Röviden
szeretnék beszámolni a téli szezonról. Nekünk, hosszútávfutóknak ez egy kevésbé
eseménydús időszak, éppen ezért sem születtek bejegyzések a blogon. Persze
lehetne írni a felkészülés apróbb mozzanatairól is, például az edzésekről.
Elvileg a sportblogom ezt is célul tűzte ki, de az elmúlt egy-két évben a
növekvő elfoglaltságaim miatt a blog fókusza már inkább csak a versenybeszámolók
területére terjedt ki. Természetesen az igény részemről meg van a tartalom
feltúrbózására, így remélhetőleg majd a gyakorlatban is újra el tudok mozdulni
ebbe az irányba. A téli időszakban egyébként már egy jó ideje nem szoktam
versenyezni. A fedett pályás atlétika versenyek már nem vonzanak, és hát a
leghosszabb 3000m is túl rövid nekem. Emellett inkább az értékes edzések
gyűjtésére koncentrálok, hogy a tavaszi megmérettetésekre jól felkészült
legyek. Ezt a folyamatot nem igazán érdemes versenyekkel megtörni. Ráadásul az
elmúlt évek során arra lettem figyelmes, hogy egyre kevesebb versenyen indulok.
Szerintem ez nem véletlen, hiszen ha az ember fejlődik és komolyabb szintekre
ér el, akkor már visszafogja a versenyzés mennyiségét. Én is az utóbbi
szezonokban már csak a fő versenyekre, bajnokságokra koncentráltam, és néhány
építő jellegű kiegészítő versenyt illesztettem bele a naptárba. Persze, a
visszaesés hátterében a sérülések is állnak, de a versenyzést illetően alapvetően
már átálltam a távlati módszerre.
Visszatérve,
a mezei versenyszezon után tartottam egy három hetes teljes pihenőt. A mezei
versenyeket ugyanis egy térdsérüléssel küszködve csináltam végig, ezért
érdemesnek láttam, hogy a fájdalmat gyökeresen kiirtsam egy ilyen drasztikus
pihenővel. Aztán január elején kezdtem újra edzeni. Hála Istennek, az említett
térdem teljesen rendbe jött, és a kondícióm se romlott jelentősen. Érdekes
módon azonban, a másik térdem fájni kezdett, sőt ezt már a pihenő közben is
észrevettem. Emiatt csak fokozatosan növeltem az intenzitást, de egy idő után
megállapítottam, hogy annyira nem vészes a dolog, lehet vele edzeni, és
szerencsére sokat enyhült is. Január közepétől egy elég színvonalas edzésmunkát
tudtam elkezdeni. Különösen a résztávos edzések terén mozdultam nagyot. Mind
intenzitásban, mind mennyiségben emeltük a szintet. Az intenzívebb hosszú
futásokat viszont csak később kezdtem el. Időközben pedig sífutással
egészítettem ki az alapozást. Januárban egy hétvégére kimentünk Ausztriába, ezt
követően pedig pár alkalommal Normafán is lécre álltam. Ezután pedig eljött az
első megmérettetés: Jeruzsálem maraton (10 km) – március 1. Ez a nagyszerű
verseny sportszakmailag még csak felvezető jellegű volt (ezért is mentem
rövidebb távon), és inkább szellemi tartalmat hordozott. A viszonylag rövid
felkészülés ellenére azonban nagyon jól sikerült, a következőkben olvashattok
is róla beszámolót!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése