-

-

2009. október 7., szerda

Futafok 2009

Idén már a 12.-edik Futafokomat ünnepelhetném, ha tavaly a rossz szervezés miatt nem késtem volna le a rajtot. Sebaj, összesítve így is jól néz ki az eddigi Futafok-éremtábla: egy negyedik hely, 5 ezüst és 5 arany!

A Futafok a XXII. Kerület egyetlen futóversenye, ezért nagy hagyománnyal és presztízzsel rendelkezik a saját berkeinken belűl. Főként a diákok számára jelent komoly megmérettetést a Futafok. Az első nyolc évfolyam kategóriájában óriási mezőny szokott lenni, hiszen a fiatalok még lelkesek Sajnos a középiskolásokat már kevésbé érinti meg a versengési láz. Ez idén különösen szembeötlő volt, hiszen kevesebben vállalkoztak a 4 km-es táv lefutására, mint az elmúlt években. A Futafok iránti láz egyébként bennem is hasonló ütemben csökkent, annak ellenére, hogy én mindig is szerettem futni. 14 éves koromig a Futafok egy jelentős esemény volt számomra, ezért komolyan is vettem a versenyzést. Idén már csak edzésnek fogtam fel a kerületi szaladást. Igazából egy másik (fontosabb) versenyre kellett volna mennem azon a napon, mégis a hagyományápolást választottam, mivel az iskola elvárása nagy súlyként irányult felém: ’az eredményem az iskola eredménye is egyben’! Ráadásul idén vagyok végzős, ezért utoljára indulhatok Kempelenes színekben…Ezt ki kellett használni.

Az idei Futafok egyébként teljesen megváltozott: új szervezés, új futamok, új (eddig nem megszokott) díjak egy új helyszínnel, a Campona parkolójával. Nem tudom megítélni, hogy a változás jót tett-e a kerületi utcaifutóversenynek, de biztosan állíthatom, hogy az újításoknak pozitív és negatív oldalai is vannak. Mindent összevéve, én jól éreztem magam október 3.-án, szombaton a Futafokon.

A versenyhelyszínre csak 11 után néztem le. Addig otthon pihentem. A helyzetjelentések szerint fél óra csúszás várható, ezért végképp nem siettem. Egyébként is, szokatlanul hideg volt még délelőtt… A helyszínen, érdekes módon többen is csatlakoztam hozzám, így szép lassan bemelegítettem az ’elit’-tel. Végre egy verseny, ahol nem kellett sietnem a készülődésekkel, ugyanis mindenre jutott elég időm. A rajt végül félegykor volt. Laza volt a hangulat, semmi feszültség nem volt bennünk. Magabiztosan, rutinosan álltam a rajthoz, viszont nem volt előre eltervezett koncepcióm a taktikát illetően, mert nem tudtam, hogy mire számíthatok. Annyit tudtam, hogy kiugró formában vagyok, Áron pedig gyengélkedik. Nem tudtam belelátni Áron gondolataiba, szóval nem volt világos a helyzet arra vonatkozóan, hogy pontosan ki, mit akar. Mindegy, én azért elhatároztam, hogy nyomni fogom végig, mint süket a csengőt, aztán majd a verseny kialakítja a helyzetet. A duda megszólalását a szokásos esztelen sprintelés követte. Egy-két amatőr arc kifejezett elhúzott, ennek értelmét máig sem látom… Mindegy, 250 méter után átvettem a vezetést, és beálltam a mostanában megszokott 03:05 körüli tempóba. Az első fordító megkerülése után azt vettem észre, hogy Áron nem jött velem. Mi van? Erre nem számítottam. Mindenesetre, én futottam tovább a megkezdett iramban, majd a következő fordítónál (kb. 1400 méternél) már egyértelmű volt az ábra: Áron kb. 150 méteres lemaradása minden esélyt megadott arra, hogy megszerezzem a győzelmet. Annak ellenére, hogy két körös volt a verseny, és én csak az első kör vége felé közeledtem, biztos voltam a győzelmemben. Azért szedtem rendesen a lábamat, hogy növeljem az előnyömet, ezzel együtt pedig a biztonságomat is. Pillanatok alatt értem vissza a rajtvonalhoz, hogy megkezdjem a második körömet. Nem fáradtam túlságosan el, ezért tudtam, hogy képes vagyok még egy kört ebben a tempóban futni. Az állítólagos 2 kilométert amúgy 05:23 alatt rohantam végig. Egyértelmű tehát, hogy rövidebb a pálya. Azonban nem sokkal, mert ténylegesen száguldottam. Számításaim szerint, kb. 1820 méter hosszú lehetett a kör. Nagy segítségemre volt a verseny alatt a szurkolás, ezért köszönet jár az iskolámnak. A második kört már rutinból futottam le. A vége már nem esett olyan jól, ezért lassítottam egy kicsit. Felesleges is lett volna tovább nyírni magamat, hiszen már egy percnyi előnyöm volt Áronhoz képest, aki Séra Misuval futott, lemondva a győzelemről. Egyébként a második kör alatt megfordult bennem az a gondolat, hogy Áron esetleg csak tartogatja az erejét, készülve egy bombasztikus támadásra. Nem volt alaptalan a gondolat, hiszen volt már hasonló akciója versenyen, ami sikerült is neki. Amikor hátranéztem, és láttam a nagy távolságot, tudtam, hogy ez azért már semmiképpen se férne bele. Főleg, hogy én változatlanul nyomtam a 03:10-eket, nem is tudom, valójában minek... A már végképp biztosra vélhető győzelem jó érzéssel töltött el. Még egy kis futás, aztán első helyezettként értem be a célba. Jó volt elsőnek lenni. Főleg a magamban lévő korlátok legyőzése esett jól, nem is annyira a bizonyítás. Persze örültem konkrétan annak is, hogy hosszú idő után sikerült újra leelőznöm Dani Áron kollégát. A győzelmem amolyan visszavágást jelentett, hiszen Áron 7. óta sorozatosan vitte a pálmát. Hát, most megfordult a kocka.

Hogy ne csak magamról beszéljek: Az iskolám (KFG) is nagy sikert aratott. A fiúknál az első hat helyezésből 5-öt vittünk, és a lányok is hasonló sikerekkel helyt álltak.

2 megjegyzés:

aronrun írta...

"Nem a szervezés hibája, hogy csúsztunk fél órát. Az interneten kellett volna előnevezni, és nem a helyszínen"

Na ja. Az eredményhírdetésre való két órás várakozás sem a ti hibátok mi?

Nekem a 13. futafokom volt. Ebben már nem előzöl meg. ;>

Névtelen írta...

jéé ott vagyok a képen váóó! :)