5vös 5km 2013 tavasz

Nyolcadik alkalommal álltam rajthoz az egyre népszerűbb „5vös 5km” egyetemi futóversenyen. Valószínűleg utoljára futottam ELTE-s színekben, így ez a futam most különösen fontos volt számomra. Mindenképpen szerettem volna ezt a korszakot egy kimagasló szerepléssel lezárni – egy pályacsúcs például nagyszerűen klappolt volna az alkalomhoz. Habár papíron sikerült ezt elérnem, a csúcs végül mégsem hozzám fűződik, mert Dani Áron barátom most is megleckéztetett a végső hajrában. Jó lett volna megnyerni ezt a versenyt, már csak azért is, mert az utóbbi időben Áron kolléga vette át az általam korábban elkezdett „aranyszerző” sorozatot, és ez már kezd unalmas lenni, tehát mindenképpen változásra van szükség ezen a téren. Egyébként nagy verseny volt, mert nagyjából egyforma állapotban vágtunk neki, és egy ideig nekem úgy is tűnt, hogy a merész kezdésbe Áron fog belebicsaklani. Ez nem jött be, így az utolsó egy kilométerre maradt a harc, amit a sereghajtó kocogók igazán megnehezítettek és egyben kiéleztek. A tusában elég jól helyt álltam, de az utolsó szakaszra érve egyszerűen már nem tudtam Áront lerázni, így hát maradt a célegyenes taktika, ami nekem kifejezetten nem kedvezett – kaptam is egy két másodperc hátrányt, és végül 14:28-as időeredménnyel zártam a futást. Az idei pálya sajnos rövidebbre lett vágva, így nem tudjuk pontosan a reális időeredményeinket, mindenesetre a körülbelül 100 méteres hiány számbavételével is egy stabil 15 percen belüli eredmény könyvelhető el. A pályacsúcs már egy nehezebb ügy – de hát az elmúlt idők során többször is változott a pálya, így a hitelesítés nem volt szigorú. Örültünk Áronnal, hogy egy edzés keretében is ilyen jól tudtunk szerepelni. Ez mindkettőnk számára biztató volt, és azt hiszem a soron következő 5vös 5-ökhoz pedig komoly inspirációt adott.