Bosch Szarvasűzők

A Szarvasűzőkre már két éve mindig meghívnak, de valami miatt sohasem jött össze a részvétel. Idén elhatároztam, hogy ha csak lehet, mindenképpen elindulok az ELTE színeiben ezen a rangos egyetemi futóversenyen. Egy 75 km hosszú váltófutóversenyről van szó, amit Eger és Miskolc között rendeznek meg, és az ország szinte összes egyeteme, főiskolája versenybe száll. Tavaly az Eötvös Loránd Tudományegyetemének futócsapata nyert, így most a címvédéshez készültünk, amihez megpróbáltam én is hozzájárulni. A verseny kifejezetten tetszett, és összességében jól is sikerült. Mivel a maximálisa 12 fő helyett csak 8-an voltunk, ezért többek között nekem is dupla szakaszt kellett futnom. Először a Felnémet és Szarvaskő közötti 7,3 km-es szakaszt futottam le (24:22), ahol sikerült behoznom a félperces lemaradást, majd végül az első helyen, 1:40 másodperces előnnyel adtam át a „stafétát”. A többiek is nagyszerűen teljesítették a Bükk-hegységet átszelő szakaszokat, így a dobogós helyünk már a verseny első felében biztosnak látszott. A vége felé a latolgatások alapján azonban inkább a második helyet tartottuk valószínűbbnek (három szakaszonként újraindították a versenyt, tehát nem folyamatos váltóról van szó – ennek megfelelően az összesített időket sem tudtuk pontosan). Az utolsó miskolci szakaszt (Városi sportközpont – Avas – Egyetem) is én futottam. Habár a pontos esélyeket nem ismertük, azért éreztük, hogy nagy jelentősége lehet ennek a futásnak, ezért próbáltam itt is minél jobban helytállni. A délelőtti futás és az utazás miatt egy kicsit már fáradt voltam, ezért óvatosan kezdtem az Avas megmászását. Nem tudtam, hogy mennyire lesz nehéz a szakasz, ezért nem akartam hamar ellépni. Majd ahogy laposodni kezdett a terep, gyorsan tempót váltottam, hogy az esélyeket minél inkább növelni tudjam. A sorra következő lejtőkön már 3 perces tempóban döngettem, így az egyetemvároshoz is hamar megérkeztem. Sajnos a végére még egy jó egy kilométeres kacskaringót, sőt a legvégére egy 400 méteres kört is beiktattak, ezért fejben igencsak megpróbált ez a változatos 5,6 kilométer, amit végül 18:45 alatt teljesítettem, több mint egy perces előnnyel célba érve. A csapattal elégedettek voltunk, és nagyon jó hangulatban töltöttük el a hátralévő időt. A közös vacsora és némi várakozás után elérkezett az esti eredményhirdetés, ahova úgy igazából ezüstérmes identitással ültünk be. Ahogy haladtunk előre az eredmények kihirdetésében, a második helyezett csapat felolvasása pillanatában szinte már kezdtünk felállni, amikor elképedve hallottuk meg, hogy Szeged végzett a második helyen. Nagy meglepetésünkre tehát megnyertük a Szarvasűzőket!! Nagy ünnep volt ez számunkra, főleg hogy ezt a 75 km-es versenyt végül mindössze 12 másodperccel nyertük meg! Még sohasem örültem így egy Bosch sarokcsiszolónak, igaz ilyen ajándékot sem kaptam még. Az eredményhirdetés után nagy örömmámorban csomagoltuk ki az ajándékokat, a nap egyik fénypontja pedig az volt, amikor átnyújtottuk az egyik csiszológépet a Mome csapat egyik futójának, aki nagy hálálkodás közepette mesélte el, hogy ez mennyire fantasztikus ajándék számára. Emellett ez a csoda-eredmény egy nagy személyes bizonyság is volt. A nap folyamán ugyanis többször imádkoztam konkrétan az első helyért. Végül is ezért jöttünk…! Az imakérést tehát meg is kaptuk, Hála Istennek! A 12 másodperc is mutatja, hogy volt valóban volt felső támogatás! Örülök tehát, hogy részt vehettem az ELTE színeiben ezen a különleges sporteseményen, amire talán máskor is még ellátogatok.

Tavaszváró "SuperSprint" - Naplás-tó

Harmadik alkalommal rendezték meg ezt a különleges terepfutóversenyt, amire már kezdettől fogva szerettem volna elmenni, de valahogy sosem jött össze. Idén azonban sikerült kipróbálnom magam ebben a szokatlan megmérettetésben, vagyis az öt db 2 km-es résztávból álló „SuperSprint”-ben. Összességében tetszett, mert azon túl, hogy edzésnek kifejezetten hasznos volt, még egy újfajta élménnyel is gazdagabb lettem.

 

A terepversenyt a Naplás-tó melletti dombokon rendezték, ahol sikerült egy elég technikás pályát kialakítani. A mezőny is viszonylag erős volt, bár a verseny elején azért éreztem, hogy itt csak Áronnal kell majd megküzdenem. A küzdelem azonban nem ígérkezett egyszerűnek, mivel az első körünk igazán sprint jellegűre sikeredett… Azonnal kaptam is egy 4 mp hátrányt, a célban pedig csak úgy kapkodtam a levegő után.  A körök közötti pihenő izomzatilag elegendő volt a regenerálódásra, keringésileg mégis annyira megerőltető volt ez a változékony szintkülönbség, hogy a verseny felénél már egyáltalán nem éreztem magam komfortosan. Ennek ellenére azért tudtam tartani a 6 percen belüli iramot, és Áron sem tűnt verhetetlennek. A verseny második felében ezért el is kezdtem őt „ostromolni”, és habár az emelkedők kimondottan jól mentek, a lejtőkön rendre lemaradtam. A 4. kört azért sikerült megnyernem, de ez már nem volt elég, így végül maradtam a második helyen. Noha csak 5 másodperccel maradtam le, Áronban valószínűleg több erő maradt, tehát most csak akkor lett volna esélyem őt legyőzni, ha egyben kell lefutni a távot. A második helyezésemnek mindenképpen örülök, számomra igen biztató volt ez a szereplés! Emellett jó érzés volt így csapatosan részt venni, és szerintem a BEAC nagymértékben emelte a verseny nívóját!

Jeruzsálem maraton 2013

 

Egy egészen különleges versennyel kezdtem meg a 2013-as futóévemet. Meghívást kaptam ugyanis a 3. Jeruzsálem Maratonra, amit idén március elsején rendeztek meg. A versenyre egy nagyjából 60 fős magyar csapattal utaztam ki, hogy a Mindannyian Együtt Jeruzsálemért Alapítvány üzenetét képviseljük. Egy hetes kint létünk során alkalmunk nyílt Jeruzsálem városának részletesebb megtekintésére, ezen kívül Galileába is ellátogattunk. Hívőként és futóként is igen meghatározó élményt nyújtott ez az Izraelben eltöltött egy hét.

A nagyszabású tömegfutóversenyen közel 20 ezer sportoló vett részt a négy különböző táv egyikén. Részemről most csak egy 10 km-t vállaltam be. Alapvetően félmaratonokat szoktam futni, de a felkészülés rövidsége és a kemény pálya miatt most ezt nem erőltettem. A verseny így is kemény feladat volt, mert többek között Jeruzsálem dombjaival és az élen futó afrikaiakkal kellett megküzdeni. Ennek ellenére nagyon élveztem a versenyt. Különösen hangulatos volt átfutni az óvároson és jó érzéssel töltött el a közönség hálás szurkolása is. Mindezeken felül nagyszerű élmény volt egy jó célért futni, ami egyébként az egyéni szereplésemet is segítette. Az eredményemmel elégedett vagyok, hiszen az abszolút 5. helyezést sikerült elérnem, a sok emelkedővel tűzdelt 10 km-en 33:48-as időt futottam. 

A versenyt végig egyenletes erőbeosztással teljesítettem, az iram azonban igen változó volt az emelkedők-lejtők függvényében. Az első 2,5 km-t az élbolyban futottam, majd egy erőteljesebb iramváltás következett, ahol 4 afrikai lépett meg. Én maradtam az elkezdett, 3:20 körüli átlagtempónál, ami bölcs döntés volt, mivel az igazán nehéz részek a táv második felében jöttek. A dimbes-dombos pálya keringésileg és mentálisan is nagymértékben megerőltetett, de Hála Istennek mindig meg tudtam újulni. A 6. és a 8. kilométer közötti szakasz több, hosszan tartó emelkedőt foglalt magában, ezért itt nagyon oda kellett figyelni. Eközben leszakadt az egyik fekete futó, akihez sikerült fokozatosan közelebb kerülnöm. Sajnos megelőzni már nem tudtam, mert a plusz erőket is a szinten tartáshoz kellett igénybe vennem. Az utolsó kilométer viszont érdekes módon nagyon jól esett. Egy lankás emelkedő vezetett a célhoz, amelyen futva úgy éreztem, mintha valami hátulról tolna engem. Igazán boldog voltam, amikor célba értem. Sok szempontból is különleges futás volt, nagyon örülök, hogy részese lehettem! Anna testvérem 10km női versenyben, szintén az 5. helyezést szerezte meg! Csapattársaink is szépen szerepeltek, a különböző versenyszámokat pedig idén is afrikai futók nyerték. Hálás vagyok azért, hogy testvéremmel mi is a legjobbak között végezhettünk!

Végül pedig szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik bármilyen formában támogatták az utazásunkat, részvételünket! 

Téli felkészülés 2013

Röviden szeretnék beszámolni a téli szezonról. Nekünk, hosszútávfutóknak ez egy kevésbé eseménydús időszak, éppen ezért sem születtek bejegyzések a blogon. Persze lehetne írni a felkészülés apróbb mozzanatairól is, például az edzésekről. Elvileg a sportblogom ezt is célul tűzte ki, de az elmúlt egy-két évben a növekvő elfoglaltságaim miatt a blog fókusza már inkább csak a versenybeszámolók területére terjedt ki. Természetesen az igény részemről meg van a tartalom feltúrbózására, így remélhetőleg majd a gyakorlatban is újra el tudok mozdulni ebbe az irányba. A téli időszakban egyébként már egy jó ideje nem szoktam versenyezni. A fedett pályás atlétika versenyek már nem vonzanak, és hát a leghosszabb 3000m is túl rövid nekem. Emellett inkább az értékes edzések gyűjtésére koncentrálok, hogy a tavaszi megmérettetésekre jól felkészült legyek. Ezt a folyamatot nem igazán érdemes versenyekkel megtörni. Ráadásul az elmúlt évek során arra lettem figyelmes, hogy egyre kevesebb versenyen indulok. Szerintem ez nem véletlen, hiszen ha az ember fejlődik és komolyabb szintekre ér el, akkor már visszafogja a versenyzés mennyiségét. Én is az utóbbi szezonokban már csak a fő versenyekre, bajnokságokra koncentráltam, és néhány építő jellegű kiegészítő versenyt illesztettem bele a naptárba. Persze, a visszaesés hátterében a sérülések is állnak, de a versenyzést illetően alapvetően már átálltam a távlati módszerre.

Visszatérve, a mezei versenyszezon után tartottam egy három hetes teljes pihenőt. A mezei versenyeket ugyanis egy térdsérüléssel küszködve csináltam végig, ezért érdemesnek láttam, hogy a fájdalmat gyökeresen kiirtsam egy ilyen drasztikus pihenővel. Aztán január elején kezdtem újra edzeni. Hála Istennek, az említett térdem teljesen rendbe jött, és a kondícióm se romlott jelentősen. Érdekes módon azonban, a másik térdem fájni kezdett, sőt ezt már a pihenő közben is észrevettem. Emiatt csak fokozatosan növeltem az intenzitást, de egy idő után megállapítottam, hogy annyira nem vészes a dolog, lehet vele edzeni, és szerencsére sokat enyhült is. Január közepétől egy elég színvonalas edzésmunkát tudtam elkezdeni. Különösen a résztávos edzések terén mozdultam nagyot. Mind intenzitásban, mind mennyiségben emeltük a szintet. Az intenzívebb hosszú futásokat viszont csak később kezdtem el. Időközben pedig sífutással egészítettem ki az alapozást. Januárban egy hétvégére kimentünk Ausztriába, ezt követően pedig pár alkalommal Normafán is lécre álltam. Ezután pedig eljött az első megmérettetés: Jeruzsálem maraton (10 km) – március 1. Ez a nagyszerű verseny sportszakmailag még csak felvezető jellegű volt (ezért is mentem rövidebb távon), és inkább szellemi tartalmat hordozott. A viszonylag rövid felkészülés ellenére azonban nagyon jól sikerült, a következőkben olvashattok is róla beszámolót!