Október 4.-e a futás napja. Legalábbis a BSI szerint. Saját nézőpontomból nézve nekem csak egy verseny volt a sok közül a vasárnapi Minimaraton. Ha objektívan nézem, akkor azért tényleg nagy esemény volt a SPAR Budapest Nemzetközi Maraton, hiszen összesen 13 ezer sportoló vett részt a több futam valamelyikén. Én maratont még nem futok, 30 kilométert sem. Nem baj, van még több táv is: Minimaraton, Maratonka, illetve 3 és 5 fős váltófutás. Eredetileg úgy terveztem, hogy váltóban indulok, hiszen egy hozzám hasonló képességű futókból álló csapattal könnyen dobogón végezhetnénk. Sajnos nem sikerült összehoznom egy jó csapatot, ezért a 7 kilométeres Minimaratonra neveztem be. Persze, ha nem lennék ennyire futóbolond, akkor értelemszerűen a pihenést választottam volna, hiszen előtte való nap már futottam egy keményet a Futafokon… De ezzel nem tudtam betelni. Úgy éreztem a jelenlegi csúcsformámat most ki kell használni. Ezen kívül, a versenyzés melletti döntésemben az is fontos szerepet játszott, hogy idén a BSI újítással rukkolt elő: a Minimaratont kerek 7 kilométerre rövidítette le, sőt még chipes időmérést is szolgáltatott. Úgy gondoltam, ez egy jó lehetőség arra, hogy fussak 7 kilométeren egy jó időt.
A verseny napján, reggel még szokatlanul hideg volt. Nem számítottam erre, ezért kissé fáztam az utazás ideje alatt. 9-re értem a Maraton helyszínére, a Városligetbe. Még mindig fáztam, sajnos a szél is fújt. Abban bíztam, hogy 10-re már meleg lesz. Az időjárás szerencsére rohamosan megváltozott: fél óra alatt kb. 5 fokot emelkedett a hőmérséklet. Ez nagyon megnyugtatott, hiszen már kezdtem aggódni a bemelegítésem felől, ami végül kielégítően jól sikerült. Egyedül a WC-zés nem ment zökkenőmentesen. Az egy dolog, hogy ilyenkor, a Maraton előtt több ezer futó telepisili a Városligetet, ezzel nincs is gond, mert én is így jártam el. Viszont a nagyobb dolgokat nem tudtam otthon elintézni a sietség miatt, ezért kénytelen voltam egy fantasztikus TOY-TOY-t igénybe venni. A dolog csak azért zavart, mert sorba kellett állni. Az egyéb kellemetlenségektől, amit egy TOY-TOY okozhat, nem riadtam vissza. Szeretem a kihívásokat, minden területen. Ez oké, de azért ennyire extrém helyzetre nem számítottam: erőlködésem alatt (nem is értem miért) kétszer is rám nyitották a TOY-TOY-t, ezzel megosztva a látványt a sorban álló emberek sokaságával. A magában rendkívül cikinek értékelhető eset akkor valahogy nem zavart. A versenyre koncentráltam, ezért szinte csak röhögni tudtam az eseten. A rajtidő előtt 4 perccel álltam csak rajthoz. Szépen befurakodtam a tömeg elejére, de így is csak a 4. sorig jutottam.
A verseny kezdetét vette. Nagy elánnal futottunk át a Hősök-terén, az Andrássy-útra igyekezve. Idegesen kerülgettem az embereket. Kicsit vicces volt, hogy a kikerült futók sebessége is megfelelő lett volna, de hát nem hagyhattam annyiban azt, hogy az élmezőny ennyire elhúzzon. A helyezkedést elrontottam, de ez igazából nem sokat változtathatott a végeredményemen. Az élbolyt szinte már képtelenség (felesleges is) lett volna utolérni, annyira bekezdtek. Ekkor realizálódott bennem az a kép, hogy a dobogó közelébe jutásra semmi esélyem sincs, de még az egy-tíz közé kerülés is kemény munkát kíván. A mezőny meglepően erős volt. Az első kilométer lefutása után is csak a 15-20. hely környékén voltam, pedig az időm 03:03 lett! A mezőnyt amúgy 3 afrikai vezette. A végeredmény már ekkor egyértelmű… Elhatároztam, hogy inkább csak időre megyek, plusz megpróbálok elfutni Szalai Benjáminnal, akiről nem tudtam, hogy éppen hol fut, de tudtam, hogy ő is indul, mert szerepelt a rajtlistán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése