Sötétvölgy mezei

Október közepén tehát elkezdődött az alapozás és egyben a mezei versenyszezonra való felkészülés is. Annak ellenére, hogy a mezeifutás nem kifejezetten az én műfajom, tovább az edzésmunkát se nagyon szoktuk terepen végezni, a késő őszi időszak mégis a mezei OB és EB felkészülés jegyében telik immár 4 éve. Úgy döntöttünk, hogy idén az Európa-bajnoksághoz nem ragaszkodunk, de úgy tűnik, hogy egyébként a Szövetség se szándékozik U23-as atlétákat indítani. A sportági stratégia lényegesen átalakult, amit jól jelez egy új versenyrendszer is, nevezetesen a Mezeifutó Magyar Liga. Az előző években az október-november során megrendezett válogató versenyek most inkább ligaversenyként funkcionálnak. Az országos bajnokságra való felkészülés jegyében kiváló lehetőségnek láttuk a ligában való részvételt, ezért a Sötétvölgyben megrendezett (október 26.) első állomásra hat fős BEAC-os csapatként el is látogattunk. 2010 óta minden évben részt vettem (tavaly sajnos csak nézőként) ezen a mezein, ezért ez már egyfajta hagyománnyá kezdi kinőni magát. A riasztó neve ellenére egy kedves, nyugodt, természet közeli helyről van szó, ami így október végén kifejezetten szép látványt nyújt. Idén is a helyszín vonzott leginkább, mert egyébként sok ideig nem is akartam elindulni a kezdetleges felkészültségi állapotom miatt. Végül örülök, hogy mégis teljesítettem az első ligaversenyt, mert magamhoz mérten és a mezőnyhöz képest is egy egész jó eredményt sikerült összehoznom: Az elvileg 8 kilométeres felnőtt távon az abszolút 5. helyezett lettem. 

Ez a futás most még inkább edzésként szolgált, ezért csak pár sorban szeretném összefoglalni. A bemelegítésem elég jól sikerült, a rajtolásnál azonban nem tudtam kellően jól helyezkedni, ami az első egy kilométeren sok felesleges energiavesztéssel járt. A pálya nagyon szűk volt a dagonyás részek miatt, ezért beragadtam a középmezőnybe és igen fárasztó volt felfutni az elejére, miközben egyébként is gyors volt a kezdés (legalábbis az edzettségi állapotomnak). Hamar elkezdtem fáradni, bár ez nem ijesztett meg, mert a sötétvölgyi pályát és a formámat ismerve számítottam rá, hogy ez most ilyen futás lesz. A táv felénél már az 5. hely környékén futottam, és habár sikerült egyenletesen, egész jó mozgással felzárkóznom, egy kisebb holtponthoz érkeztem. Már éppen készültem leelőzni Kilián Danit is, de végül inkább úgy döntöttem, hogy egy kört „pihenek” mögötte, mert az utolsó körhöz kell még erőt tartalékolnom. Ez mindenképpen jó döntésnek bizonyult, mert az utolsó körre tényleg nagyon elfáradtam, de így legalább egyenletesen végigtudtam futni a versenyt, nem úgy mint például szegény Gregor Laci, aki a gyors kezdésbe most teljesen beletörött. Időközben Áron meglépett mögülem és üldözőbe vette Dáriuszt, akiről féltávig azt gondoltam, hogy én is simán befogom, de aztán érzékeltem, hogy ő erősebb formában van, így maradtam az 5. helyen, ami végül is most teljesen reális volt. (Áron 3. lett!). A BEAC-os csapattársaim is nagyszerűen futottak, tehát újabban a mezei szakágban is jelentős tényezővé váltunk! Két hét múlva Veszprémben lesz a második forduló, bár én most valószínűleg a Félmaraton MEFOB-on fogok helyette indulni.