Flora Maratonstaféta

Szeptember végén továbbra sem találtam olyan jelentősebb utcai futóversenyt, amin el lehetett volna indulni, meg valahogy a tanévkezdés miatt is észrevétlenül elszaladtak a hetek - többnyire könnyített edzésmunkával. Kicsit bántam, hogy nem indultam el több rangosabb versenyen, hiszen az egész nyaram felkészüléssel telt, de a Félmaraton OB után végül is tényleg nem volt hova fokozni a dolgokat. Tehát a szeptember vége, október eleje ilyen könnyebb, átmeneti időszak volt a mezei versenyszezon felé, illetve az alapozás kezdetébe. Végül egy versenyt azért beterveztem, mégpedig a Budapest SPAR Maraton futófesztiválhoz tartozó 7 km-es Minimaratont (október 13.). Erre a hétvégére egyébként hirtelen kaptam egy versenyzési lehetőséget Csehországba is, de részben a felkészültségi állapotom miatt ezt most inkább nem vállaltam. Aztán az említett minimaraton előtt három nappal felkértek, hogy a Hit.hu running team váltócsapatnak segítsek (szintén a Spar maratonfesztiválon), mert betegség miatt az egyik csapattag lemondta a versenyzést. Miután részletesebben utánajártam a fesztivál programjának, örömmel vettem észre, hogy tulajdonképpen mindkét versenyszámban futhatnék, mert a minimaraton reggel lesz, a váltó harmadik tagjaként pedig több mint egy órával később kellene csak rendelkezésre állnom. Így aztán bevállaltam a maratonstafétát is, csakhogy másnapra én is lebetegedtem, ezért még bonyolultabb lett hirtelen a helyzetkép. Hála Istennek, elég gyorsan javult az állapotom, ezért úgy ítéltem meg, hogy a váltót még be tudom vállalni, a minimaratonról viszont kénytelen leszek most lemondani. A maratonváltón egyébként a legrövidebb táv jutott nekem, közel 8 kilométer. Úgy voltam vele, hogy így fél betegen is menni fog egy 3:40 körüli iram. Reggel, miután megérkeztem a Városligetbe, még elég bénán éreztem magam, aztán a bemelegítéshez közeledve feltűnően javulni kezdett az egészségügyi állapotom. A futás olyan könnyedén esett, hogy jelentősen át is értékeltem magamban ezt a versenyt, és gyorsan összeszedtem magam, hogy minél jobb futással hozzájárulhassak a csapat sikeréhez. Hatodikként vettem át a stafétabotot, és olyan 3:15-3:20 körüli iramban vágtam neki a pesti rakpartnak. Az első két-három kilométer utáni lazaságom felettébb megnyugtató volt, ráadásul az üldözőbe vett csapatokat sorra sikerült is lehagynom. Kicsit azért furcsa érzés volt az egyéni maratonisták mellett elnyargalni, főleg hogy ők a 30. km környékén jártak már. A Margit-szigethez érve már tudtam, hogy ezt a tempót végig fogom tudni bírni, ami azért volt fontos, mert sikerült a harmadik helyre feltornáznom a csapatot, amit azért meg kellett még erősíteni is. Sajnos egy félreszámolás miatt végig azt hittem, hogy a harmadik helyett a második helyen állok, ezért az utolsó kilométert egy kicsit visszafogtam (részben azért is, hogy ne terheljem túl magam így közvetlenül a betegség után). Aztán, amikor átadtam Ludvig Beni csapattársamnak a stafétát, akkor szóltak, hogy jelenleg harmadikok vagyunk. Ez kicsit rosszul esett, mert habár a negyedik csapat csupán másfél perccel később ért a váltózónához, ám nekik a negyedik emberük éppenséggel Gregor Laci volt… Beni nagyszerűen futott, de így is csak a negyedik helyezést tudtuk elérni, mert Laci ilyen hosszabb távon azért jobb futónak számít. Utólag megnyugodva tudtam meg, hogy az utolsó kilométeres lazításom (kb. 15 mp veszteség) nem számított, mert a dobogóhoz legalább egy perc előny kellett volna még, amit csak úgy tudunk összehozni, ha valamelyik hosszabb váltószakaszon futok. Összességében pozitív eredménynek könyvelem el, mind egyéni, mind csapat szinten ezt a futást. Ezúttal kedvet kaptam, hogy jövőre már tervszerűen is részt vegyek ezen a váltón!