November 12-én elérkeztünk a Mezei EB válogató harmadik fordulójához. Eredetileg a Népligetben lett volna (sőt előtte még Debrecen is tervben volt), de végül egy nagyszabású atlétikai szakmai konferencia miatt Dunaújváros adott otthont a válogató versenynek. Így utólag nem is baj, nekem tetszett a dunaújvárosi pálya, a verseny pedig igazán jól ment.
A konferencia miatt elég koránra, 9:30-ra írták ki a rajtot. Emiatt még péntek este kényelmesen leutaztam Dunaújvárosba, ahol Bartos Dávid látott vendégül. A kollégiumi szállás jól jött, mert így rendesen ki tudtam aludni magam; nem kellett annyira korán kelni és a pálya is csak 10 perc sétára volt tőlünk. Még egyszer köszönöm Dávidnak a segítséget!
A verseny a Dunapart meredek oldalának tetején volt. 2 kört és még 700 métert kellett futni egy nagyjából sík, füves úton. A hosszú egyeneseket egy meredek lejtő, a túloldalon pedig emelkedő zárta le, éles hajtűkanyarral. (szóval nem is annyira körről, hanem inkább cikkcakkról beszélhetünk.) A rajt előtt félórával az is kiderült, hogy nekünk U23-asoknak mégsem 8, hanem 6 km lesz a juniorokkal együtt.
Elrajtoltunk. Nagy rohanással telt el az első kilométer, ezért nagyon kellett szednem a lábaimat. Az enyhe lejtőn kissé hátrányba kerültem a rövid lépéseimmel, így már az elején lemaradtam az élbolytól. Kb. másfél kilométernél még 10-en valahányadik voltam, de folyamatosan szem előtt tartottam a versenytársaimat, akik azért nem futottak sokkal előttem. Még a második kilométer is nagyon keményre sikerült (05:54-t mutatott az óra), főleg, hogy nekem ez a felfutással telt el: folyamatos közelítéssel kb. a 2. kilométernél utolértem az élmezőnyt (leszámítva Szabó Sanyit, aki már jelentős előnnyel rendelkezett). A hátrány ledolgozása elég sok erőt vett ki belőlem, ezért megpróbáltam visszalassítani a légzésemet, és minél gazdaságosabb üzemmódba váltani. Ezután egy ideig nem történt semmi, szépen kapaszkodtam a boly mögött. Aztán kb. 3,5 kilométernél a lejtős hajtűkanyar után szétszakadozott a boly. Hála Istennek, nekem sikerült jól helyezkednem, sőt a kanyar utáni emelkedőt kicsit meg is nyomtam, így nem szakadtam le. Meglepetésünkre azonban Szalai Benji és Matkó Csaba tempót váltottak, kissé elléptek tőlünk. Czindrity Attila és Kállay Dani, akik közvetlenül előttem futottak, nem mentek utánuk. Nekem talán lett volna erőm a tempóváltáshoz, de kockázatosnak véltem, mert még sok volt hátra… A következő pár száz méteren arra lettem figyelmes, hogy egyre lassulunk… Czindrityék láthatólag elfáradtak. Egy ideig még utaztam rajtuk, hogy kipihenjem magam, aztán szépen elfutottam mellettük. Először Attilát hagytam le, majd kb. 4,5 kilométernél Danit is leelőztem. Ez után már arra koncentráltam, hogy egy egyenletes futással megtartsam a pozíciómat. Egy kemény emelkedő után elhagytam az 5. kilométert is. Eléggé kifáradtam, de volt még annyi lendületem és erőm, hogy szépen végig küzdjem az utolsó km-t. Az Úrra néztem szüntelen, aki végig megújította az erőmet. Aztán, 400 méterrel a vége előtt egyszer csak elrobogott mellettem valaki. Csodálkoztam, ráadásul ő az igen fiatal, de annál keményebb Tóth Áron volt. Örültem is hogy jött, mert szépen beálltam mögé, így még gyorsítani is tudtam a végére. Leelőzni azonban már nem volt erőm. Az eredményemnek nagyon örülök: az abszolút 5. helyen (Szabó, Szalai, Matkó, Tóth, én), az U23-as kategóriában pedig a 2. helyen értem célba! Dicsőség az Úrnak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése