Idén
is abban a nagy megtiszteltetésben lehetett részem, hogy a versenyszezont a csodálatos
Jeruzsálem Maratonon kezdhettem meg, ahol hivatalosan is képviselhetem
Magyarországot, a Mindannyian Együtt Jeruzsálemért Alapítványt és a Hit
Gyülekezetét. Harmadik alkalommal utaztam ki Izrael fővárosába, hogy egy kemény
futással hozzájárulhassak ahhoz a küldetéshez, amit idén is egy több mint
százfős magyar csoport teljesített: futásunkkal ezúttal (a 70. Holokauszt
évben) is kifejeztük Izrael és Jeruzsálem melletti elkötelezettségünket,
támogatásunkat. A képviselet mellett természetesen fontos szempont volt a futás
sportszakmai oldala, illetve az utazás turisztikai része is. Örülök, hogy idén
is részt vehettem ebben a nemes ügyben, valamint hogy Izrael újabb helyeire is
ellátogathattam. Emellett maga a 10 km-es táv is nagyszerűen beleilleszkedett a
tavaszi versenyszezonomba, hiszen jól felvezette a soron következő félmaratoni,
maratoni szereplésemet.
2013-ban
az 5. helyen végeztem, tavaly pedig 2. lettem a 10 km-es távon. Most egy újabb
ezüstérmet sikerült szereznem, aminek nagyon örülök, hiszen ez több szempontból
is egy értékesebb második helyezés. Az előzmények egészen hasonlóak voltak,
ugyanis a közvetlen felkészülésemet most is hátráltatta egy hirtelen jött
sérülés. Egy bő hétig „csökkentett üzemmódban” tudtam csak edzeni, ezért másokkal
együtt sokat imádkoztunk a javulásért, ami hála az Úrnak még időben
bekövetkezett. A verseny előtti hetet már stabilan, színvonalasan tudtam
végigfutni. A verseny teljesítése pedig a helyezésbeli ismétlés ellenére
mindenképpen fényesebb képet mutat, hiszen most erősebb mezőnyben kellett helyt
állnom: Az első 13 befutó között 10 etióp is volt, akik közül négyen
kifejezetten „veszélyesek” voltak. Emellett a tavalyi időmhöz képest 40
másodpercet javítottam, ami ezen a szinten azért meghatározó előrelépés (a
tavalyi időmmel egyébként idén csak az 5. lehettem volna).
Az
előző két év tapasztalataiból kiindulva idén sikerült jobban beosztani a verseny
előtti napokat, órákat. Egyrészt a csoportvezetők direkt odafigyeltek, hogy a
futás előtti napokon pihentetőbb programok legyenek, így most a Jaffa
városnézéssel és a Jad Vashem-i látogatással vette kezdetét az izraeli
utazásunk. Másrészt a rajt előtti teendők megtervezése is kulcsfontosságú tényező,
ezért most jobban odafigyeltem arra, hogy nyugodt körülmények között, tágabb időkeret
mellett végezzem el a bemelegítést és a rajthoz állást. Mindezeket nagyjából
sikerült is megvalósítani, ezért már csak a versenyzésre kellett koncentrálnom.
Amikor a rajt előtt félórával megláttam egy csoport etióp futót melegíteni,
akkor egy kicsit lefagytam. Nem volt kellemes látvány, mert én egyértelműen
dobogós helyezésért jöttem, sőt a szívem mélyén azért az aranyéremre vágytam. Kisebb
kétségbeesés után sikerült újra megnyugodni, a versenyzésemet ugyanis Isten
kezébe helyeztem. Rábíztam az Ő akaratára a dolgok további alakulását.
A
rajtolás idén is nagy verekedéssel járt, majd hamar elhelyezkedtem az
élbolyban. Habár nem volt túlságosan erős a kezdés, az első 3 kilométer mégis
rosszul esett. Valahogy nehezen kaptam el a ritmust ezen a terepen, pedig
mostanában azért edzettem emelkedőkön is… Itt még öten futottunk egy bolyban és
nem igazán láttam, hogy lesz-e reális esélyem a dobogóra, ugyanis elég szívósan
szaladtak az etiópok az emelkedőkön. 4 km környékén a tavalyi győztes ellépett,
a többiek pedig nem igazán erőltették a felzárkózást, amiből arra
következtettem, hogy mégsem olyan veszélyesek. A Jaffa-kapu előtti emelkedőn
éreztem egy áttörést. Sikerült a kezdeti fáradtságot kipihennem és végre újult
erővel tudtam lépkedni. Ezen az emelkedőn még úgy éreztem, hogy akár fel is
tudnék futni az első helyezettre, de inkább egy tartalékosabb taktikát
választottam, mert nem akartam egy kockázatos akcióval veszélybe sodorni a
dobogós lehetőségemet (ugyebár öten „pályáztunk” a dobogóra). Az óvárosi részen
kifejezetten könnyedén mentünk - úgy tűnt, hogy a többi etiópnak is szüksége
van egy kis szusszanásra…
Ezután
következett egy hosszú lejtő, ahol az egyik ellenfelem különösen gyors iramot
vett fel, de közben láthatóan lihegett is. Aztán jöttek a kemény emelkedős
szakaszok, ahol meglepetésemre a többiek jobban el kezdtek fáradni, én pedig
szinte vissza is fogtam magam. Ez nagy örömmel töltött el, hiszen ezzel egyértelművé
vált az, hogy nemcsak egyszerűen „partiban vagyok”, de tulajdonképpen a második
helyezésre nekem van a legnagyobb esélyem. A 7. kilométer környékén el is
léptem a mezőnytől, továbbá az előnyömet is jócskán meg tudtam növelni.
Körülbelül másfél kilométerrel a vége előtt arra lettem figyelmes, hogy az első
helyezett már nem 150 méterrel fut előttem, hanem csak olyan 60 méterrel.
Egészen jó állapotban voltam, ezért megfordult a fejemben, hogy akár még az
aranyért is harcba szállhatnék. Idén egyébként az utolsó pár kilométer jóval
gyorsabban telt el, sőt a végén még azt hittem, hogy egy plusz emelkedő is
lesz. Aztán hirtelen meglepődtem, mikor kiértünk a közel egy kilométeres
lankára, ami már a célegyenesbe torkollik. Kis idő múlva arra lettem figyelmes,
hogy a közönség rögtön utánam is tapsol a versenyzőknek, ami elég gyanús volt.
Hátrapillantottam, és láttam, hogy kb. 30 méterre utánam két etióp is vágtázik…
Valószínűleg az iménti lejtőkön faragták le a hátrányukat. Kellemetlenül ért a
helyzet, de már nem volt sok hátra és Hála Istennek még tartalék erőm is
maradt, ezért az utolsó 600 méteren sikerült egy kemény hajrázással
bebiztosítanom a második helyezésemet, sőt az első helyezett mögött mindössze 7
másodperccel érkeztem be. Természetesen nagyon örültem a célba érkezéskor, mert
ez egy igazán nagy küzdelem volt, ami az elején keservesen indult, végül pedig
fényesen végződött. Hálát adok Istennek ezért a csodaszereplésért és köszönöm mindenkinek,
aki bármilyen módon támogatott, szurkolt! Tényleg éreztem, hogy ebben a
teljesítményben még sokan benne vannak… Az időm egyébként 32:07 lett, ami így
180 méter szintemelkedés mellett elég korrekt. Azt tapasztaltam, hogy a
versenyzésemmel idén is sokaknak tudtam örömet okozni, értéket közvetíteni,
tehát minden tekintetben hálás vagyok a jó szereplésért. Az esemény további
része is nagyon jó hangulatban telt el; a magyar csapat többi tagja szintén
nagyszerűen helyt állt, továbbá az üzenetünket is sikerült méltó módon képviselni.
Másnap a kősivatagban kirándultunk, valamint a Holt-tengerben „fürödtünk”, így
a regeneráció is kiválóan megvalósult. Vasárnap Jeruzsálemben töltöttünk egy bő
félnapot, majd élményekkel, inspirációkkal feltöltve, békességben értünk haza.
Két hét múlva folytatódik a versenysorozat, ezúttal Berlinben szeretnék egy jó
félmaratonnal gazdagodni. A Jeruzsálem Maraton pedig remélhetőleg továbbra is
visszatérő versenyként fog szerepelni a versenynaptáramban :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése