A tavaszi versenyek menetrendje

A téli időszak idén is alapozó edzésekkel telt, ezért komolyabb versenyeken (például fedett pályán) sem álltam rajthoz. A maratoni versenyekre való felkészülés még komolyabb elmélyülést igényel az alapozás tekintetében, ezért ilyenkor jobb tartózkodni a felesleges megmérettetésektől. Egyébként nem is hiányzott a versenyhelyzet, sőt kifejezetten szeretem már az ilyen időszakokat, mert tudom, hogy utána jó érzés lesz végigcsinálni egy versenysorozatot. Így tél idején az edzések mellett még meghatározó feladat az új versenyév megtervezése is. Erről szeretnék kicsit bővebben is megemlékezni.

Edzőmmel úgy terveztük meg a tavaszi versenyszezont, hogy kiemelt eseményként először egy félmaraton, majd egy maraton következne. Emellett, illetve ezután pedig még lehetőség szerint kisebb versenyeken is rajthoz állnék. Az említett két eseménynél kardinális kérdésként merült fel, hogy mely versenyekre nevezzünk be. Jelenleg még a maratonfutás kezdeti stádiumában vagyok, ami azt jelenti, hogy egyelőre az időeredmény a legfontosabb szempont, ez pedig csak megfelelő körülmények mellett valósítható meg. Éppen ezért lényeges, hogy ez a néhány kiemelt futás lehetőleg minél nívósabb verseny keretében történhessen, márcsak azért is, mert ilyen távokon nem igazán lehet hétvégéről hétvégére rajthoz állni…

Eleinte inkább a maratoni verseny kiválasztása foglalkoztatott, ezért össze is állítottam az áprilisi időszak legfontosabb európai maratonjairól egy listát. Ahogy a táblázatban is látható, négy meghatározó szempont alapján, súlyozott pontozással értékeltem az adott versenyeket. A pálya (mennyire gyors, sík, szélvédett), továbbá a mezőny sűrűsége (mennyien futottak 2:16-2:22 közötti időeredményeket az elmúlt években) számítottak leginkább a döntésemben. Ezek alapján London és a Párizs vált a favorittá, de Rotterdam-ot is sokan ajánlották. Időközben rájöttem, hogy az időzítés tekintetében a félmaratoni versenyek közül csak Berlin jöhet szóba, ráadásul több tanácsadó is megerősített abban, hogy a két verseny között két hét nem elegendő, hanem legalább három, de inkább négy hét szükséges az átállásra. Emiatt az április 12-ei versenyek egyből kiestek. A London Maraton-ra két ízben is megpróbáltunk benevezni, de még eredménnyel sem sikerült. Azért ez mégiscsak része a World Marathon Majors-nek… Ezek után két kisebb kaliberű, de igen színvonalas német verseny maradt, a Düsseldorf és a Hamburg. Egyaránt jó pályákról van szó, de mezőny vonatkozásában a hamburgi valamivel erősebb, így végül ezt választottuk. A félmaratonok közül még az egy héttel korábban rendeződő Lisszabon Félmaraton került szóba, de az időpont szempontjából a berlinit láttam jobbnak, mert egy kicsit bennem volt az a várakozás, hogy hátha idén is kijutok a Jeruzsálem Maraton-ra. Hála Istennek, ez is a reménység idővel valósággá lett, így február végére egy igazán ütős menetrend állt össze: 10 km Jeruzsálemben, két héttel később egy félmaraton Berlinben, majd egy maraton Hamburgban. Hálás vagyok ezekért a komoly lehetőségekért – igyekszem ki is használni őket!