Futapest - retrospektív

1999 - Szólád Crossfutás (223-as rajtszám)

Mivel így alapozás közepén úgy döntöttem, hogy hosszú idő után újra ellátogatok egy Futapest Crossfutásra, ezért érdemesnek láttam, hogy a versenybeszámoló előtt még egy összefoglaló írást is közzétegyek a témával kapcsolatban. A Futapest Crossfutások ugyanis jelentős szerepet töltöttek be a gyermekkori sportolásomban, de a hazai tömegfutóversenyek beindításában is vezető szerepet játszott ez a klub, hiszen az 1980-as évek elején ők rendezték Budapest első nagyszabású utcai futóversenyeit. Életem első versenyei között egy-két óvodás futás, egy kerületi utcai futóverseny, egy óvodás duatlon és egy úszó verseny után a Futapest Crossfutások következtek, mint első megmérettetések. Az első Futapest Crossfutásomat 1999. júniusában, Nógrádon teljesítettem (7 évesen). Itt a 14 év alattiak között 5. lettem és annyira kifutottam magam, hogy be is lázasodtam utána.. Nem sokkal később, 1999. augusztusában részt vettem a Szólád Cross-on, ahol már a 12 év alatti kategóriát is külön díjazták – így sikerült harmadikként beérnem, ezzel megszerezve életem első érmét, ami óriási, felejthetetlen élményt jelentett számomra. 

1999 - Szólád Crossfutás (3. helyezés) U12 :)

Ezt követően - amennyire a családi szervezés engedte - évente több terepfutásra is ellátogattunk, amelyeken a 14 év alatti korosztályban sok értékes helyezést szereztem, többször még a dobogóra is felállhattam. A szóládi verseny nagy kedvenc volt, de szintén kedveltem a legéndi, a biatorbágyi és a verőcei versenyeket. 

2001 - Szólád, ezúttal már 1. helyezés!

Az aktív részvételünk 2003/2004-ig tartott, ez után egy-két év kimaradt (ebben az időszakban Dani Áron barátom járt helyettem a crossfutásokra..). Aztán 2007. márciusában, amikor a BMTE Triatlon Szakosztály csapatának futóedzéseire elkezdtem járni, akkor egyidejűleg visszatértem a Futapest versenyekre is, mert úgy általában elkezdett hiányoznia a versenyzés (előtte egy teljes évet kihagytam versenyzéssel, tinédzser kori problémák miatt). Újra beléptem a Futapest Klubba, és elkezdtem járni a terepfutóversenyekre, ezúttal már hosszú távon. Elsőként Vácrátóton futottam, majd Verőcén, ahol sikerült is egy bronzérmet szereznem abszolút kategóriában, pedig akkoriban azért még nagyon nem edzettem komolyan.

2007 - Verőce

Ezt követően egyébként fokozatosan visszazárkóztam az élsportolásba, igaz előtte gyermek, serdülő versenyzőként még azért mást jelentett az élsportolás. Ugyanakkor így 16-17 évesen úgy gondoltam, hogy mégis szeretnék versenyezni, és felnőttként élsportoló lenni. Ebben az elhatározásban tehát volt némi szerepük ezeknek a crossfutásoknak is. A 2008-2009-as duatlonos éveimben számos sikert könyvelhettem el a Futapest versenyek kapcsán. Például a 2008-as törökbálinti futáson megvertem egy etióp srácot, aki akkoriban hazánkban sokfelé versenyzett egész jó eredményekkel, de ez az emelkedős terep kifogott rajta, ráadásul fáradt is volt egy előző napi versenytől, így sikerült a vége felé leszakítanom. Szintén emlékezetes számomra a 2009-es Nógrád Crossfutás, ahol először sikerült megvernem az évekig szinte veretlennek számító Langer Olivért, aki több mint egy évtizedig volt a Futapest favoritja, és amúgy kisgyermekként én is példaképként tekintettem őreá. Miután visszatértem a BEAC-ba, a crossfutások kezdtek elmaradozni, az utolsó versenyem pedig szintén emlékezetes: A 2011-es Szentendrei Crossfutáson három perces előnnyel nyertem Ott Balázs előtt (jóllehet akkor ő már nem volt igazán jó formában). Most így, 4 év távollét után úgy gondoltam, újra részt veszek egy Futapest versenyen. ma rajthoz álltam az Etyek Crossfutáson, amiről nemsokára bővebben is be fogok számolni. Egyébként már azért nem indulok "futapesteken", mert egyrészt nem fér bele a versenynaptáramba, másrészt nem is illik bele az egyre specifikusabbá váló edzésmunkámba. Mindemellett azt is meg kell hagyni, hogy ezeket a versenyeket egyszerűen már kinőttem, mert ritkán indulnak olyan versenyzők, akik számomra riválisok lennének. A mostani, etyeki futás mindenképpen egy jó edzés és egy pozitív nosztalgia volt számomra, de azért megerősítették az előbb leírt tényeket, ezért valószínűleg most is következik egy hosszabb szünet a „Futapest-es pályafutásomban”.