Bosch Szarvasűzők

A Szarvasűzőkre már két éve mindig meghívnak, de valami miatt sohasem jött össze a részvétel. Idén elhatároztam, hogy ha csak lehet, mindenképpen elindulok az ELTE színeiben ezen a rangos egyetemi futóversenyen. Egy 75 km hosszú váltófutóversenyről van szó, amit Eger és Miskolc között rendeznek meg, és az ország szinte összes egyeteme, főiskolája versenybe száll. Tavaly az Eötvös Loránd Tudományegyetemének futócsapata nyert, így most a címvédéshez készültünk, amihez megpróbáltam én is hozzájárulni. A verseny kifejezetten tetszett, és összességében jól is sikerült. Mivel a maximálisa 12 fő helyett csak 8-an voltunk, ezért többek között nekem is dupla szakaszt kellett futnom. Először a Felnémet és Szarvaskő közötti 7,3 km-es szakaszt futottam le (24:22), ahol sikerült behoznom a félperces lemaradást, majd végül az első helyen, 1:40 másodperces előnnyel adtam át a „stafétát”. A többiek is nagyszerűen teljesítették a Bükk-hegységet átszelő szakaszokat, így a dobogós helyünk már a verseny első felében biztosnak látszott. A vége felé a latolgatások alapján azonban inkább a második helyet tartottuk valószínűbbnek (három szakaszonként újraindították a versenyt, tehát nem folyamatos váltóról van szó – ennek megfelelően az összesített időket sem tudtuk pontosan). Az utolsó miskolci szakaszt (Városi sportközpont – Avas – Egyetem) is én futottam. Habár a pontos esélyeket nem ismertük, azért éreztük, hogy nagy jelentősége lehet ennek a futásnak, ezért próbáltam itt is minél jobban helytállni. A délelőtti futás és az utazás miatt egy kicsit már fáradt voltam, ezért óvatosan kezdtem az Avas megmászását. Nem tudtam, hogy mennyire lesz nehéz a szakasz, ezért nem akartam hamar ellépni. Majd ahogy laposodni kezdett a terep, gyorsan tempót váltottam, hogy az esélyeket minél inkább növelni tudjam. A sorra következő lejtőkön már 3 perces tempóban döngettem, így az egyetemvároshoz is hamar megérkeztem. Sajnos a végére még egy jó egy kilométeres kacskaringót, sőt a legvégére egy 400 méteres kört is beiktattak, ezért fejben igencsak megpróbált ez a változatos 5,6 kilométer, amit végül 18:45 alatt teljesítettem, több mint egy perces előnnyel célba érve. A csapattal elégedettek voltunk, és nagyon jó hangulatban töltöttük el a hátralévő időt. A közös vacsora és némi várakozás után elérkezett az esti eredményhirdetés, ahova úgy igazából ezüstérmes identitással ültünk be. Ahogy haladtunk előre az eredmények kihirdetésében, a második helyezett csapat felolvasása pillanatában szinte már kezdtünk felállni, amikor elképedve hallottuk meg, hogy Szeged végzett a második helyen. Nagy meglepetésünkre tehát megnyertük a Szarvasűzőket!! Nagy ünnep volt ez számunkra, főleg hogy ezt a 75 km-es versenyt végül mindössze 12 másodperccel nyertük meg! Még sohasem örültem így egy Bosch sarokcsiszolónak, igaz ilyen ajándékot sem kaptam még. Az eredményhirdetés után nagy örömmámorban csomagoltuk ki az ajándékokat, a nap egyik fénypontja pedig az volt, amikor átnyújtottuk az egyik csiszológépet a Mome csapat egyik futójának, aki nagy hálálkodás közepette mesélte el, hogy ez mennyire fantasztikus ajándék számára. Emellett ez a csoda-eredmény egy nagy személyes bizonyság is volt. A nap folyamán ugyanis többször imádkoztam konkrétan az első helyért. Végül is ezért jöttünk…! Az imakérést tehát meg is kaptuk, Hála Istennek! A 12 másodperc is mutatja, hogy volt valóban volt felső támogatás! Örülök tehát, hogy részt vehettem az ELTE színeiben ezen a különleges sporteseményen, amire talán máskor is még ellátogatok.