Jeruzsálem maraton 2013

 

Egy egészen különleges versennyel kezdtem meg a 2013-as futóévemet. Meghívást kaptam ugyanis a 3. Jeruzsálem Maratonra, amit idén március elsején rendeztek meg. A versenyre egy nagyjából 60 fős magyar csapattal utaztam ki, hogy a Mindannyian Együtt Jeruzsálemért Alapítvány üzenetét képviseljük. Egy hetes kint létünk során alkalmunk nyílt Jeruzsálem városának részletesebb megtekintésére, ezen kívül Galileába is ellátogattunk. Hívőként és futóként is igen meghatározó élményt nyújtott ez az Izraelben eltöltött egy hét.

A nagyszabású tömegfutóversenyen közel 20 ezer sportoló vett részt a négy különböző táv egyikén. Részemről most csak egy 10 km-t vállaltam be. Alapvetően félmaratonokat szoktam futni, de a felkészülés rövidsége és a kemény pálya miatt most ezt nem erőltettem. A verseny így is kemény feladat volt, mert többek között Jeruzsálem dombjaival és az élen futó afrikaiakkal kellett megküzdeni. Ennek ellenére nagyon élveztem a versenyt. Különösen hangulatos volt átfutni az óvároson és jó érzéssel töltött el a közönség hálás szurkolása is. Mindezeken felül nagyszerű élmény volt egy jó célért futni, ami egyébként az egyéni szereplésemet is segítette. Az eredményemmel elégedett vagyok, hiszen az abszolút 5. helyezést sikerült elérnem, a sok emelkedővel tűzdelt 10 km-en 33:48-as időt futottam. 

A versenyt végig egyenletes erőbeosztással teljesítettem, az iram azonban igen változó volt az emelkedők-lejtők függvényében. Az első 2,5 km-t az élbolyban futottam, majd egy erőteljesebb iramváltás következett, ahol 4 afrikai lépett meg. Én maradtam az elkezdett, 3:20 körüli átlagtempónál, ami bölcs döntés volt, mivel az igazán nehéz részek a táv második felében jöttek. A dimbes-dombos pálya keringésileg és mentálisan is nagymértékben megerőltetett, de Hála Istennek mindig meg tudtam újulni. A 6. és a 8. kilométer közötti szakasz több, hosszan tartó emelkedőt foglalt magában, ezért itt nagyon oda kellett figyelni. Eközben leszakadt az egyik fekete futó, akihez sikerült fokozatosan közelebb kerülnöm. Sajnos megelőzni már nem tudtam, mert a plusz erőket is a szinten tartáshoz kellett igénybe vennem. Az utolsó kilométer viszont érdekes módon nagyon jól esett. Egy lankás emelkedő vezetett a célhoz, amelyen futva úgy éreztem, mintha valami hátulról tolna engem. Igazán boldog voltam, amikor célba értem. Sok szempontból is különleges futás volt, nagyon örülök, hogy részese lehettem! Anna testvérem 10km női versenyben, szintén az 5. helyezést szerezte meg! Csapattársaink is szépen szerepeltek, a különböző versenyszámokat pedig idén is afrikai futók nyerték. Hálás vagyok azért, hogy testvéremmel mi is a legjobbak között végezhettünk!

Végül pedig szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik bármilyen formában támogatták az utazásunkat, részvételünket!