-

-

2012. október 9., kedd

Höhenstrassenlauf 2012


A sikeres 5vös 5km után úgy döntöttem, hogy az őszi versenyszezont még kitolom egy héttel, hogy egy utcai futóversenyen még elindulhassak. Ebben az évben ugyanis még elég keveset versenyeztem, ezért vágytam még a pihenő előtt egy megmérettetésre. Jó formában éreztem magam, és kimerültség jele sem jött még elő, így hát beneveztem a 64. International Höhenstrassenlauf-ra. Egy rendkívül nagy hagyományokkal bíró, bécsi versenyről van szó, azt hiszem még sosem indultam ilyen „régi” utcai futóversenyen.
Az ötlet mindenképpen eredményesnek bizonyult. Amellett, hogy egy sikeres versenyt teljesítettem, ez egy remek utazás is volt, amely lehetőséget adott arra, hogy Kata testvéremmel egy szép őszi napot töltsek el, Bécs különleges tájain.
Idén nem volt annyira erős a mezőny, csupán egy lengyel futóval kellett megküzdenem. A bécsi erdőben található, dombos „Höhenstrasse” utcáján azonban nekem sikerült gyorsabban végigfutnom. Közel másfél perces előnnyel sikerült megnyernem a 14,3 km-es távot!(időeredményem: 47:23, 3:19-es átlag)
A pálya számomra igen nagy meglepetést okozott: a 2/3-a lejtő, az 1/3 pedig emelkedő volt. Ennek megfelelően okosan kellett taktikáznom. Egyfelől az emelkedőkre kellett tartalékolnom, másfelől pedig a lejtőkön kellett vigyáznom a lábaimra. Nagyjából a táv feléig, meghúzódtam a vetélytársam mögött, majd egy huzamosabb emelkedőhöz érve robbantottam egyet. Éreztem, hogy jobban bírom nála a tempót, továbbá tisztában voltam vele, hogy az utolsó 4 km egy hosszú lejtő lesz, ahol a testi épségemre való tekintettel már nem szeretnék tiszta erőből futni. Ezért kénytelen voltam egy tartós, kemény felfelé futással, nagymértékű előnyre szert tenni, hogy a végén óvatosan, lendületesen futhassak. 
Hála Istennek, a stratégia teljes mértékben valóra vált, a célba könnyedén futottam be! Jó érzés volt egy külföldi versenyt megnyerni, és kár lett volna kihagyni: a futás mellett sok egyéb élménnyel is gazdagabb lettem! Most egy hetes pihenőt tartok, aztán a kollégákkal megkezdem a mezeifutó felkészülést.

2012. október 1., hétfő

5vös 5km 2012, őszi forduló




Szeptember 28-án futottam le életem 7. 5vös 5km-ét. Ugyan, a 7-es nem illeszkedik az 5-ös számrendszerhez, én azért szeretem ezt a számot, úgyhogy ez a futás is egy kisebbfajta ünnep volt. Korábban úgy terveztem, hogy ezt az alkalmat egy igazán jó szerepléssel koronázom meg (pályacsúcs gondolata is erősen benne volt), de aztán máshogy alakultak a dolgok. Sajnos a Félmaraton OB után 3 nappal megbetegedtem, ami egy hétig elhúzódott. Így kerek 1 hetem maradt a fokozatos edzés elkezdésre, felkészülésre és a verseny előtti pihenésre. Ennek ellenére azért sikerült egy egész jó eredményt elérnem: 2. lettem, 15:04-es idővel! Ami a versenytörténetemet illeti, eddig volt egy 5., egy 3., egy 2. és három 1. helyezésem. A tabella tehát egy újabb ezüstéremmel egészült ki. 2009 tavaszán futottam az első „5vös Csöpit”, ezt követően pedig egy alkalom (2012 tavasz, sérülés) kivételével mindig rajthoz álltam.
A mostani 5vös 5km egyébként egy újabb fejezetbe lépett be. Amikor először elindultam, akkor hasonló történt, ugyanis hirtelen megduplázódott a részvételi létszám, fél évvel később pedig a 300 főt is elérte a futóverseny. Ez a növekedési ütem 2 évig stagnált, most azonban egy újabb lépcsőfokot ugrott át a verseny: kb. 450 fő ért célba az 5vös 5-ön! Emellett az esemény egyre komolyabb marketingje, a járulékos szolgáltatások és az olimpikonok részvétele mind jobban fokozták a verseny színvonalát. Habár én csak résztvevője vagyok ezeknek a versenyeknek, mégis sokat tudnék mesélni róla. Most azonban inkább az aktuális szereplésre térnék át.

 
A versenyre nagyon jól sikerült bemelegítenem. Még jó, hogy időben lementem, mert az előnevezések, és a szervezkedések jó sok időt vettek igénybe. A rajtnál tipikus 5vös 5km-es hangulat volt, szeretem. Az elrajtolás már kissé érdekesre sikeredett, ugyanis míg a speaker hangosan visszaszámlált, a főszervező próbálta leinteni a rajtot. Eredménytelenül… A mezőny menthetetlenül útnak indult, majd egy 100 méter múlva vettük észre, hogy egy sorompó képez akadályt a futópályán… Így már érthető. Nem gond, mi könnyedén elslisszoltunk. Elég rossz, bizonytalan versenykezdet volt ez, ami kicsit sem kedvez egy jó futásnak, na mindegy. Áronnal elkezdtük a vágtázást, eleinte én mentem elől, majd versenytársam lelkesedését látva kissé előreengedtem őt. Az első 2 kilométerünk igen gyors lett, bár a km-jelzők valószínűleg nem voltak pontosak. A felénél még jó formában éreztem magam, viszont nem éreztem erőt ahhoz, hogy akcióba kezdjek. Ehelyett maradtam a meghúzódó pozícióban. Ahogy teltek a méterek és nőtt a fáradtság, úgy egyre inkább egy hosszú vagy nem hosszú hajrás verseny kezdett a dologból kirajzolódni… Ez nem annyira tetszett, de hát most erre volt erőm. A 3. km-nél (kb. 8:55) egyébként már egyértelmű volt a pályacsúcs lehetetlensége, egy 14-essel kezdődőben viszont még reménykedtem. Az utolsó km táblához érve bizonyos értelemben megkönnyebbültem, tempóváltást viszont nem annyira tudtam volna már abszolválni. Érdekes, de az utolsó másfél kilométeren minden ellenkező érzéssel szemben még valamelyest lassultunk is… A végén, a fordító után egy hosszú hajrá gondolata fordult meg bennem, de Áron valahogy jobban érvényesült. Talán itt jelentkezett az a jelenség, hogy a hosszan tartó vezetés mentálisan előnyt jelent (mert egyébként Áron ugyanannyira volt fáradt, mint én). Az utolsó km-en tehát nem volt túl sok motivációm már az akciózásra. Örültem, hogy eddig is ilyen jól bírtam a tempót. A legvégén, ahogy befordultunk a célegyenesbe szinte már kezdtem a hajrámat, de ez külsőleg egyáltalán nem látszott, mert ezt Áron csinálta helyettem. Az utolsó 100 méteren egy méterrel lemaradva szaladtam végig, és sajnálattal konstatáltam a kevésbé csinos 15-tel kezdődő időt (15:04). Egyébként tipikusan az a verseny volt, hogy ha még 2 km-t kell futni, akkor is ugyanígy érünk be. Ha mondjuk 10 kilométer lett volna, akkor már azért kialakult volna egy távolság közöttünk. Tehát második lettem. Vitárius Bence lett a harmadik, így a BEAC-os atléták szépen elfoglalták a dobogót! Örülök az eredményeknek, ez is egy emlékezetes 5vös 5km volt!