-

-

2010. május 3., hétfő

Duatlon Országos Bajnokság


A kaszói Duatlon OB az egyik kedvenc versenyem. Az esemény helyszíne csodás, a hangulat egyedülálló, a mezőny pedig mindig nagyon erős. Idén harmadszorra álltam rajthoz, és joggal mondhatom, hogy mindhárom bajnokság pozitív szerepléssel és maradandó emlékekkel zárult. A mostani OB-ra a győzelmet tűztem ki célul. Ugyan a diákolimpiát leszámítva még nem álltam dobogón duatlon országos bajnokságon, viszont már tavaly is közel voltam hozzá ezért úgy gondoltam, hogy nem lehetetlen a célkitűzés. Végül is a korosztályomban (junior) egyértelműen én vagyok a legjobb futó, bringán pedig sokat fejlődtem az elmúlt egy évben, tehát a győzelem igen csak érett elképzelés volt.

Április 25-én hajnalban utaztam le Kaszóra, ezúttal az új klubom (BEAC-Polythlon) kisbuszával. Már fél9-kor a helyszínen ütögettük a szúnyogokat, tehát a délután 3 órás rajtomig jócskán volt még idő. A hátralévő időt tartalmasan töltöttük el: szurkoltunk csapattársainknak, majd Kriván Andrissal letáboroztunk egy nyugodt réten, ahol pihentünk, beszélgettünk, sőt feszültségoldásként (plusz kényszerből is) tanultam az igen csak közelgő érettségi vizsgákra. A recept kitűnően hatott: A tanulás elvonta a figyelmemet, így már nem is izgultam annyira. Most direkt elhatároztam, hogy a rajt előtt már 2 órával elkezdek készülődni azért, hogy mindenre maradjon elegendő időm, és kicsit se kelljen majd stresszelni. Ez be is jött. Bemelegítettem futva is, biciklivel is, majd szép nyugodtan bedepóztam.

A rajt talán az aznapi legmelegebb órában dördült el. Szokatlan volt ez az izzadás, hiszen idén még nem futottam ilyen nyárias körülmények között. Az első futás ki is szárított rendesen. Sikerült a terv szerint elfutnom a felnőtt élmezőnnyel. Viszont sajnos elég ingadozó volt a tempó, ezért sokkal jobban kifáradtam, mint egy egyenletes futástól. 15:20-t szaladtam az 5 kilométeren, amivel abszolút 6.-ként és az első juniorként érkeztem a depóba.

Talán kissé elhamarkodtam a dolgot, mert nagyon nem éreztem jól magam, sőt kételkedés is fogott el. Kifejezetten meg kellett dolgoznom ezért a pozícióért. Lazaságról szó sem volt. A gyors depózást követően 4-en gyűltünk össze egy bolyba. Az első 4 versenyző már elhúzott, mert ők már a futásnál is előrébb voltak.
Az egyik bringás valami miatt rögtön kiszakadt, ezért csak hárman maradtunk, Kuttor Csaba, Rúzsás Dávid és én. Sajnos a szűk létszám miatt semmi nemű pihenésre nem adódott lehetőség, hiszen a gyors váltogatások miatt folyton vezetni kellett. Kikészített ez a 40-45-ös tempó… Ha kb. 5-6-an lettünk volna a bolyban, akkor biztos bírom, de így hárman egy max. futás után ez lehetetlen volt. 5 km szenvedés után ki is szakadtam a bolyból… Persze a feladás is benne volt a dologban, de azért utólag ezt nem róvom fel magamnak. A végeredményt látva még jól is jött ki a dolog. Tehát szomorúan néztem a távolodó két kerékpárost, és kénytelen voltam egyedül tovább tekerni. Olyan szintű fáradtság nehezedett rám, hogy képtelen voltam tempót diktálni. Inkább visszafogtam magam, hogy egy kis levegőhöz jussak, és vártam, hogy utolérjen az üldözőboly. Sajnos a hangulatom nagyon mélyre zuhant, teljesen elment a kedvem a versenytől. Szinte semennyi esélyt nem láttam a győzelmemre. Érdekes egyébként, hogy ezen a versenyen mennyire ingadozó volt a kedélyállapotom. Ekkora eltérések még sosem történtek egy verseny alatt, pedig azért jó pár (kb. 160) versenyen vettem már részt életemben. Egy félkörnyi magány után beért a boly, mely kb. 20 fős csorda lévén mind egy szálig összegyűjtötte a 15:30 és 17perc közötti futókat. Nem tartom ezt túl korrektnek, de hát ez van, én is ide kerültem…
Óriási anyázásokkal rontották el a már amúgy is rossz kedvemet, ezért a második kör végén inkább meghúzódtam a boly végén. Így elkerültem a konfliktusokat, és legalább pihenni is tudtam. Az utolsó kör már lazán ment, hiszen csak húzott a tömeg, tekerni alig kellett. Kezdett visszatérni a versenykedvem, és újra láttam magam előtt a célomat, amiért ott voltam. A kerékpározás végén sikerült jól helyezkednem, ezért a boly elején tudtam leszállni a bringáról. Azt hiszem ez döntő fordulat volt a versenyben. Emellett hihetetlenül jó döntésnek bizonyult a klipsz, mert a cipőátvétel kihagyásával másodperceket sikerült nyernem: Elsőként futottam ki a depóból!
Komolyan mondom, ha ez nem így történik, akkor nem érem el azt az eredményt, amit elértem. A fölény óriási önbizalmat adott, ezért hihetetlen módon felül tudtam kerekedni a fáradságon és az előző rosszkedven. Meglepően lazán és meggyőző gyorsasággal kezdtem el a 2,5 km-es futást. Nem is kellett sok, és lemaradt mindenki. A juniorok között tehát az első helyen álltam! A hirtelen jóra forduló helyzet nagyon boldoggá tett, szárnyalni kezdtem. Az utolsó fordulóhoz érve eléggé elfáradtam, kicsit aggódtam is, hogyan fogom megtartani az első helyet, de összeszedtem magam fejben is. A legvégéig küzdöttem, érdekes, hogy az utolsó egyenes milyen végeláthatatlan lett…

Végül örömmámorban értem be az abszolút 7. helyen, megszerezve a junior országos bajnoki címet! Nagyon örültem, szinte el sem tudtam hinni ezt az eredményt. Ma is nagyon szívesen gondolok vissza a versenyre, mely mindenképpen emlékezetes marad.

Nincsenek megjegyzések: