-

-

2010. január 17., vasárnap

Sífutó edzőtábor -Ramsau

Sajnos az utóbbi időben nagyon elhanyagoltam a blogomat, bár igazság szerint nem is nagyon lett volna miről írnom.. Leginkább azért, mert versenyek már két hónapja nincsenek, hiszen a tél a futók és duatlonosok számára az alapozást jelenti. Azonban űzök egy hihetetlenül jó (alapozást kiegészítő) télisportot is, ami alkalmat ad élmény beszámolásra. Ez pedig nem más, mint a sífutás!


Az idei telet minden eddiginél elszántabban kezdtem, ami a sífutást illeti: A téli szezon előtt sírollereztem, ezzel fejlesztettem a technikai-erőnléti képességeimet. A sífutás számára helyet szorítottam az edzés-menetrendemben. Véleményt kértem szakértőktől az atlétika és a sífutás összeegyeztethetőségéről. Vettem új sífutóbotot is. Egyszóval teljesen készen álltam a sífutásra. Viszont e gyönyörű hóborthoz rengeteg adottság is kell. Várni kell a havat, a pályát és külföldre-utazási lehetőségek iránt is kell kutakodni… Szóval nem egy egyszerű eset. A vágyakozás nem elegendő! A szezon amúgy kifejezetten bíztatónak indult, hiszen először október 17.-én álltam futólécen! Persze ez csak bohóckodás volt Dobogókőn vizes, 15 centi hóban, de azért kezdésnek nem volt rossz. Ezután december közepéig nem esett hó. Viszont lehetőséget kaptam egy 4 napos edzőtáborban való részvételre. Erről szeretnék bővebben értekezni.


December 17.-étól 20.-áig egy edzőtábor jellegű esemény keretében Ramsauban sífutottam. A meghívást Marosffy Danitól kaptam, köszönöm neki a lehetőséget. Óriási élményekben lehetett részem és rengeteget tudtam fejlődni a 4 nap alatt. Többet talán nem is bírtam volna (mármint fizikailag). Az első nap fele utazással telt el, majd 1 körül megérkeztünk Ramsau am Dachstein-re, Ausztria egyik sífutó paradicsomába. Egy falu széli, barátságos házban kaptunk szállást, ahonnan a pálya 50 méternyire helyezkedett el, és bizonyos erkélyeiből még a gleccser csipkés láncait is megcsodálhattuk. Rettentően hideg volt, -10 fok várt bennünket. Ez némi aggodalmat keltett bennem, mert amatőr módon ezzel nem számoltam. Viszont az a tény, hogy mindjárt sífuthatok egyből jókedvre derített.


Minimális elhelyezkedés majd átmozgatás után fel is csatoltunk és élvezkedni kezdtünk a sífutás gyönyörében. Nem volt nagy hó, mindössze 25 centi lehetett. Ez kissé rontott is a pálya minőségén, de ez engem nem érdekelt. Eleinte bizonytalanul ment a futás a szokatlanság miatt, de jó érzés volt csúszni. Ismerkedésképpen a többiekkel tartva lesíeltem a Ramsau-i stadionhoz, ahol nem mindennapi látvány fogadott: Profi északi összetettes sífutóversenyzők edzettek a hétvégi világkupára. Bemerészkedtünk a versenypályára, így alakalmunk nyílt a versenyzőkkel együtt síelni. A pálya nagyon durva volt. Teljesen más élőben egy sífutópálya, mint a tv-ben. Brutális emelkedők és lejtők váltakoztak, lapos rész szinte nem is volt… 3 kört mentem a 2,5 km-es körön. Nagyon jól éreztem magam, szinte el se tudtam hinni, mi történik éppen velem. Viszont nagyon hideg volt, az arcom szinte már fájt. A hideg hó miatt a lécek egyébként lassúak voltak. A technikámat illetően is nagyon elégedetlen voltam, de bíztam benne, hogy a következő nap majd belejövök. Persze ezek a tényezők semmit sem rontottak a hangulatomon. Egyszerűen csak fel kellett nézni a napsütötte gleccserre, és egyből elszálltak a gondok. Ezután visszasíeltem a házhoz (4,5 km), és lecsatoltam. Még kocogtam is egyet a profizmus kedvéért. (Ezt egyébként minden reggel és este megtettem.)


Másnap Gnadenalm-on, egy Ramsautól 30 km-nyire fekvő sífutópályán találtuk magunkat. Mivel Dani elég gyengének értékelte a ramsaui pálya hó minőségét, ezért javasolta, hogy nézzünk el a „környékre”. Útközben találtunk rá erre a vonzó sífutópályára, ami kiváló minősége mellet még a tömeget is távolt tartotta magától. Gnadenalm; egy csodás hely, ami szinte ránk várt. Egy változatos, de nem túl meredek 6 km-es körön edzhettünk, méghozzá gyönyörű napsütésben és havas hegyekkel körülövezve. Alkalmam nyílt elsőként nyomot hagyni a reggeli ratrak rovátkáiban is. A kör több hosszú (enyhe emelkedésű, vagy lejtésű) egyenesből állt, ezért a technikámat nagyon jól tudtam csiszolgatni. Ezúttal a mámor ellenére sikerült visszafognom magam, így az erőbeosztással nem voltak gondok. Egyedül a rendkívül alacsony hőmérséklet maradt negatív élményként, ami a napon se akart -10 fölé kúszni, a fák között pedig a -15 is jól érezte magát. Mindenesetre, életem legjobb sífutó edzése volt ez a 3 órás délelőtti síelés. Délután a stadionban edzettünk, a technika fejlesztésére tettük a hangsúlyt. Másfél órát bírtunk ki az irdatlan hidegben.


A harmadik napon újra autóba szálltunk azzal a céllal, hogy egy újabb pályát próbáljunk ki. Sajnos a havazás megnehezítette a közlekedést, így csak lassú tempóban tudtunk a szerpentinen felmenni. A bizonytalan útviszonyok miatt, nem mentünk feljebb és az előző napi Gnadenalm-nál szálltunk ki. ’Na jó, ez is megfelel’- gondoltuk. A pálya illetve az időjárás ugyan nem volt annyira mesés, mint előzőleg, de azért egy hasznos edzést tudtunk végrehajtan. Én ezen az edzésen valahogy gyengébben szerepeltem, mint a többiek. Egy jó kis délutáni pihenő után este újra lécre álltunk. A cél a Ramsau-i 30 km-es kör megtétele volt. Még világosban indultunk, ám hamar ránk sötétedett, de ez nem volt gond: Pelyhe Dani fejlámpával világította az utat. A túra jellegű esti edzés hihetetlenül jól sikerült: A tábor legjobb edzéseként tudok rá visszaemlékezni. Valami oknál fogva, most nekem ment sokkal jobban, mint a többieknek. Egyszer se fáradtam el az út során, sőt még a mozgásomra is oda tudtam figyelni. A kör kitérőit kihagytuk, így 18,5 km-re jött ki az edzés. Óriási élmény volt!


Az utolsó nap számomra amolyan levezető jelleget öltött. Persze nem lazsáltam egy percig se, tudtam, hogy ki kell használni az alkalmat. Azonban a halmozott terhelés által fáradt lettem, ezért már nem akartam annyira nyomni így a végén. 2 és fél órát sífutottam a Ramsau-i réten, szép, napsütéses időben. Próbáltam törekedni arra, hogy az utolsó edzés kifejezetten szép mozgással történjen meg. Kijelöltem egy változatos útvonalat, ahol mindegyik technikát gyakorolni tudtam. Emellett sokat néztem a hegyeket is. Miután nagyjából beteltünk a sífutás és a táj adta örömökkel, lecsatoltunk, megebédeltünk, összepakoltunk majd hazaindultunk. Nehéz volt elbúcsúzni Ramsau-tól. Ennek ellenére azt hiszem jól kihasználtam a lehetőséget: Az edzőtáborban sokat fejlődtem, mind technikai, mind erőnléti szempontból és az utóbbi ráadásul még a futás terén is kamatozódott. Ezen kívül álmok váltak valóra és nem utolsó sorban új embereket ismerhettem meg.