legutóbb nem indultam a 25. 5vösön, ezért most nagy késztetést éreztem a részvételre. Az időzítés igencsak kedvezőtlen alakult, hiszen a 10 000 m-es OB után egy nappal volt a verseny. Egyébként érdekes, hogy ez a futás rendszerint kedden, szerdán vagy csütörtökön szokott lenni, azonban a verseny 5-ös számrendszerének a május 5-e kedvezett, ami éppenséggel hétfőre esett… Mindegy, úgy voltam vele, hogy ha hétfő reggel különösebb fájdalom vagy kimerültség nélkül kelek fel, akkor rajthoz állok, mert egy 15:50 körüli időt azért így egy 30 perces 10 ezer után is valószínűleg bírok, másfelől ez az idő mostanában elég szokott lenni a győzelemhez. Nagy meglepetésemre a hétfői napon kifejezetten friss voltam, ezért a versenyzés mellett döntöttem, amit aztán nagyon vártam is. A bemelegítés nagyszerűen sikerült. Úgy éreztem, hogy akár 15 alatt is bírnék most futni, ugyanakkor azért próbáltam magamat visszafogni, nehogy visszájára forduljon majd a történet. A rajt előtt aztán láttam, hogy edzéstársaim is versenyeznek, akik között Tóth Tomi is ott sorakozik. Ezzel eldőlt, hogy mégis rohanás lesz, ráadásul Tomi gyors iramot tervezett. Úgy voltam vele, hogy akkor megyek egy viszonylag gyors, de mégsem erőltetett tempót, a végén pedig valahogy majd ellépek, ami felől azért nem aggódtam. A taktika nagyrészt bejött, amiből szerintem mindketten jól kijöttünk.

A táv feléig vezettem Tominak egy 3 perces iramot – meglepően könnyedén ment (bár tegnapról azért ismerős is volt ez a terhelés..). Aztán a harmadik kilométerhez érve Tomi már leszakadozott, én pedig egy picit bele is erősítettem, hogy azért bebiztosítsam az első helyet. Ezután én is kezdtem elfáradni, de összességében nem volt vészes. A végét viszont jobb lett volna elengednem, de a jó időeredmény továbbhajtott, ezért kifárasztottam magam, ami így utólag nézve nem biztos, hogy jó ötlet volt. Az utolsó 800 méter most is keserves lett, mert az újabb rekord létszám miatt (ez önmagában amúgy nagyon jó!) felesleges erőfeszítések árán tudtam csak a kocogó tömeg között ellavírozni (körözés miatt). A felvezető biciklist (Őszi Krisztiánt) szeretném ezúttal pozitív példaként kiemelni, mert kifejezetten értékes munkát végzett, ami azért esett különösen jól, mert eddig pont a felvezetőkkel voltak nehézségeim. Krisztián bátran, körültekintően és elhivatottan törte az utat – köszönöm, csak így tovább!

A célegyenesbe érve lettem figyelmes arra, hogy tulajdonképpen még 15 perc alá is beférhetek, ezért még rátettem egy lapáttal, míg végül 14:58-al értem elsőként a célba. Hála Istennek ezért a jó eredményért! Ezzel sikerült megszereznem a negyedik 5vös aranyérmet (ezen kívül van még 3 ezüst, egy bronz és egy 5. hely). Remélhetőleg a továbbiakban is az aranyérmek száma marad a domináns. Végül szeretnék még a verseny utáni napokra is kitérni. Habár különösebb probléma nem történt, a két versenyből származó fáradtság a következő napokon jött ki igazán. Nagyjából három napig elég nehézkesen ment a futás, ráadásul a következő versenyek miatt nem lehetett leállni, ezért erős futások következtek. Összességében nem történt baj, csak érdekes, hogy egy jó verseny (lásd: vasárnapi 10 ezer) után nem közvetlenül, hanem inkább több nappal később jön csak ki a fáradtság – ami adott esetben lehetővé teszi az egymás utáni versenyzést.

5vös 5km 2013 tavasz

Nyolcadik alkalommal álltam rajthoz az egyre népszerűbb „5vös 5km” egyetemi futóversenyen. Valószínűleg utoljára futottam ELTE-s színekben, így ez a futam most különösen fontos volt számomra. Mindenképpen szerettem volna ezt a korszakot egy kimagasló szerepléssel lezárni – egy pályacsúcs például nagyszerűen klappolt volna az alkalomhoz. Habár papíron sikerült ezt elérnem, a csúcs végül mégsem hozzám fűződik, mert Dani Áron barátom most is megleckéztetett a végső hajrában. Jó lett volna megnyerni ezt a versenyt, már csak azért is, mert az utóbbi időben Áron kolléga vette át az általam korábban elkezdett „aranyszerző” sorozatot, és ez már kezd unalmas lenni, tehát mindenképpen változásra van szükség ezen a téren. Egyébként nagy verseny volt, mert nagyjából egyforma állapotban vágtunk neki, és egy ideig nekem úgy is tűnt, hogy a merész kezdésbe Áron fog belebicsaklani. Ez nem jött be, így az utolsó egy kilométerre maradt a harc, amit a sereghajtó kocogók igazán megnehezítettek és egyben kiéleztek. A tusában elég jól helyt álltam, de az utolsó szakaszra érve egyszerűen már nem tudtam Áront lerázni, így hát maradt a célegyenes taktika, ami nekem kifejezetten nem kedvezett – kaptam is egy két másodperc hátrányt, és végül 14:28-as időeredménnyel zártam a futást. Az idei pálya sajnos rövidebbre lett vágva, így nem tudjuk pontosan a reális időeredményeinket, mindenesetre a körülbelül 100 méteres hiány számbavételével is egy stabil 15 percen belüli eredmény könyvelhető el. A pályacsúcs már egy nehezebb ügy – de hát az elmúlt idők során többször is változott a pálya, így a hitelesítés nem volt szigorú. Örültünk Áronnal, hogy egy edzés keretében is ilyen jól tudtunk szerepelni. Ez mindkettőnk számára biztató volt, és azt hiszem a soron következő 5vös 5-ökhoz pedig komoly inspirációt adott.

5vös 5km 2012, őszi forduló

Szeptember 28-án futottam le életem 7. 5vös 5km-ét. Ugyan, a 7-es nem illeszkedik az 5-ös számrendszerhez, én azért szeretem ezt a számot, úgyhogy ez a futás is egy kisebbfajta ünnep volt. Korábban úgy terveztem, hogy ezt az alkalmat egy igazán jó szerepléssel koronázom meg (pályacsúcs gondolata is erősen benne volt), de aztán máshogy alakultak a dolgok. Sajnos a Félmaraton OB után 3 nappal megbetegedtem, ami egy hétig elhúzódott. Így kerek 1 hetem maradt a fokozatos edzés elkezdésre, felkészülésre és a verseny előtti pihenésre. Ennek ellenére azért sikerült egy egész jó eredményt elérnem: 2. lettem, 15:04-es idővel! Ami a versenytörténetemet illeti, eddig volt egy 5., egy 3., egy 2. és három 1. helyezésem. A tabella tehát egy újabb ezüstéremmel egészült ki. 2009 tavaszán futottam az első „5vös Csöpit”, ezt követően pedig egy alkalom (2012 tavasz, sérülés) kivételével mindig rajthoz álltam.

A mostani 5vös 5km egyébként egy újabb fejezetbe lépett be. Amikor először elindultam, akkor hasonló történt, ugyanis hirtelen megduplázódott a részvételi létszám, fél évvel később pedig a 300 főt is elérte a futóverseny. Ez a növekedési ütem 2 évig stagnált, most azonban egy újabb lépcsőfokot ugrott át a verseny: kb. 450 fő ért célba az 5vös 5-ön! Emellett az esemény egyre komolyabb marketingje, a járulékos szolgáltatások és az olimpikonok részvétele mind jobban fokozták a verseny színvonalát. Habár én csak résztvevője vagyok ezeknek a versenyeknek, mégis sokat tudnék mesélni róla. Most azonban inkább az aktuális szereplésre térnék át.

 

A versenyre nagyon jól sikerült bemelegítenem. Még jó, hogy időben lementem, mert az előnevezések, és a szervezkedések jó sok időt vettek igénybe. A rajtnál tipikus 5vös 5km-es hangulat volt, szeretem. Az elrajtolás már kissé érdekesre sikeredett, ugyanis míg a speaker hangosan visszaszámlált, a főszervező próbálta leinteni a rajtot. Eredménytelenül… A mezőny menthetetlenül útnak indult, majd egy 100 méter múlva vettük észre, hogy egy sorompó képez akadályt a futópályán… Így már érthető. Nem gond, mi könnyedén elslisszoltunk. Elég rossz, bizonytalan versenykezdet volt ez, ami kicsit sem kedvez egy jó futásnak, na mindegy. Áronnal elkezdtük a vágtázást, eleinte én mentem elől, majd versenytársam lelkesedését látva kissé előreengedtem őt. Az első 2 kilométerünk igen gyors lett, bár a km-jelzők valószínűleg nem voltak pontosak. A felénél még jó formában éreztem magam, viszont nem éreztem erőt ahhoz, hogy akcióba kezdjek. Ehelyett maradtam a meghúzódó pozícióban. Ahogy teltek a méterek és nőtt a fáradtság, úgy egyre inkább egy hosszú vagy nem hosszú hajrás verseny kezdett a dologból kirajzolódni… Ez nem annyira tetszett, de hát most erre volt erőm. A 3. km-nél (kb. 8:55) egyébként már egyértelmű volt a pályacsúcs lehetetlensége, egy 14-essel kezdődőben viszont még reménykedtem. Az utolsó km táblához érve bizonyos értelemben megkönnyebbültem, tempóváltást viszont nem annyira tudtam volna már abszolválni. Érdekes, de az utolsó másfél kilométeren minden ellenkező érzéssel szemben még valamelyest lassultunk is… A végén, a fordító után egy hosszú hajrá gondolata fordult meg bennem, de Áron valahogy jobban érvényesült. Talán itt jelentkezett az a jelenség, hogy a hosszan tartó vezetés mentálisan előnyt jelent (mert egyébként Áron ugyanannyira volt fáradt, mint én). Az utolsó km-en tehát nem volt túl sok motivációm már az akciózásra. Örültem, hogy eddig is ilyen jól bírtam a tempót. A legvégén, ahogy befordultunk a célegyenesbe szinte már kezdtem a hajrámat, de ez külsőleg egyáltalán nem látszott, mert ezt Áron csinálta helyettem. Az utolsó 100 méteren egy méterrel lemaradva szaladtam végig, és sajnálattal konstatáltam a kevésbé csinos 15-tel kezdődő időt (15:04). Egyébként tipikusan az a verseny volt, hogy ha még 2 km-t kell futni, akkor is ugyanígy érünk be. Ha mondjuk 10 kilométer lett volna, akkor már azért kialakult volna egy távolság közöttünk. Tehát második lettem. Vitárius Bence lett a harmadik, így a BEAC-os atléták szépen elfoglalták a dobogót! Örülök az eredményeknek, ez is egy emlékezetes 5vös 5km volt!

5vös 5km 2011 ősz

Szeptember 22-én az ELTE Sportkampány keretében, 21. alkalommal rendezték meg az 5vös 5km-t. Budapest egyik legnívósabb egyetemi sporteseményéről van szó, a színvonalas utcai futóversenyen már 6. alkalommal álltam rajthoz. Azon túl, hogy ELTE hallgatóként szinte kötelességemnek érzem, hogy Eötvös Loránd nevét viselő futóversenyen részt vegyek, a megmérettetés már önmagában is több szempontból kihívást jelent.

Az 5vös 5km mára már egy komoly élmezőnyt felvonultató versennyé nőtte ki magát. Nekem ugyan nem akadt vetélytársam, az órával azért így is meg kellett küzdenem. Szerettem volna 15 perc alatt futni, de végül „csak” 15:00 alatt sikerült teljesítenem a távot. A győzelmemnek és a javuló időeredményemnek így is nagyon örülök, úgy érzem egy igazán jó futást tudtam végrehajtani.

Az élmezőnyben is szép eredmények születettek. Az esemény színvonalát bizonyítja, hogy 25 versenyző ért be 18 percen belül a célba. Közöttük nem csak a BEAC lelkes versenyzői, hanem Budapest más egyetemeinek a hallgatói is szerepelnek. Továbbá újabb 25 futót számolhatunk a 20 percen belül teljesítők között, ez az eredmény még mindig nagyon jónak számít egy egyetemi futóversenyen. Összesen pedig közel 300-an futották le az 5km-es távot, közöttük rengetegen az ELTE polgárai. Jó érzés látni, hogy ez a hangulatos sportesemény évről évre több száz egyetemistát bír megmozgatni, remélem a létszám a jövőben tovább fog emelkedni.

<!--[if gte mso 9]> Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE