-

-

2011. szeptember 30., péntek

5vös 5km 2011 ősz

Szeptember 22-én az ELTE Sportkampány keretében, 21. alkalommal rendezték meg az 5vös 5km-t. Budapest egyik legnívósabb egyetemi sporteseményéről van szó, a színvonalas utcai futóversenyen már 6. alkalommal álltam rajthoz. Azon túl, hogy ELTE hallgatóként szinte kötelességemnek érzem, hogy Eötvös Loránd nevét viselő futóversenyen részt vegyek, a megmérettetés már önmagában is több szempontból kihívást jelent.
Az 5vös 5km mára már egy komoly élmezőnyt felvonultató versennyé nőtte ki magát. Nekem ugyan nem akadt vetélytársam, az órával azért így is meg kellett küzdenem. Szerettem volna 15 perc alatt futni, de végül „csak” 15:00 alatt sikerült teljesítenem a távot. A győzelmemnek és a javuló időeredményemnek így is nagyon örülök, úgy érzem egy igazán jó futást tudtam végrehajtani.
Az élmezőnyben is szép eredmények születettek. Az esemény színvonalát bizonyítja, hogy 25 versenyző ért be 18 percen belül a célba. Közöttük nem csak a BEAC lelkes versenyzői, hanem Budapest más egyetemeinek a hallgatói is szerepelnek. Továbbá újabb 25 futót számolhatunk a 20 percen belül teljesítők között, ez az eredmény még mindig nagyon jónak számít egy egyetemi futóversenyen. Összesen pedig közel 300-an futották le az 5km-es távot, közöttük rengetegen az ELTE polgárai. Jó érzés látni, hogy ez a hangulatos sportesemény évről évre több száz egyetemistát bír megmozgatni, remélem a létszám a jövőben tovább fog emelkedni.
<!--[if gte mso 9]> Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE

2011. szeptember 11., vasárnap

EDF Éjszakai futás 2011


Szeptember 10-én az EDF Éjszakai futóversennyel folytatódott az őszi versenyszezonom. Ezt a hangulatos utcai tömegfutóversenyt nagyon szeretem, idén negyedik alkalommal álltam rajthoz. Először 2004-ben (13 évesen) futottam ezen a versenyen, ami hatalmas élmény volt, hiszen addigi életem talán legjobb futását produkáltam akkor (a 6,5 km-t 22:35 alatt teljesítettem, ezzel az élmezőnyben végezve). Aztán egy hosszabb kimaradást követően 2009-ben újra szaladtam egyet, ekkor Schweigert Árpi barátomnak segítettem, végül tavaly egy betegség után, kirobbanó formában a 4. helyen értem célba, éppen lemaradva a bronzról. Ennek megfelelően idén a dobogóra való felfutást tűztem ki célul, ami Hála Istennek megtörtént: a kb. 4300 főt számláló mezőnyben az abszolút 2. helyen értem célba!

A Félmaraton OB utáni hét pont jól sikerült: Alapvetően a pihenésre tettük a hangsúlyt, de a gyors regenerációnak köszönhetően egy-két lendületes, koordinációs futás is belefért még az edzésmunkába. Ezen kívül a félmaratonon szerzett sikerélményem hatása máig is pozitívan hat rám, tehát a szombat esti Éjszakai Futáson, teljesen felszabadultan, hittel tudtam rajthoz állni.

A verseny izgalmas volt, érzésem szerint végig kiegyensúlyozottan, jó erőbeosztással tudtam futni. A verseny pályája megint új útvonalon zajlott, a régebbi versenyekhez hasonlóan most is felfutottunk a Budai várhoz, azonban a táv idén rövidebb volt: kb. 5,7 km-t kellett csak teljesítenünk. Ezt a távot közel 3 perces ezrekben lépkedtük végig, ami a pálya domborzatát figyelembe véve nem rossz teljesítmény.

Az első egy km-t én vezettem, majd ahogy elkezdtünk az emelkedőn futni, bolyba tömörültünk és kicsivel hátrébb húzódtam. Az emelkedő alig vett ki belőlem erőt, ez fontos volt. A 2. km-nél már nagyjából látszott, hogy kik között fog eldőlni a dobogó sorsa. Nem néztem annyira hátra, de az egyértelmű volt, hogy elsősorban Tóth Lászlóra, Tábor Miklósra és Zsíros Misire kell odafigyeljek. A hosszú lejtőn -ahogy elnéztem, mindannyian kipihentük magunkat, szinte még bármi lehetett. Egy kicsit el is gondolkoztam, hogy mi lesz ebből… A békéscsabai futókon ráadásul kicsit sem látszódtak a fáradtság jelei. Azért viszonylag nyugodt maradtam, hittel néztem a hátralevő kilométerekre. Aztán a 3. kilométerhez közeledve Tóth Laci váratlanul az élre ált, és jelentős tempóváltásba kezdett. Egy pillanatra megtorpantam, de hamar szedni kezdtem a lábaimat, hogy utolérjem őt. A többiek nem jöttek velünk, túl gyorsnak vélték az iramot. Persze nekem is erőm felülinek tűnt a váltás, de nem akartam meghátrálni. Jól is tettem. Egy kilométer múlva már száz méteres előnnyel futottunk, ráadásul ellenfelem „visszalassított” a 3 perces ezrekhez, így könnyedén tudtam vele tovább futni. Az előny és a frissesség (alig éreztem még fáradtságot!), felszabadítottak és így még élvezetesebbé vált számomra a futás. Az utolsó másfél kilométer megnyugtatónak ígérkezett a pozíció-megtartás szempontjából, a győzelem kivívása viszont nagy feladat maradt. Őszintén szólva erre nem volt túl erős affinitásom, de azért kész voltam mindent megtenni. A vége előtt kb. 600 méterrel Tóth Laci robbantott, erős hajrába kezdett. Próbáltam lépést tartani, ám a két fejjel magasabb ellenfelemmel szemben alul maradtam. Egy idő után viszont belefáradt a hosszú hajrába, szinte már majdnem utolértem. Sajnos azonban már csak háromszáz méter volt hátra, ezért nehéz lett volna már a helyzetemen fordítani.

Az eredményem így is nagyszerű, hiszen nagy boldogsággal érte célba a 2. helyen, csupán 5 másodperces hátránnyal. Az időeredményem 17:20 lett (kb. 5,7 km, 3:04/km).

Dicsőség Istennek!

2011. szeptember 5., hétfő

Félmaraton Országos Bajnokság

A 2011. évi Félmaraton Országos Bajnokságot szeptember 4-én a Nike Budapest Félmaraton keretében rendezték meg. Számomra ez a verseny az év egyik legfontosabb megmérettetése volt, hiszen jelenleg a félmaraton az elsődleges versenyszámom. Ennek megfelelően sokat készültem, így a nyári hetek a pályaversenyek helyett ezúttal a felkészüléssel teltek el. A Tatai Minimaratont leszámítva, utcai futóversenyeken sem indultam. A viszontagságos nyári időszak ellenére a bajnokság nagyon jól sikerült: 70 percen belüli idővel az abszolút 6, az U23-as korosztályban pedig az 1. helyezést értem el!

Pár sort az előzményekről: Egy nyaralást követően július közepén kezdtem meg a felkészülést, ami egészen augusztus második hetéig nagyon sikeresen is zajlott. Aztán majdnem egy hétig abba kellett hagynom az edzéseket az allergiás betegségem miatt. Fizikai állapotom alapvetően hamar megújult, mégis az edzések kifejezetten gyengén mentek, a szívem egyszerűen nem bírta a terhelést. A gyengélkedés egészen augusztus végéig eltartott. Emiatt veszélyben éreztem a bajnokságot, kétségbe is estem a szerencsétlenség miatt. A félmaratont megelőző 10 napban azért volt 3 edzésem, amik kifejezetten jól mentek: Egy jó eredmény elérése tehát nem volt elveszve! Ezt a versenyt megelőző két napig nehezen tudtam elhinni, végül mégis sikerült megvívnom a hitnek a nemes harcát! Azután, hogy rendbe tettem magam, már „csak” magát a bajnokságot kellett megharcolnom…

Vasárnap reggel 10 órakor gyülekeztünk a rajtvonalnál. Az OB-n népes mezőny gyűlt össze, a Nike Félmaratonról nem is beszélve.. A rajt a BSI versenyekhez méltóan igen ünnepélyes hangulatban zajlott, csakúgy, mint az első két-három kilométer: Nagyon jó érzés volt végig száguldozni az Andrássy-úton egy több ezer fős mezőny elején. Aztán ahogy távolodtunk, magunkba fordultunk és csak a versenyre kezdtünk koncentrálni. Az első három versenyzőt üldözve kialakult egy kb. 10 fős boly, amelynek többnyire az elején futottam én is. Így tettük meg az első 5-6 kilométert, ami egészen lazán ment. Jól esett a futás és még nem is voltam fáradt, pedig az első kilométerek 3:10-15 körüliek voltak.

Majd egy idő után kissé visszalassultunk olyan 3:16-20 körüli tempóra. Ennek örültem, hiszen ott voltam a legjobbak között és ehhez még megfeszítenem se kellett magam. Itt már éreztem, hogy (hacsak nem lesz valami nagy iramváltás), ez a futás inkább a helyezések eldöntéséről és nem az időeredményekről fog szólni. A 7. kilométer környékén két dobogó-esélyes versenyző gyorsabb sebességre kapcsolt, hogy utánaeredjen a 3 fős élbolynak. Így 4-en maradtunk egy bolyban (Józsa Gábor, Szabó Sándor, Farkas Dárius és én). Ez a felállás meg is maradt, egészen a 18. kilométerig. A 8. kilométer után, amikor még mindig nem jöttek a fáradtság jelei, továbbá tudatosítottam magamban a pozíciómat, jelentős békességre jutottam. Elkezdtem igazán élvezni a futást. Ugyan északnak fordulva szembe szél következett, mégis a frissesség, lazaság tovább kísérte a futásomat. Versenytársaim érezhetően kevésbé bírták a körülményeket, ez még jobban megnyugtatott. Ahogy nekivágtunk a pesti rakpart végeláthatatlan birodalmának, úgy kellett összefognom a társaságot, hogy egymást segítve küzdjünk a széllel és lehetőleg ne menjünk ki a 3:20-as tempóból. Nagyon élveztem ezt a kb. 5 kilométeres szakaszt, mert érzésem szerint nekem ment a legkönnyebben. Egy-két lassabbra sikerült kilométer kifejezetten pihentető volt számomra. Ugyan ez az összidőnek nem tett jót, az erőtartalékolásomnak (ami az utolsó pár kilométeres harchoz kellett) annál inkább. (10 kilométeres részidőnk: 32:30).

Miután a 15-ös kilométertáblát is elhagytuk, elkezdtem a táv végére koncentrálni. Mivel megszűnt a szél, és mert a verseny közelgő végét a többiek is érezték, kissé gyorsítottunk az iramon. Ettől kezdve már nem vezettem annyit, inkább meghúzódtam a többiek mögött. Nekem még mindig könnyedén ment a futás, ez óriási boldogságot okozott. Tudtam, hogy a dobogós helyezés (U23) már biztosan megvan, mert mögöttünk nem volt senki reális közelségben. Ez olyannyira megnyugtató volt, hogy a dobogón elfoglalt lehetséges helyem nem is foglalkoztatott különösebben. Innentől már csak élvezettel futottam, ahogy bírtam. Aztán elérkeztünk, a Nyugati-felüljáróhoz (17, 5 km). Mivel már negyedszerre futok ezen a pályán, tudtam, hogy ezen a ponton sok múlhat. Éppen ezért, keményen meg is futottuk Józsa Gáborral az emelkedőt. A taktika bevált. A felüljárót elhagyva először Dárius, majd egy fél kilométer múlva Szabó Sándor is leszakadt. Ezután Józsa Gábor vette át a vezetést és erőteljesen gyorsított is. Ennek örültem, mert ez lehetőséget adott a Szabó Sándorral szemben megszerzett előnyöm bebiztosításához. A 20-as táblához közeledve ugyan leszakadtam Gáborról, de ez nem zavart. Innentől már csak arra ügyeltem, hogy az utolsó bő egy km-t biztonságban, az első helyemet megtartva fussam le. Habár az utolsó 1000 méter kínos lassúsággal telt el, Hála Istennek ezt is leküzdöttem.

Végül tehát az abszolút 6. helyen, 01:09:28-as időeredménnyel szereztem meg a Magyar Bajnoki címet az U23-as Félmaratoni Országos Bajnokságon! Nagyon boldog vagyok, hálás vagyok Istennek, hogy hitet adott és végig segített a küzdelemben! Nagyon köszönöm Szabó Imre edzőmnek a kiváló felkészítést és mindenkinek köszönöm a szurkolást!

Az Újbuda TV készített velem egy interjút: (01:40-től)

http://www.youtube.com/ujbuda#p/u/14/TmTGM0cL1zU