Atlétika Csapatbajnokság 2014

A következő hétvégén (május 11.) meglepetésemre egy 5000m várt rám. Ez a futás nem volt előre betervezve, nem tartozott a célversenyeim közé, ugyanakkor baráti kötelességből rajthoz álltam – elvégre csapatbajnokságról volt szó. A már említett ligaversenyekhez hasonlóan ez a bajnokság is a Magyar Atlétikai Szövetség új koncepciójának keretében lett bevezetve – igaz, ilyen bajnokságok még régebben, több vezetői generációval korábban is voltak. A magyar atléták és klubok aktivitásának, valamint együttműködésének előmozdítása szellemében került tehát újra megrendezésre ez az esemény. Első körben külön döntőt rendeztek a keleti, illetve a nyugati ország régióhoz tartozó klubok, illetve  két vagy három szakosztály partnerségéből létrejövő egyesületek között. Mi, BEAC-osok a GEAC és az Ikarus BSE szakosztályaival közöttünk szövetséget, és így a keleti régióhoz lettünk sorolva, melynek döntőjét Nyíregyházán rendezték. Az esemény úgy zajlott, hogy minden számban lehetett 1-3 versenyzőt indítani, akik az egyéni teljesítményükkel szereztek pontszámot. Én először nem igazán akartam elindulni ezen a versenyen, de így utólag azt lehet mondani, hogy hasznos volt a részvételem, mert a BEAC-GEAC-Ikarus csapata mindössze 2,5 ponttal szerezte meg az első helyezést, én pedig az 5000 m-en elért 2. helyezésemmel 11 pontot “hoztam a konyhára”. Tehát minden pontszámra nagy szükség volt… 

Miután erre rájöttem, jelentősen átértékelődött bennem az elért teljesítményem, amivel először kevéssé voltam elégedett. Habár nem végeztem mostanában egyáltalán 5000-es edzésmunkát, és még fáradt is voltam a héten, ezért különösebb elvárásom nem is kellett volna, hogy legyen. Ennek ellenére a verseny előtt úgy éreztem, hogy a rendkívül jól sikerült 10 000m-em miatt simán meglehet egy nagy egyéni a “féltávon” is. Sajnos ez nem jött össze, mert a körülményeken túl (fáradtság, esős idő, gyenge mezőny) rá kellett jönnöm, hogy az 5000m továbbra is egy külön műfaj. Hiába tudtam 3 percesekben 25 kört futni, ebből még nem következik automatikusan egy 2:55-ös 5000m… A versenyen egyébként Soós Dani volt az egyetlen vetélytársam, akivel megegyeztünk egy váltott vezetésben. A terv a verseny első felében be is jött, ugyanakkor a ritmusból már a legelején kiestünk. Az első két kört Dani vitte, de már az sem lett elég “katonásan” 70-es, ezért kialakult egy ilyen elkényelmesedés a 72-es tempó irányába, ami ellen azért nem léptünk fel olyan komolyan, mert egyszerűen mindketten túl gyorsnak éreztük az eredetileg eltervezett 2:55-öt. 3000 m-hez érve is már csak 8:55 lett a részidőnk, ami ambivalens érzésekkel töltött el.

 Egyfelől megnyugtatott, hogy a 14 perccel kezdődő idő simán meg lesz (ami önmagában jó hír, mert pályán ez még nem jött össze), másfelől kudarc is volt, mert ebből már lehetett látni, hogy olyan nagy idő mégsem jöhet ki. Ahogy belevágtam az utolsó 5 körbe azon lettem figyelmes, hogy ellenfelem leszakad, aminek külön örültem, mert itt azért a helyezésnek is nagy jelentősége volt. A leszakadásra reagálva még direkt rá is erősítettem egy kicsit, hogy kellő előnyt bebiztosítsak. A 10 0000 m-en átélt “repülés” élményéből kiindulva úgy gondoltam, hogy az utolsó 2 kilométer már nem hozhat meglepetést. Hát, sajnos nagyon is hozott. Felettébb megdöbbentett, hogy 5000 méteren mennyire másként hat lelkileg és fizikailag is az utolsó 2 kilométer, mint 10 000-en. Egyszerűen azt éreztem, hogy itt az 5000-nél nem veszem elég komolyan a 2 km-es távolság jelentőségét és emiatt nem is osztom be kellőképpen az erőmet – szemben a 10 000-el, ahol a 25 kör tekintélye rendkívüli takarékosságra sarkal. Habár 3 körrel a vége előtt már 15 méter előnyöm volt, Soós Dani mégis összeszedte magát és gyorsan utolért, majd 4000-hez érve le is előzött… Mindeközben én pont fordított állapotot éltem át: az első három kilométer viszonylagos lendülete ellenére jelentős mértékben leblokkoltam és sajnos lassulni is kezdtem. Az utolsó két körön már nem tudtam jelentőset alkotni, ezért a második helyen, viszonylag elcsigázottan futottam be a célba, ahol újabb hidegzuhanyként ért, hogy az időeredményem csak 14:58 lett. Azt hittem, hogy 50 eleje körül járok, ezért nem is hajráztam annyira. Nagy hazárdírozás volt ez részemről, mert majdnem kifutottam a 15 percbe, ami viszont hatalmas csalódás lett volna… Soós Dani azonban nagyot alkotott, mert az időközi holtpont ellenére még egy egyéni csúcsot is behúzott (14:46, ami azt jelenti, hogy 2:49 lett az utolsó kilométere..) – ez nem semmi, gratulálok neki! Összességében tehát hasznos verseny volt, bár az 5000-hez nem kerültem közelebb érzelmileg. Talán a MEFOB-on vagy majd a nyáron futok még egy 5-öst rendes felkészüléssel, mert a 30:11-es 10 000 mellé már dukálna egy rendes 5000-es idő…