-

-

2011. július 1., péntek

U23 OB, 5000 m


A Mondsee Félmaratonnal számomra lezárult a 2011. év első felének versenyszezonja. Már ezen az osztrák félmaratonon is érződött, hogy kissé kilóg abból az időszakból, amikor a legjobban teljesítettem. Így utólag nézve, szerintem a május 22-ei Szigetköz Minimaratonon voltam a csúcsformában. Most már látom, hogy szakmailag igen nehéz megtervezni egy jó versenyszezont. Ugyanis ha sorozatosan, minden hétvégén rajthoz állunk egy versenyen, akkor egy idő után óhatatlanul csökken a teljesítmény. Így van ez, hiszen versenyszezonban a hét közbeni edzések nem annyira intenzívek, mint alapozáskor, hanem inkább lendületi, koordinációs futások alkotják a versenyek közötti időszakot. Természetesen júniusra nem lettem rosszabb futó, csupán az állóképességem csökkent le az erős edzések híján. Nekünk, hosszútávfutóknak ezért a nyár egyfajta „utóalapozást” jelent. Ennek megfelelően edzőmmel nem is terveztünk a nyárra pályaversenyeket, helyette inkább az edzést választottuk, ami a lassan, de közelgő Félmaratoni OB miatt különösen releváns.

A Mondsee Félmaraton után egy laza hét következett. Aztán edzőmmel úgy döntöttük, hogy a június végi U23-as OB-t még bevállaljuk, mivel 5000 méteren még így edzés nélkül is lehet esélyem a dobogóra. Emellett nem is lenne idén több lehetőségem 5000-t futni… A versenyre való készüléshez tehát körülbelül 10 napunk maradt. Nem sok. Kemény edzéseim szinte nem is voltak, egy-két lendületes, célirányos edzést iktattunk csak be. Inkább a mozgásra, ritmusra koncentráltunk, próbáltam a 70-es körök tempóját „sulykolni”. A technikai felkészülésnek meg is lett az eredménye: frissen, jó mozgással álltam rajthoz a szabadtéri U23-as Országos Bajnokság 5000 méteres futamában, amit június 26-án, Nyíregyházán rendeztek meg. Kisebb fenntartásaim azért voltak a versennyel kapcsolatban, hiszen keveset készültem, az elvégzett (könnyű) edzések pedig kevéssé adtak reális képet az edzettségi állapotomról. Ezen kívül szokatlanul erős mezőny ígérkezett, továbbá sok versenyző volt előttem „kérdőjeles”. Mindezek ellenére próbáltam nem görcsölni, hanem hittel nézni a versenyre. Előrehaladás, hogy a verseny előtt nem izgultam túlságosan! Laza voltam és tudatában maradtam annak, hogy számomra ez nem egy vérre menő bajnokság.

Na de, nézzük végre magát a futást: Összességében jó eredményt értem el, már a célba érés pillanatában is ezt könyveltem el magamban. Ez a kijelentés valahol paradox, mert az eredmény kívülről nem túl csinos: 4. hely, 15:01-es időeredmény. Gyakorlatilag, ha jobban megnézzük, abszolút kudarc, hiszen helyezésileg a legrosszabb (pont lecsúsztam a dobogóról), időeredményileg pedig pont lecsúsztam a 15 perces álomhatárról… Ezzel szemben egy pillanatig sem éreztem kudarcnak a teljesítményt. Ahogy már hosszasan ecseteltem, nem készültem különösebben a versenyre, ehhez képest szépen helyt álltam. A helyezésem abszolút reális. Csak olyanok előztek meg, akik egyértelműen erősebbek voltak éppen nálam. Kiss Tomival kevés eséllyel szálltam hajrá-harcba, ahhoz meg erőm nem lett volna, hogy hamarabb leszakítsam őt, hiszen múltkor már ő is futott 14:50-et. Kicsit azért volt bennem igazságtalanság-érzet, mert 4500 métert vezettem, amiből sokan profitáltak. Kiss Tomi a leginkább. A helyezésről még annyit, hogy nem rossz a 4., mert ezzel leelőztem erős versenyzőket, mint Farkas Dáriust, Szaniszló Barnát… Az időeredmény is reális, igaz szerettem volna jóval jobbat menni. Ahhoz képest, hogy egyedül vezettem, vagyis nem húzott senki, jól néz ki a 3 perces átlag. Főleg azért, mert az utolsó kilométeréig nagyon könnyedén ment a futás, kevéssé fárasztott ki. A „15 percen kívüliség” pedig azért zavar, mert simán meglehetett volna egy 14:59, csak a vége felé egyáltalán nem néztem az órát, ezért fogalmam sem volt, hogy pontosan mennyinél járunk… Ez tehát más eset, mint tavaly. Most már semmi kétségem nincs a 15 percen belüli képességem felől, utcán egyébként már futottam belül.

A legnagyobb pozitívum a futásommal kapcsolatban, ami gyakorlatilag az eredmény ronda oldalait teljes mértékben elfedezi: a futás technikai kivitelezése. Nagyon jó mozgással, kiegyensúlyozottan, gazdaságosan, frissen futottam végig, komolyabb fáradtság nem jött elő. Számomra ezek kulcsfontosságú tényezők. Az, hogy könnyedén tudok 3 percesben lépkedni és jó a futóstílusom, jóval fontosabbak az eredménynél (főleg, hogy nem is vagyok 5000 méteres versenyző). A mérleg tehát reális, megfelel az előzményeknek: Mivel tökéletes volt a technikai felkészülésem, ezért lendületesen, jó mozgással tudtam futni. A futóstílus mögül azonban hiányzott a megfelelő edzettségi állapot, ami a 70-es körökhöz szükséges lett volna. Az edzettségi hiány teljes mértékben összhangban van az elvégzett edzésmunka erősségével. Végül, fontos még megemlítenem, hogy egyedüliként futottam sima talpú cipőben, ez úgy gondolom tovább fokozza az eredmény színvonalát, valamint kifejezi azt is, hogy utcai futóként számomra ez csak egy kirándulás volt a "rekortán-birodalmában". Tehát az eredményem teljesen helyén való, sőt valahol még túl is teljesítettem magam, hiszen a legyőzött ellenfeleim jóval komolyabb felkészüléssel álltak rajthoz és értek el gyengébb eredményt. Hálás vagyok Istennek, hogy kis ráfordítással is nagy eredményt tudtam futni!

Eredmény:

1. Honti Attila 14:33

2. Szabó Sándor 14:35

3. Kiss Tamás 14:59

4. Csere Gáspár 15:01

5. Farkas Dárius 15:03

6. Szaniszló Barnabás 15:08

7. Czindrity Attila 15:15

8. Bencze Dániel 15:42

9. Molnár Ákos 16:21

10. Szántó Csongor 16:29