-

-

2010. július 22., csütörtök

Triatlon Váltó OB, Balassagyarmat

Egy évvel ezelőtt elhatároztam, hogy minden évben rajthoz állok valamelyik triatlon versenyen. Sosem kedveltem az úszást, ezért nem is volt soha különösebb célom a triatlonnal. Ennek ellenére mégis sok szál fűz ehhez a sporthoz: triatlonos barátok, a BMTE-hez kötődő évek és egy nagyszerű testvérsport, a duatlon!

A nyári atlétikai pályaversenyek miatt nem tudtam, hogyan fogok idén megfelelni ígéretemnek. Hezitálásomnak egy külső akarat vetett végett, aminek így utólag örülök, mert ha rajtam múlt volna, azt hiszem ebben az évben nem triatlonoztam volna… Ez a bizonyos „külső akarat” Székely Mózes volt, aki tudtomon kívül benevezett a balassagyarmati Váltó OB-ra, ráadásul a BEAC „A” csapatának tagjaként. Pár nappal a verseny előtt, amikor tudomást szereztem a dologról, eléggé megijedtem, de aztán sikerült megbarátkoznom a gondolattal, sőt már komolyan is vettem: igazi kihívássá vált számomra! Itt azért hozzá kell tennem, hogy a BEAC-ban nálamnál jóval ütőképesebb triatlonosok is vannak… Valószínűleg erős futó képességeim inspirálták a döntést, ami abból a szempontból azért vicces, hogy a futószám csupán 2km volt. Ennek ellenére nekem azért terhes volt a dolog, mert május óta nem tekertem, az úszásról pedig ne is beszéljünk… Ha jól emlékszem, a tavalyi fadd után kapott úszás-iszonyom óta nem tartózkodtam cseppfolyós halmazállapotú közegben sportolás céljából… Mindegy, óriási elszántsággal láttam neki a kemény 4 napos felkészülésemnek: 3 gyorstalpaló úszóedzés (csak hogy ne fulladjak bele a vízbe), 2 keró (egy hosszú és egy résztávos). Futással nem foglalkoztam, mert úgy éreztem, hogy a pár napja futott 15:23-as 5000 méteremmel eléggé be vagyok biztosítva.

Összefoglalva, már az előzmények is igen kalandosak voltak, hát még a folytatás: A Nógrád-megyében tett két órás autós-kirándulásunknak köszönhetően majdnem lekéstük a rajtot! Amikor 1 órával a rajt előtt még csak Gödöllő magasságában tettük a varga-betűket (pontosabban egy kiváló vezetési képességekkel rendelkező Polythlonos hölgy), akkor már kezdtem örülni, hogy elkésünk, és akkor megmenekülök a feladattól. A rajtot valóban majdnem lekéstük, csak hát lévén, hogy én a „klasszis” befutó szerepet kaptam, semmiképpen nem bújhattam ki az indulás alól.

A helyszín tetszett, a verseny hangulata is frankó volt. Szinte már triatlonosnak éreztem magam! Nem ódzkodtam a versenytől, hiszen annak ismeretében, hogy csak egy mini-táv várt rám, tudtam, nincs mitől félni. Belevágva a közepébe, a versenyzés teljesen úgy sikerült, ahogy terveztem. Tehát nem ért semmilyen kudarc, sőt a reálisnál talán még jobban is teljesítettem. Az úszás természetesen kifogott rajtam, de hát ez várható volt. Végül is a lényeg, hogy sikerült folyamatosan, ha nem is gyorsan, de legalább egyenletesen végig evickélnem a számomra végtelennek tűnő 400 métert. Ezt követte a kerékpározás, ami meglepően jól ment. Egyébként (leszámítva azt, hogy bedugult a fülem), nagyon jó érzés volt úszás után tekerni. Ezt már múltkor is tapasztaltam. A 8 km-es bringatáv pillanatok alatt eltelt, ráadásul a táv 2. fele a lejtők miatt még örömet is adott. Tehát már csak egy 2 km-es futás volt hátra. Megnyugtató, túl vagyok a nehezén! A verseny közben egyébként csak magammal versenyeztem, meg arra figyeltem, hogy Pálfy Máté, a BEAC „B” csapatának befutója azért ne előzzön le. Hogy nézne az ki, ha a B csapat jobb lenne, mint az A?! Visszatérve, rutinosan lefutottam a 2 kilit –a mezőnyben a legjobb időt produkálva. Kezdő pozícióm miatt helyezést nem tudtam felhozni, de azért így is szépen helyt álltunk: Az amatőr felnőtt kategóriában az 5. helyezést értük el! Köszönet a csapat tagjainak: Bérdi Márknak és Kiss Bencének.

2010. július 9., péntek

Atlétikai Junior Országos Bajnokság


Már nagyon vártam a nyári pályaversenyeket, mert szerettem volna egy igazán jó 5000 métert futni. Fedett pályán ugyebár csak 3000 méter volt, ami nekem túl rövid. Az 5000 is elég gyors, de itt már jóval nagyobb esélyekkel állhattam rajthoz, ami a helyezéseket illeti. Ezen kívül rájöttem, hogy az 5000 egy fajta „teszt-táv”, amit a középtávosok és a maratonisták se kerülhetnek ki. Ha futsz egy jó 5000-t, az sok mindent elárul! Edzőm is mondta, hogy annak ellenére, hogy jelenleg a félmaraton az igazán hozzám illő versenytáv, elengedhetetlen, hogy 5000-en 15 perc alá menjek, sőt később 14:30 környékére is le kell majd menni. Az idei nyár célkitűzése tehát egy 15 percen belüli 5 km megfutása volt.

A cél számomra teljesen reális volt, hiszen utcán már kétszer is futottam 15:30 körül. Persze azért tudtam, hogy a 3 perces iram már elég rohanós, szóval keményen kell majd edzeni, hogy ez összejöhessen. A junior OB-n (amit július 4.-én rendeztek meg Székesfehérváron) más volt a cél. Mivel nincs túl sok erős futó 5000-en, ezért nehéz lenne jó időeredményt elérni, főleg, hogy a korosztályos OB-k általában taktikai versenyek, ahol a kocogás sincs kizárva… Szóval ez egy jó lehetőségnek ígérkezett egy dobogós helyezés megszerzésére. A dobogó teljesen reális volt, sőt edzőm szerint sok esélyem lehet a győzelemre is. A rajt előtt még én is így éreztem. Azzal viszont nem voltam tisztában, hogy mennyire kemény táv is ez az 5 kilométer! Erre csak verseny közben döbbentem rá.

A felkészülésem amúgy nagyon jól sikerült, persze valószínűleg még így is jócskán elmaradtam a korosztályom legjobbjaitól, akik sokkal többet futhattak. Ahhoz képest viszont, hogy a június az érettségik, és az azt követő pihenők miatt nem volt éppen ideális a felkészülésre, mégis nagyon jó edzéseket tudtam végrehajtani. A mozgásom is egyre jobb lett, ami egyébként egy hosszú munka eredménye. Az elmúlt félévben minden edzésen figyeltem a mozgásomat és próbáltam korrigálni is azt, emellett rengeteget néztem videókon, hogy hogyan futnak az afrikaiak és az olimpikonok. Sok mindenre rájöttem mind a tökéletes futó technika, mind a saját problémáimmal kapcsolatban, így sikerült rátalálnom a megoldásra.

Visszatérve, a verseny viszonylag jó eredménnyel, bár váltakozó érzelmekkel zárult. Időeredményem még nem közelítette meg az általam elvárt minőséget, de azért nagyjából elégedett vagyok. A versenyünk ingadozó tempóban zajlott le (hol gyorsabb, hol lassabb..), emellett nagy volt a hőség is, szóval nem lehetett igazán jó időt futni. Ezen kívül szerepet játszott a bizonytalanságban az is, hogy kissé „túl izgultam” ezt a bajnokságot. Még mindig szokatlanul éreztem magam a pályán (ami nem csoda, hiszen az elmúlt években jócskán elszoktam a pályaversenyektől, és azok hangulatától), ezért lehettem túl feszült állapotban, ami akadályozta az igazán jó szereplést. Végül 15:23-t sikerült kihoznom magamból, ami azért nem rossz eredmény. Ez az időeredmény pedig a 4. helyezésre volt elég. Nem panaszkodhatom, hiszen az ország 4. legjobb 5000-ese vagyok! Amúgy simán meglett volna a 3. hely is (az utolsó körig 3. helyen álltam), csak nem voltam elég gyors az ellenfelemmel szemben… Edzőm szerint ez annak tudható be, hogy nem szöges cipőben futottam. Van benne igazság! A következőkben vázlatosan szemléltetem a történteket, ezt amúgy videón is végig lehet követni:

400m: 01:07 (5fős bolyban vagyok)

600m: 01:44 (kisebb visszalassulás, újra együtt a kb. 15 fős mezőny)

800m: 02:21

1000m: 03:00 (egy nagy bolyban a 4., 5. helyen futok)

1500m: 04:31

1800m: 05:29

2000m: 06:05 (már csak 5en: Farkas Dárius, Szabó Sándor, Kis Dávid, Koltai Kristóf és én)

2400m: 07:12

2500m: ritmusváltás: Szabó Sándor elhúz, Farkas Dárius csak mérsékelten indul el, én kissé leszakadva tőle próbálok zárkózni

2600m: 07:53 (4. helyen állok, szakadozva követjük egymást)

2800m: 08:29

3000m: 09:03

3200m: 09:40 (innentől fokozatos, kismértékű lassulás jellemzi a versenyt, beleértve az én futásomat is)

3400m: 10:18

3600m: 10:57 (már elég fáradt vagyok, Kis Dávid viszont még kevésbé bírta, ezért leelőztem, azaz a 3. helyre kerültem)

3700m: Szabó Sándor 70 m-es, Dárius 40 m-es előnnyel fut előttem

3800m: 11:35

4000m: 12:13

4200m: 12:52 (Dárius előttem 50m-re, Szalai Benjamin 25 m-rel mögöttem fut)

4400m: 13:30

4600m: 14:09

4700m: Szalai Benjamin leelőz, visszacsúszok a 4. helyre

5000m: 15:23 (4. hely)

a versenyről készült (vágott) videó

eredmények

2010. július 1., csütörtök

A helyes futótechnika kialakításának tematikája

Az elmúlt félévben minden edzésen figyeltem a mozgásomat és próbáltam korrigálni is azt, emellett rengeteget néztem videókon, hogy hogyan futnak az afrikaiak és az olimpikonok. Sok mindenre rájöttem mind a tökéletes futó technika, mind a saját problémáimmal kapcsolatban, így sikerült rátalálnom a megoldásra. Ezután már „csak” be kellett ültetni a gyakorlatba is a helyes futó technikát, ami ugyebár nagyon sok odafigyelést, türelmet és elszántságot vett igénybe, hiszen a berögzült, rossz mozdulatokról nem könnyű leszokni. Eleinte nem is esett jól a futás, mert az új testtartást erőltetni kellet, de aztán sikerült megszoknom. A lábmunkám szerencsére rendben van, igaz ezen nem is nagyon lehetne már változtatni. Elég rövideket, gyorsakat lépek, de nem találom vészesnek a dolgot. Rövidebb távokon (pl. 1500m) ez hátrány, de pl. maratonon egyáltalán nem. Amúgy a rövid lépéses futótechnikám alkati dolog (mindig is így futottam), ezért nem hiszen, hogy ezen változtatni kellene. A felsőtestem munkáját viszont teljesen újra kellett gondolnom, majd át kellett alakítanom. A legfontosabb, mely az egész felsőtest munkáját meghatározza, a kar. Rengeteget tanulmányoztam képeken és videókon különböző futók kar munkáját. Ennek eredményeképpen értettem meg a helyes technikát. Egyébként kevés futó rendelkezik jó karmunkával, ami egyébként egyértelműen hátrány, hiszen ez a hatékony futás és a gazdaságos, gyors haladás kulcsa. Ezt tapasztalatból is állíthatom. Ha már személyes tapasztalatról beszélek, akkor fontos megemlítenem, hogy a helyes futótechnika elsajátítása ugyanúgy történik, mint a megfelelő edzéstechnika (bemelegítés, levezetés, pihenő..stb.) kialakítása, azaz folyamatosan figyelni kell magunkra, hogy mire hogyan reagál a testünk, szervezetünk, valamint maximálisan ki kell ismernünk magunkat! A kulcsszó itt az önellenőrzés! Mivel nem vagyunk egyformák, testünk, szervezetünk igénye is eltérő! Tehát óriási felelősség van rajtunk, sportolókon. Az alapvető tanítások sokat segíthetnek, de a problémáinkat rajtunk kívül más nem tudja megoldani. Ez leginkább a sérüléseknél figyelhető meg: Fontos, hogy a sérült sportoló elmenjen sportorvoshoz, de magyarázatot az orvos nem fog tudni adni, csak akkor, ha a sportoló ismeri önmagát, és el tudja mondani pontosan, hogy mi a baja, mi történt vele és tisztában van azzal, hogy mit, hol rontott el… Így van ez a futótechnika orvosolásával is. Ahhoz, hogy ez megtörténhessen, először ki kellett ismernem magamat: Miután sokat figyeltem, teszteltem magam, és megnéztem a futásomat videón is, rá kellet jönnöm, hogy mik a problémái a futómozgásomnak. Ehhez persze szükség volt a viszonyításhoz is: A tökéletes technikát is ki kellett ismernem, át kellett tanulmányoznom. A rossz (saját) és a jó technika összehasonlítása után már egyértelmű volt a különbség, vagyis a probléma. Aztán ezt a problémát kellett közelebbről megvizsgálni. Mi okozta a mozgásbeli elváltozást? Ehhez alaposan át kellett tanulmányozni az elmúlt pár évemet. Miután rájöttem, hogy mely mozgások voltak károsak a futótechnikámra, illetve mely tényezők okozták a leépülést, elkezdtem jobban koncentrálni az adott testrészekre, ahol a rendellenességet felfedeztem. Ezt követően kidolgoztam elméletben, hogy az adott testrészemnek hogyan is kellene helyesen mozognia, hogy a jó technika működhessen, létrejöhessen. Az orvosolás a gyakorlati kivitelezéssel folytatódott, mely nem volt egy könnyű feladat. Sok időt kellett erre szánni, hiszen a változás nem megy végbe egyik pillanatról a másikba. Türelemre volt szükség, a javulás fokozatosan történt meg. A szüntelen odafigyelés pedig elengedhetetlenné vált: Az edzéseken folyamatosan figyeltem arra, hogy helyesen tartsam a karjaimat, vállamat, csuklómat…stb. Ez sokszor csak erőltetéssel (fizikai is) sikerült. Emellett specifikus feladatokat is kitaláltam a technikám javítása végett, melyeket egyes edzések után el is végeztem. Hetek alatt jelentős fejlődéseken mentem keresztül, míg júliusra célba értem, azaz átalakult a technikám annyira, hogy azzal már elégedett lehessek. A mozgás kialakításának gyakorlati részéről a következő részben számolok be.