-

-

2010. március 10., szerda

Sífutó Országos Bajnokság

A Sífutó Országos Bajnokságot március 6.-7.-én, az ausztriai St. Jakob-ban rendezték meg. Szombat délelőtt utaztam ki, Szegő György társaságában, apukám is jött. Az út során nem mindennapi élményben lehetett részem: Megismerkedhettem Gombos Károllyal, akivel rengeteget beszélgettünk, és ez szerintem kölcsönösen építő volt. Ebédidőben, kb. 1-kor már a St. Jakob-i sífutópályával szemeztünk. Egy kis nézelődés, eszegetés majd bemelegítés után felcsatoltunk. Ugyan a délutáni sprint futamig még sok időnk volt, nem hagytuk ki a lehetőséget, hiszen nem sűrűn síelhetünk ennyire jó pályán. És egyébként is, nem lustálkodni jöttünk, hanem sífutni… Jól ment a sífutás.

Bejártam az 5 km-es versenypályát, megvizsgáltam a részeit, és kikísérleteztem, hogy mikor milyen technikával érdemes majd menni. Egy kiadós besíelés után Marosffy Dani felajánlotta, hogy kölcsönad a versenyre egy igen jó szerelést. Kicsit haboztam, mert már nagyon megszoktam a sajátomat, de azért belementem a dologba, mert tudtam, hogy a lécem már közel sem olyan jó, mint új korában volt. Ezen kívül a cipő meg a kötés, amit kaptam, sokkal jobbak voltak. Tehát kipróbáltam az új szerelést. Hát, mit is mondjak, az első pár száz méter kétségbeejtően rossz volt. Gondoltam, egy kör után csak megszokom valahogy. Valamivel tényleg jobbnak tűnt, de még továbbra is szokatlan volt. A mozgásommal nem voltam megelégedve. A súlypontom kissé hátrakerült, valószínűleg a Pilot kötés nem biztosított akkora előredőlési lehetőséget, mint a megszokott SNS. Emellett a cipő annak ellenére, hogy nagyon jó tartása volt, a száránál eléggé szorított, így a vádlim begörcsölt tőle. Viszont a bizonytalanságok ellenére a haladási sebességem nem volt lassabb, sőt! A léc nagyon gyors volt. Végül is megbarátkoztam a gondolattal, és a sprinten is az új felszereléssel mentem, csak a cipőt cseréltem le az apukáméra, ami valami miatt nem szorított.

A sprinttől egyébként nem sokat vártam. Annak ellenére, hogy tavaly óta sokat fejlődtem sífutásban, még mindig idegennek éreztem ezt a versenyszámot. Ez nem is csoda, hiszen résztávos sífutóedzéseket keveset csináltam, és azok is inkább a hosszú távú állóképesség növelését szolgálták. Szóval a max. tempóban való síelésem még bizonytalan volt. A korosztályomban (junior) nem volt nagy mezőny, csupán 4-en álltunk rajthoz, ráadásul az erősebb versenyzők (Szabó Milán, Kovács Ákos) nem is indultak. Meglepetésemre azonban Gond Gergő nagyon jól mozgott. A rajt után el is húzott, de szerencsére sikerült beérnem. Szorosan mögötte mentem egészen a fordítóig, ahol a ’túlkoncentráltság’-omnak köszönhetően elestem. Azt hiszem, túl jól akartam bekanyarodni és a komplikáció miatt összeakadtak a léceim… Érdekes módon, nem voltam annyira ideges. Gyorsan felálltam, és síeltem tovább. Sajnos ki estem a ritmusból, ráadásul újra fel is kellett gyorsulnom, ami nem volt annyira egyszerű dolog. Bénázásom alatt Gergő jókora előnyre tett szert, amit a nagy emelkedő aljáig (nem is tudom, hogyan, de) sikerült visszafaragnom. Bíztam benne, hogy a steig-et majd jobban bírom, és akkor nyerhetek, de nem így történt. Gergő béka-technikája, ami számomra ismeretlen volt, sokkal gyorsabban vitte őt, lemaradtam. Ezután már csak a célegyenesben tudtam volna szépíteni, de hiába. Mikor elértem a max. sebességemet, akkor szinte pattogtam, vagyis nem tudtam elég hatékonyan sprintelni. Mivel ez még csak előfutam volt, a verseny még nem dőlt el. Fél óra pihi után következett a döntő. Reális esélyeket láttam a győzelemre. Sajnos az esést leszámítva kb. ugyanaz a forgatókönyv játszódott le, Gergő nyert 10 méterrel, én pedig maradtam 2. Aznap éjszaka hullott 5cm friss hó, melynek néhányan örültek, néhányan nem. Szerintem jót tett a pályának, igaz kicsit lassabb is lett tőle.

Másnap jött a lényeg, amire oly’ sokat készültem; a középtáv, mely nekünk, junioroknak 15 km skating-et jelentett. Célom, a 45 perc megközelítése volt, illetve a visszavágás, azaz a győzelem megszerzése. A reggeli bemelegítésem és a sífutás nagyon jól ment. Szerencsére nem voltam fáradt. Emellett az időjárás is kitűnőre fordult: Ragyogó napsütés, friss hó mínusz pár fokkal. Azonban még továbbra is vacilláltam arra vonatkozóan, hogy milyen felszereléssel induljak… Bemelegítésem során a régi (Atomic léc + SNS kötés) és a kölcsön (Fischer léc + Pilot kötés a szoros cipővel) felszerelést is próbálgattam. Az eredmény az lett, hogy végül egyikkel sem tudtam normálisan sífutni… Az új még továbbra is szokatlan volt, de azért sikerült annyira hozzászoknom, hogy a régitől teljesen elszokjak. Kicsit kétségbeestem, végül megállapodtam a kölcsön szerelésnél. A léc jelentősen gyorsabb volt, ezen kívül sikerült rájönnöm, hogy a cipőben azért fájt a vádlim, mert túl szoros a tépőzár. Miután ezt kilazítottam, minden szuper lett! Már nem fájt a lábam tőle, valamint a technikám is teljesen helyreállt. Nagyon örültem. A rajtnál kicsit izgultam, de azért nem féltem. Erős iramban kezdtem, de azért nem esztelenül. Sietségem oka többnyire az lehetett, hogy Gond Gergő riválisomat fél perccel előttem indították, ezért tudtam, hogy ha őt sikerül utolérnem, akkor már fél perces előnyben vagyok hozzá képest. Meglepetésemre ez kb. 3 km után meg is valósult. Szerencsére pont egy olyan emelkedőnél értem be, ahol én még bírtam a minden lábra botozást, ő viszont már békázott. Meggyőzően hagytam le, nem is jött el velem. Miután teljesítettem az első kört, úgy éreztem, a győzelmet már nem vehetik el tőlem. Ettől kezdve tehát az idővel versenyeztem. Szerettem volna tartani a tempót, hogy minnél jobb időt mehessek. Szerencsére még nem voltam annyira fáradt, így az iramtartás reálisnak tűnt, főleg hogy a mozgásom kiegyensúlyozott és hatékony volt. Szerintem ez nagyon nagy szerepet játszott az eredményemben. A következő két kört tehát nagyon élveztem. Alig volt olyan pont, ami kellemetlen lett volna. Végig úgy éreztem ( és ezt most is aláírom), hogy életem legjobb sífutását teljesítettem akkor: majdnem tökéletes technika, jó erőnlét, egyenletes ritmus, nagy lendület…stb. Tisztára úgy éreztem magam, mint egy igazi sífutóversenyző. Óriási élmény volt ez a verseny! 2010 junior országos bajnoka lettem 45:37-es időeredménnyel!

Nincsenek megjegyzések: