-

-

2009. szeptember 11., péntek

Síroller országúti OB

'Egy újabb kihívás, egy újabb érintetlen terület meghódítása'. Röviden így lehetne összegezni életem első síroller versenyét, ami az augusztus 20.-án, Törökbálinton megrendezett Síroller országúti OB volt.

*Általános

Az ismeretlentől való félelem és a különös, nem megszokott izgalom jellemezte a verseny előtti hangulatomat. Ezek az érzések már kezdenek gyakorivá válni, hiszen mostanában egyre több sportágat próbálok ki versenyen is: Télen sífutásban kezdtem el versenyezni, nemrég, augusztus elején a triatlon varázslatos hangulatát érezhettem át, most pedig a síroller került sorra, mint újabb kísérlet. Ezeken a versenyeken mindig egy hasonló félelmet éreztem, ezt nehéz körülírni. Futó-duatlonosként az elmúlt 8 év alatt rutinos versenyzővé váltam, mégis az új sportok kipróbálása verseny helyzetben aggodalmakkal jártak. Szerintem ez azért érthető, természetes dolog. Furcsa érzés volt most is a versenyen, hogy egyszerre éreztem magam zöldfülű kezdőnek és profinak is. A versenykísérleteim (sífutás, triatlon, síroller) amúgy összevetve nézve idáig mindig közepes végeredményt hoztak. Ezt előre lehet tudni: Jelen esetben is, a síroller OB-n az előnyeim (jó állóképesség, akaraterő ..) és a hiányosságaim ( nem elég stabil, kiforrt technika, kevés edzés ..) átlagából ugyancsak egy közepesnek értékelhető eredményt értem el.


*Előzmények


Hogy honnét jött ez az egész síroller dolog, és miért kezdtem el ezt is? Egyszerű. Mivel a sífutás már megalapozottan szerepel a komolyabb terveim között, ezért elengedhetetlen volt ez a lépés. A síroller talán a leglényegesebb eszköze egy sífutónak száraz készülés idején. Ezt tudatosítva magamban, nem is kellett sok idő ahhoz, hogy belássam, erre nekem is szükségem van egy bizonyos mértékben. És nem utolsó sorban, meg is tetszett ez a sport. Amúgy, már télen is belekóstoltam a sírollerozásba, de elég csekély ízelítőt kaphattam, hiszen még nem volt rendes rollerom, ezért görkorival és sífutóbottal tudtam csak gyakorolni. Már ez is jó móka volt, 'hát még milyen jó lehet, az igazi' -gondoltam. Aztán a tavaszi duatlon szezont nem akartam ilyesmi dolgokkal megzavarni, úgy gondoltam, majd nyáron bele kezdek a sírollerozásba. Júniusban kissé naivan elkezdtem gyűjteni egy igazi síroller felszerelésre. Amikor már összegyűlt egy rendesebb összeg, emailben jeleztem Marosffy Daninak a szándékomat. Akkor szembesültem igazán azzal a ténnyel, hogy egy síroller beszerzése Magyarországon mennyire nehéz ügy. A tervet kicsit félretettük, de Marosffyék (látva lelkesedésemet) rögtön kisegítettek: kölcsön kaptam tőlük egy remek szerkót. Nagyon örültem.


*Készülés


Július első felében viszonylag sokat rolleroztam. Itt meg kell említenem, hogy a szoktatás és a technikai alapok elsajátítása egy hetet is igénybe vett, ezért erős edzéseket még nem tudtam végrehajtani. Ezután pedig kénytelen voltam félrerakni egy időre a szert, holott már tudtam, hogy augusztusban OB lesz.. Fontosabb dolgaim voltak: Július végén triatlon edzőtábor a hétvégi OB-val megspékelve, majd egy hét pihenő. Az augusztus 2. hete pedig családi kirándulással telt. Ezután csupán 4 napom maradt arra, hogy az OB-ra valamellyest felkészüljek. Plusz, időközben kaptam egy versenyrollert is, amihez hozzászokni nem volt egyszerű művelet, annyira gyors volt az előző edzőrolihoz képest. Mindegy, nem panaszkodhatok. Tudtam, hogy ennek a versenynek semmi tétje nincs, annak ellenére hogy Országos Bajnokság. A síroller nem az én sportom, de azért elindulok; edzek, szórakozok egy jót, és a magyar sífutó mozgalom is látja, hogy nem tűntem el, továbbra is szeretnék sífutni.
-kb. ezek a gondolatok fogalmazódtak meg bennem a verseny előtt.

*A verseny


A verseny alapvetően jól ment. Természetesen a küzdés közben több negatív érzés is megfogott, de utólag mindenképpen pozitívnak találom a teljesítményemet. Szerencsére a bemelegítést sikerült szépen,alaposan elvégeznem, így gondterheltség nélkül várhattam a rajtomra. Alig izgultam, kifejezetten laza és felszabadult voltam. Bemelegítéskor bejártam a pályát is. Tetszett, sőt igazából nem is tűnt nehéznek. Elrajtoltam. Az első kört nagyon megnyomtam. Nem amatőr hiba volt ez, hanem kénytelen voltam a sietésre, ugyanis az előttem rajtolók (ugyebár, egyéni indításos rajt volt) nagyon elhúztak, ezen kívül már éreztem az üldözők közeledését is. Talán nem is bírtam volna gyorsabban menni.. Az edzéseken nem gondoltam bele abba, hogy ennyire gyors lesz az iram.. Arra gondoltam (mivel tisztában voltam vele, hogy kb. 15km-t kell majd rollerozni), hogy majd beosztom az erőmet. Hát, ez a terv már a 2. kör után kudarcba fulladt, ugyanis már ekkor eléggé fáradt voltam. Meglepő viszont, hogy a további 4 kör ugyanolyan jól ment, mint az első 2. Egyedül a nagy emelkedő utáni nyereg ment egyre lassabban (pont ahol mindenki nézte a versenyt.. :D). Tehát, már az első két kör után levontam az összes konklúziót magamban, pedig a verseny nagy része még hátra volt. Hasonlókat éreztem, mint a sífutó OB-n (bár annál azért kellemesebb volt ez a verseny) : Leginkább nem azért nem bírom a tempót, mert nincs hozzá elég erőm, hanem az instabil technikám miatt. A tüdőm elfáradt, nehezen vettem levegőt, ezért nem tudtam a technika szépségére odafigyelni. Sajnos a fáradtság miatt a ritmusra se tudtam kellően koncentrálni, pedig ez egy kulcs fontosságú tényező a folyamatos haladáshoz. Ezt már az edzéseken is tapasztaltam, ahol egyébként sikerült is a ritmusos mozgást begyakorolnom, csak hát nem mentem egyhuzamban 4 km-nél többet egyszer sem..) Amikor azt láttam, hogy a mellettem elhúzó profi versenyzők a 2,5 km-es kör 3/4-t bedölve, botozás nélkül teszik meg, akkor döbbentem rá, hogy mennyire gyenge a lábtechnikám. Ők a láb kitolásokat viszonylag lassan, de nagyon erős elrugaszkodásokkal kisérve végezték. Ezzel szemben az én lábam csak mozgot mint egy robot, különösebb erő kifejtés nélkül. (Furcsa is volt, hogy az edzéseken az emelkedőket leszámítva, sosem fáradt el a lábam..) A technikai hiányosságokon kívül a felszerelésem is növelte a hátrányomat. Főleg a lejtőn tűnt fel, hogy a többiek a versenykereikkel mennyivel gyorsabbak. Azért nem panaszkodhatok, mert így is nagyon jó szerelést kaptam (köszönet Marosffyéknak). És a versenykerék valószínűleg úgy kiszaladt volna alólam, hogy azt nehezen tudtam volna kordában tartani.
Végül, 37 perces idővel tettem meg a 15 km-es távot, és a 3. helyen végeztem az ifi I. kategóriában. A korosztályom bajnokaitól kaptam egy 4-5 percet, de nem bánkódok miatta, mert úgy gondolom, az eredményem helyénvaló.


Nincsenek megjegyzések: