A decemberi Mezei EB-t követően egy rövid, pihenő következett, majd az ünnepek alatt elkezdtem a téli alapozást. A január igen jól sikerült, a vizsgaidőszak és az autósiskola kötelezettségei ellenére színvonalas edzésmunkát tudtam végezni. A február igen kemény telet hozott, ez némileg befolyásolta az edzések alakulását.
Az egyik változást a futópados edzés jelentette. Szombatonként a hosszú edzést futópadon végeztem, ami technikailag nagyon hasznosnak bizonyult. Először eléggé tartottam tőle, mondván, hogy unalmas, életidegen és hogy egyébként is, milyen már hogy nem haladok futás közben… Aztán rájöttem, hogy ennek az edzés típusnak is megvan a maga egyedülálló funkciója, ezért ezt külön kell kezelni. A futópadon nagyon jól lehet csiszolni a futótechnikát, ezt én is tapasztaltam. Egyre kiegyensúlyozottabb a mozgásom, a karmunkám is egyre lendületesebb és a lépéshosszom is valamivel hosszabb lett. Emellett az egyenletes tempótartás képességét és a monotonitás-tűrést is kiválóan fejleszti, amelyek a hosszútávfutáshoz nélkülözhetetlen képességek.
A kemény téli idő viszont nemcsak a terembe mozdított, hanem a hó adta örömök kihasználására is ösztönzött. Idén is sikerült pár alkalommal sífutó lécre állnom, igaz idén a „sí-szezonom” jóval rövidebb volt. Február közepén három napot töltöttem Szlovákiában: az ELTE-s sífutótábor keretében Skalkán sífutottunk. Szép élmény volt! A sífutás továbbra is egy szuper dolog, a futás szempontjából is remek keresztedzést jelent.
Ezt követően elkezdtem célirányosan készülni a tavaszi versenyekre. Február végén már tavaszias idő volt, így jó körülmények kezdtek kialakulni a kinti futásokhoz. Ekkor azonban sajnos lebetegedtem, a gyengélkedés majdnem közel egy hétig tartott. Ez nem jött jól így egy hónappal az félmaraton előtt, de Hála Istennek gyorsan tudtam regenerálódni. Hamar belejöttem az edzésekbe, és az ezt követő 3 hetet magas színvonalon tudtam végig edzeni. Márciusra egyébként terveztem 1-2 kisebb, felvezető versenyt (Naplás-tó, Pestszentlőrinc), de a március elejei betegség miatt inkább kihagytam, és helyette értékes edzéseket gyűjtöttem.
A tél során sokat tervezgettem a tavaszi versenyszezonomat. Mindenképpen egy félmaratonnal akartam kezdeni az idényt, és egyéni csúcsban gondolkoztam. Maga a verseny azonban sokáig kérdéses volt. Sok irányból érkeztek inspirációk, de végül leszögeztem magamban, hogy olyan versenyt választok, ahol jó időt lehet futni. Most ez számomra a legfontosabb. Emellett az időpont sem volt lényegtelen. Március 25. előtt a hideg és a felkészülés rövidsége miatt nem akartam futni, április 10. után pedig már a 10 000m-es OB –ra való felkészülés miatt nem érek rá. Akármilyen rosszul is hangzik, a hazai versenyeket egyből kizártam. Egyszerűen a mezőny hiánya és a gyenge pályák miatt nem nagyon lehet itthon jó időt menni. Ehhez egy Félmaraton OB-ra van szükség, de azt sajnos idén is a Nike-ra jelölték ki… Így például a Félmaraton MEFOB-ról kénytelen voltam lemondani. Jelenleg az egyetemi versenyeknek sajnos nagyon alacsony a presztízse, ezért nem éreztem túl nagy késztetést a részvételre. A Vivicittá egy hangulatos verseny, de nem akartam a tavalyi forgatókönyvet megismételni. Aztán kaptam egy meghívást a Jeruzsálem Félmaratonra is (márc. 16.). Nagyon elgondolkodtatott a dolog, de végül lemondtam. Hatalmas élmény lehet ott futni, de szakmai szempontok miatt most nem illet képbe (nagyon szintes az a pálya). Jövőre remélem kijutok oda is, de akkor majd nem az időeredmény lesz a fontos. Tehát elsősorban a külföldi versenyek között keresgéltem. Először kiszemeltem magamnak pár nagyon komoly európai félmaratont (Lisszabon, Prága, Berlin), de végül egyik se jött össze. Lisszabon fapados repülő híján nagyon költséges projekt lett volna, és úgy gondoltam, ennyire még nem vagyok „profi”. A prágai pályáról elég negatív véleményeket halottam (szintes, kanyargós..), ezért az is kiesett. Maradt a Berlin, ami közismerten gyors, lapos pálya. Ennek a nevezése viszont jó korán lezárult, ezért lecsúsztam róla. Hiába böngésztem januárban a honlapjukat, megdöbbenve láttam, hogy az első 30 ezer nevezési hely már betelt… Végül az április 1-jei Pozsony Félmaratonra esett a választásom. Utána jártam, és arról értesültem, hogy viszonylag jó mezőny szokott lenni, a pálya is viszonylag lapos. Beneveztem, irány Pozsony!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése