Téli felkészülés 2013

Röviden szeretnék beszámolni a téli szezonról. Nekünk, hosszútávfutóknak ez egy kevésbé eseménydús időszak, éppen ezért sem születtek bejegyzések a blogon. Persze lehetne írni a felkészülés apróbb mozzanatairól is, például az edzésekről. Elvileg a sportblogom ezt is célul tűzte ki, de az elmúlt egy-két évben a növekvő elfoglaltságaim miatt a blog fókusza már inkább csak a versenybeszámolók területére terjedt ki. Természetesen az igény részemről meg van a tartalom feltúrbózására, így remélhetőleg majd a gyakorlatban is újra el tudok mozdulni ebbe az irányba. A téli időszakban egyébként már egy jó ideje nem szoktam versenyezni. A fedett pályás atlétika versenyek már nem vonzanak, és hát a leghosszabb 3000m is túl rövid nekem. Emellett inkább az értékes edzések gyűjtésére koncentrálok, hogy a tavaszi megmérettetésekre jól felkészült legyek. Ezt a folyamatot nem igazán érdemes versenyekkel megtörni. Ráadásul az elmúlt évek során arra lettem figyelmes, hogy egyre kevesebb versenyen indulok. Szerintem ez nem véletlen, hiszen ha az ember fejlődik és komolyabb szintekre ér el, akkor már visszafogja a versenyzés mennyiségét. Én is az utóbbi szezonokban már csak a fő versenyekre, bajnokságokra koncentráltam, és néhány építő jellegű kiegészítő versenyt illesztettem bele a naptárba. Persze, a visszaesés hátterében a sérülések is állnak, de a versenyzést illetően alapvetően már átálltam a távlati módszerre.

Visszatérve, a mezei versenyszezon után tartottam egy három hetes teljes pihenőt. A mezei versenyeket ugyanis egy térdsérüléssel küszködve csináltam végig, ezért érdemesnek láttam, hogy a fájdalmat gyökeresen kiirtsam egy ilyen drasztikus pihenővel. Aztán január elején kezdtem újra edzeni. Hála Istennek, az említett térdem teljesen rendbe jött, és a kondícióm se romlott jelentősen. Érdekes módon azonban, a másik térdem fájni kezdett, sőt ezt már a pihenő közben is észrevettem. Emiatt csak fokozatosan növeltem az intenzitást, de egy idő után megállapítottam, hogy annyira nem vészes a dolog, lehet vele edzeni, és szerencsére sokat enyhült is. Január közepétől egy elég színvonalas edzésmunkát tudtam elkezdeni. Különösen a résztávos edzések terén mozdultam nagyot. Mind intenzitásban, mind mennyiségben emeltük a szintet. Az intenzívebb hosszú futásokat viszont csak később kezdtem el. Időközben pedig sífutással egészítettem ki az alapozást. Januárban egy hétvégére kimentünk Ausztriába, ezt követően pedig pár alkalommal Normafán is lécre álltam. Ezután pedig eljött az első megmérettetés: Jeruzsálem maraton (10 km) – március 1. Ez a nagyszerű verseny sportszakmailag még csak felvezető jellegű volt (ezért is mentem rövidebb távon), és inkább szellemi tartalmat hordozott. A viszonylag rövid felkészülés ellenére azonban nagyon jól sikerült, a következőkben olvashattok is róla beszámolót!