2014. május 5-én rendezték meg a 26. 5vös 5km futóversenyt. Mivel legutóbb nem indultam a 25. 5vösön, ezért most nagy késztetést éreztem a részvételre. Az időzítés igencsak kedvezőtlen alakult, hiszen a 10 000 m-es OB után egy nappal volt a verseny. Egyébként érdekes, hogy ez a futás rendszerint kedden, szerdán vagy csütörtökön szokott lenni, azonban a verseny 5-ös számrendszerének a május 5-e kedvezett, ami éppenséggel hétfőre esett… Mindegy, úgy voltam vele, hogy ha hétfő reggel különösebb fájdalom vagy kimerültség nélkül kelek fel, akkor rajthoz állok, mert egy 15:50 körüli időt azért így egy 30 perces 10 ezer után is valószínűleg bírok, másfelől ez az idő mostanában elég szokott lenni a győzelemhez. Nagy meglepetésemre a hétfői napon kifejezetten friss voltam, ezért a versenyzés mellett döntöttem, amit aztán nagyon vártam is. A bemelegítés nagyszerűen sikerült. Úgy éreztem, hogy akár 15 alatt is bírnék most futni, ugyanakkor azért próbáltam magamat visszafogni, nehogy visszájára forduljon majd a történet. A rajt előtt aztán láttam, hogy edzéstársaim is versenyeznek, akik között Tóth Tomi is ott sorakozik. Ezzel eldőlt, hogy mégis rohanás lesz, ráadásul Tomi gyors iramot tervezett. Úgy voltam vele, hogy akkor megyek egy viszonylag gyors, de mégsem erőltetett tempót, a végén pedig valahogy majd ellépek, ami felől azért nem aggódtam. A taktika nagyrészt bejött, amiből szerintem mindketten jól kijöttünk.
A táv feléig vezettem Tominak egy 3 perces iramot – meglepően könnyedén ment (bár tegnapról azért ismerős is volt ez a terhelés..). Aztán a harmadik kilométerhez érve Tomi már leszakadozott, én pedig egy picit bele is erősítettem, hogy azért bebiztosítsam az első helyet. Ezután én is kezdtem elfáradni, de összességében nem volt vészes. A végét viszont jobb lett volna elengednem, de a jó időeredmény továbbhajtott, ezért kifárasztottam magam, ami így utólag nézve nem biztos, hogy jó ötlet volt. Az utolsó 800 méter most is keserves lett, mert az újabb rekord létszám miatt (ez önmagában amúgy nagyon jó!) felesleges erőfeszítések árán tudtam csak a kocogó tömeg között ellavírozni (körözés miatt). A felvezető biciklist (Őszi Krisztiánt) szeretném ezúttal pozitív példaként kiemelni, mert kifejezetten értékes munkát végzett, ami azért esett különösen jól, mert eddig pont a felvezetőkkel voltak nehézségeim. Krisztián bátran, körültekintően és elhivatottan törte az utat – köszönöm, csak így tovább!
A célegyenesbe érve lettem figyelmes arra, hogy tulajdonképpen még 15 perc alá is beférhetek, ezért még rátettem egy lapáttal, míg végül 14:58-al értem elsőként a célba. Hála Istennek ezért a jó eredményért! Ezzel sikerült megszereznem a negyedik 5vös aranyérmet (ezen kívül van még 3 ezüst, egy bronz és egy 5. hely). Remélhetőleg a továbbiakban is az aranyérmek száma marad a domináns. Végül szeretnék még a verseny utáni napokra is kitérni. Habár különösebb probléma nem történt, a két versenyből származó fáradtság a következő napokon jött ki igazán. Nagyjából három napig elég nehézkesen ment a futás, ráadásul a következő versenyek miatt nem lehetett leállni, ezért erős futások következtek. Összességében nem történt baj, csak érdekes, hogy egy jó verseny (lásd: vasárnapi 10 ezer) után nem közvetlenül, hanem inkább több nappal később jön csak ki a fáradtság – ami adott esetben lehetővé teszi az egymás utáni versenyzést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése