-

-

2011. március 28., hétfő

Pólus futás


Idén kivételesen részt vettem a március 20-ai Pólus Mezeifutáson, ahol megnyertem az egyetemi bajnokságot (5600 m, 17:23). A versenyről Ferenc Kata edzőtársam készített velem egy rövid interjút, ami a honlapunkon is megjelent. Egy beszámoló helyett most inkább ezt az interjút szeretném közölni a blogomon:

"A verseny keretében került megrendezésre a Budapesti Egyetemi és Főiskolai bajnokság. A férfiak 6000 méteres egyetemi bajnokságát a BEAC versenyzője, Csere Gáspár az ELTE képviseletében fölényesen nyerte.
Csere Gazsit kérdeztem a versenyről, aki a keddi 8000 méteres utcai futás után (ahol jó versenyzéssel a felnőtt mezőnyben 5. lett) vasárnap is rajthoz állt, hogy lefussa a közel 6000 méteres távot.

Hogy tekintettél erre a versenyre?
Félig edzés volt, félig kötelezettség. Edzés a tavaszi félmaratonra és a 10 000 méterre is. Kötelezettség, hiszen az ELTE-t kellett képviselnem. Úgy gondoltam rá, mint verseny, amit „jó lesz megnyerni”. Tudtam, hogy nincsenek nagy ellenfeleim (esetleg a felnőtt mezőnyben lett volna). A keddihez hasonló jó futást szerettem volna teljesíteni, s ez sikerült is. A mai tempó (körülbelül 3 perces), ugyanaz volt, mint a keddi, bár 2 km-rel rövidebb, de az utcai futás volt. Ez inkább, mezei jellegénél fogva saras. Mindenesetre az elő hely és az idő (17:23) is jó volt, és ezért Imre bácsi is elégedett volt.

Hogy érezted magad futás közben?
Elég otthonosan mozogtam, a decemberi Mezei EB-nek köszönhetően. Azóta nincs problémám a terepfutással. Sokan szögesben voltak, de én maradtam a simatalpú cipőnél. Részint, mert már rég volt rajtam szöges, részint mert szívesen éltem a rövid járdaszakasz kínálta lehetőséggel (így ott nem kellett a füvön futnom). Ez nem bizonyult hátránynak. Az első kör második felétől vezettem, futottam a saját tempómat. Nem bánom, hogy nem a felnőttek közt indultam, most elég volt a négy kör (a hét helyett).

Ferenc Kata.
"

Köszönöm Kata!



2011. március 19., szombat

VI. Imre-Lőrinc Futóverseny


A hosszú téli alapozást követően március elején elkezdtem irányozottan a tavaszi félmaratonra és a 10 000-re készülni. A téli hetek versenyek nélkül teltek, ezért már vágytam egy kis izgalomra. Elhatároztam, hogy az áprilisi megmérettetések előtt, még márciusban indulok egy-két versenyen, hogy ne szokjak el a verseny-helyzettől, meg hogy teszteljem is egy kicsit magam. Így pont kapóra jött a március 15-ei Pestszentlőrincen megrendezett kerületi utcai futóverseny, ami pénzdíjakkal várta a gyors futókat is.
Én is elmentem, hogy fussak egy jót, bár elsősorban most a pénzdíj érdekelt. Az elmúlt évek eredményeit visszanézve, sok esélyt láttam, hogy az első három helyezett (pénzdíjas keret) közé bekerüljek. Aztán, ahogy Andrissal a helyszínre értünk, az elképzelések teljesen átértékelődtek bennünk. Nem is kellett sok, egyből szembetalálkoztunk Erkoloval és Kovács Tomival... Ezután a nevezéskor további versenyzőket pillantottunk meg: Bene Barna, Rezessy, Juhász Andris, Honti Attila... "Hát, ez jó futás lesz!"


Elkezdtünk melegíteni, eközben pedig hirtelen tervet kellett módosítanom. Az első háromról, ha nem is teljesen, de azért lemondtam, hiszen 3 versenyző is volt, akik egyértelműen erősebbek nálam. Arra próbáltam összpontosítani, hogy egy jó futással minél jobb helyen végezzek, úgy a 4-5. helyet elképzelhetőnek is tartottam. Jó formában éreztem magam, Andris a repülőzéskor sajnos egy hirtelen (reakciós) fájdalmat kapott a térdébe. Tanácsomra azonnal abbahagyta a futást, a versenyt is kénytelen volt szegény kihagyni. A "befektetés" azonban bölcs döntésnek bizonyult, hiszen másnap már gond nélkül, fájdalom-mentesen edzhetett tovább!
Aztán elrajtoltunk. Jó erősen kezdtek, egy ideig én is az élboly nyomába eredtem, de fél kilométernél lassítottam, túl gyorsak voltak. Ők Kovács Tomi, Bene Barna és Erkolo Ashenafi voltak, tehát a dobogó sorsa itt eldőlt. A második bolyt én illetve Rezessy Gergő vezettük felváltva, hozzánk csak Honti Attila társult. Szerencsére a kilométereket kitáblázták, de sajnos nem pontosan... Mindenesetre az első három kilométert úgy 3 perc körül szaladtuk. Nem esett nehezemre, ezért éreztem, hogy ebből egy jó futás lehet. A pálya szimpatikus volt, olykor kanyargott, de alapvetően egy téglalap alakú kört mentünk, hosszú egyenes szakaszokkal, amiket én szeretek. Hamar teltek a kilométerek, a táv feléhez értünk. Csodálkozásunkra, Bene kiszakadt az élbolyból, jelentősen lelassult. 5 km környékén már egész közelről néztük a hátát. Hirtelen mindhármunkban felvillant az esély, hogy a 3. helyet elcsípjük. Rezessy többször is kezdeményezett ritmusváltás, erre viszont mi nem voltunk vevők. Nekem ez a 3:05-10 körüli tempó teljesen megfelelt, Honti Attila pedig látszólag ezt is nehezen bírta. Az utolsó kilométereket emelkedők nehezítették, ezeket Hála Istennek jól bírtam. Attila itt többször is lemaradt, de aztán mindig behozta lemaradását a lapos részeken. Eljött az utolsó kilométer. Kissé gyorsítottunk, nyilván el kellett dönteni a helyezéseket. Bene időközben összeszedte magát, sikerült megtartania 3. helyét. Ennek ellenére közel voltunk hozzá, jogosan állíthatjuk, hogy megszorongattuk őt. Az utolsó pár száz méter, és azon belül is a hajrá érdekesen alakult. Az addig képzelt erőviszonyok teljesen megfordultak. Rezessy, aki eddig a legjobban bírta, lemaradt, nem tudott hajrázni. Engem pedig Honti Attila, aki többször is majdnem kiszakadt, hirtelen lehajrázott az utolsó 150 méteren... Így abszolút 5. lettem Honti után és Rezessy előtt. Nem rossz, sőt az időeredményünk kifejezetten biztató volt! 24:07-et mentünk, igaz a pálya kb. 200 méterrel rövidebb volt, mint 8 km. Azért így is jól néz ki a dolog, az átlagom (kilométerenként) 3:05 lett! Nagyon örültem az eredménynek, igazán jó futás volt!

Eredmények:

1 1100 Kovács Tamás 23:08 2:54
2 1098 Erkoló Ashenafi 23:35 2:57
3 1194 Bene Barnabás 23:49 2:59
4 1139 Honti Attila 24:03 3:01
5 1114 Csere Gáspár 24:07 3:01
6 1149 Rezessy Gergely 24:15 3:02
7 1169 Juhász András 25:35 3:12
8 1101 Fonyó Sándor 25:45 3:14