ÚJ HONLAP: Új helyre költözött a blog!

Az utóbbi hetekben nagyszabású stratégiákat dolgoztam ki - többek között az internetes megjelenéseimet illetően - azért hogy ezáltal is előrelépjek a hivatásos sportolóvá válásban.

Szükségesnek láttam, hogy egy teljesen új weblapot létrehozzak, mert a blogfelületen túl egy strukturáltabb oldalt szerettem volna, ami tartalmi és formai szempontból is színvonalasabb szerkesztést tesz lehetővé. Éppen ezért létrehoztam egy új honlapot, ami egyben blog is, tehát a továbbiakban erre a címre kattintva tudjátok követni a bejegyzéseimet:

http://cseregaspar.com/

(Ez a blogspot felület még pár hónapig elérhető lesz, amíg archiválom és átköltöztem a múltbeli bejegyzéseket. Utána viszont már csak az új oldal lesz elérhető).

Emellett szeretném figyelmetekbe ajánlani a szintén nemrég létrehozott sportolói Facebook oldalamat. Bátran LIKEoljátok, OSSZÁTOK!

https://www.facebook.com/pages/Csere-G%C3%A1sp%C3%A1r/989368987754024

Berlin Félmaraton 2015

Idén Jeruzsálem után ismét Berlinben folytatódott a tavaszi versenysorozatom. Maga a félmaratoni versenytáv továbbra is kiemelt versenyszámom, hiszen a maraton szempontjából elengedhetetlen, hogy ezen a területen is előrelépjek. A berlini verseny idén is adott volt, mert az áprilisi időpontok már későiek lettek volna a maraton miatt, túl korán (tél vége felé) pedig nem annyira szeretek versenyezni, ráadásul ott van a szintén meghatározó jeruzsálemi futás is.
Ezúttal Berlinbe igazán nagy elszántsággal készültem. Egyfelől azért, mert a tavalyi versenyzésem langyosra sikeredett, ugyanis egy túl visszafogott, lazsálós bolyba kerültem, ezért nem tudtam magam kellően kifutni. Másfelől, az őszi bajnokságon megint csak nem jött össze az egyéni csúcs.
Most, hogy még kifejezetten jó formába is lendültem, nem kételkedtem a csúcsjavításban. Inkább a fejlődés mértéke volt kérdéses. Én optimistán úgy gondolkoztam, hogy egy 66 eleje - 65 vége már tavaly is benne volt a lábamban, ezért idén 3:05 körüli tempót, 65 percet kellene menni. Ha már erre képesnek éreztem magam, akkor a szívemben élt egy olyan vágyálom, hogy 64:50 körül is lehetne futni. Ez konkrét imatéma volt az elmúlt hetekben, és örömmel jelenthetem be, hogy hála az Úrnak ez pontosan be is teljesedett: 01:04:55-ös időeredménnyel az abszolút 18. helyen, európaiak között harmadikként érkeztem célba! (Tavaly 21. voltam).

A verseny előtti edzések, napok megfelelően teltek. Több szabadidő révén volt lehetőségem az edzések kidolgozására még precízebben odafigyelni, beleértve a táplálkozást, alvást is. A futás napján alapvetően rekordfutásra alkalmas, nekem egy kissé azért zord időjárás fogadott: 8-12 fok, enyhén csapadékos, mérsékelten szeles. Végül nem volt gond a hőmérséklettel, az eső is elállt, csak a pocsolyákra kellett időnként figyelni. A széljárás pedig kifejezetten kedvezően alakult, mert habár az első 11 kilométeren némi ellenszél uralkodott, a nagyszámú bolyban mégis elég jól meglehetett bújni, a táv második felében pedig végig kaptunk egy kis hátszeles támogatást. A körülmények egyébként még számos tekintetben optimálisak voltak. Idén is elit futóként versenyezhettem, ezért a bemelegítés és a rajtolás is zavartalanul, nyugodtan zajlott. Az első kilométer után pedig - pont ahogy elképzeltem - 3:05-ös iramban kialakult egy terjedelmes, nagyjából 15 fős boly. Határozottan (direkt nem túl elől) el is helyezkedtem a csapatban és viszonylag jól is esett a tempó, de azért éreztem a sebességet. 3 kilométer után sikerült igazán ráéreznem a futásra. Meglepően könnyedén ment az iram, ami ráadásul stabilnak is tűnt. Ennek hatására különösen megerősödött a versenykedvem, hiszen minden adottnak látszott a magas színvonalú eredményhez. Ezek után igyekeztem minél takarékosabb mozgással, nyugodt légzéssel és szélvédett helyezkedéssel futni, ami Hála Istennek elég jól sikerült, így aztán észrevétlenül és könnyedén teltek a kilométerek.

 

 

Az első 5 km 15:20 lett, szóval még egy kis előnyünk is kialakult. A pálya első 8 kilométere egyébként nyíl egyenesen, teljes síkságon zajlott, ami kedvezett a gazdaságos kezdésre. Szükség is volt erre, mert az ellenszél azért rendesen bedolgozott a kitett helyeken, ami főleg akkor tűnt fel, amikor előrébb kerültem a bolyban. 8 és 12 km között az erősebb szél és  a felvezetési hajlandóság visszaesése miatt a tempónk is lassult; 3:08-10 körüli ezrek is becsúsztak. Egy kis szuszannás azért mindenképpen jól jött, mert ez tényleg nem volt egyszerű szakasz a szél miatt. 10 kilométernél 30:58 volt az időnk (második 5 km - 15:38). Továbbra is lendületesen ment a futás, de azért próbáltam nem elbizakodni a dolgot, mert még több mint a fele hátra volt. Szerencsére volt egy kenyai nyúl, aki habár gyakran hátranézegetett, azért kistermete ellenére is rendületlenül vezette a csapatot és fogta a szelet (amennyire tehette..). 12 km környékén egy éles kanyarral irányt váltottunk és végre jött a jól megérdemelt hátszél. Persze azért annyira nem lehetett érezni, de az már feltűnt, hogy erőlködés nélkül, újra 3:04-05-ös kilométerek mentek. Közben arra lettem figyelmes, hogy egyre többet futok elől, közvetlenül a nyúl mögött, ezért inkább "hátracsorogtam" a biztonság kedvéért. Amúgy elől is könnyen ment, de úgy éreztem, hogy jobb lesz takarékoskodni, mert még nem igazán futottam tartósan ilyen iramot, szóval elővigyázatosnak kell maradni. Jó döntésnek is bizonyult, mert 14 km környékén megjött az első fáradás. Nem volt vészes, de a légzésem kicsit szaporább lett és a mozgásomból is csökkenni kezdett az a fölényes lépkedés, ami addig meghatározó volt. Nem sokkal később elvégeztem az első frissítésemet, ahol kissé megdöbbentem, hogy rajtam kívül senki nem nyúl vízhez.. Utólag meg is értettem, hogy ilyen időben majdnem felesleges, mert csak kizökkentett a ritmusból, frissítő hatása pedig szinte nem is volt. A 15 km-es részidőnk 46:20 lett (harmadik 5 km - 15:22), amivel elégedett voltam, bár éreztem, hogy a 65 alatti eredményhez meglehetősen feszes befejezésre lesz majd szükség.

  

 

A 16. kilométert követően meglepetésemre sikerült megújulnom és szinte ugyanolyan könnyedséggel tudtam folytatni a versenyzést, mint a 14. km előtt. A futás kezdett befejező szakaszra és így kissé gyorsabb tempóra fordulni, ami engem is növekvő teljesítményre sarkallt. Jó érzés volt átélni, hogy ebből már szinte biztosan egy jó eredmény fog születni, hiszen még mindig nem voltam igazán fáradt, sőt tempóváltásra is készen álltam. Figyeltem az események alakulására,  valamint az órámat is kicsit többet vizsgáltam. Érdekes módon, a még nagyjából 10 főből álló boly nagy része nem igyekezett, sőt kissé lankadni is kezdett. Én mindenképpen szerettem volna megkísérelni a 64-gyel kezdődő időeredményt, ezért a nyúl mellé zárkóztam, és fokozni kezdtük az iramot. Nagyon élveztem. Egyszerűen én magam is meglepődtem, hogy honnét vannak ezek a rejtett tartalékok.. 

  

 

Az utolsó másfél kilométer nagy része egy monoton egyenesből állt, ezért itt fejben nagyon erősnek kellett lenni. Ekkor már csak hárman futottunk szorosan - a többiek valamivel leszakadva igyekeztek. Az utolsó 500 méteren még egy lapáttal ráerősítettem, nehogy az időeredmény ezen múljon. Aztán ahogy befordultam az utolsó 150 métert kitevő célegyenesre, az órámon láttam, hogy pont van elég idő a 65 perc alá való beérkezésre. Ez nagyon feldobott és a végén teljes erőmből sprinteltem. Egy izlandi srác is ugyanezt tette, de őszintén szólva én most az idővel versenyeztem, ő pedig kevéssé érdekelt. Végül egy méterrel kikaptam tőle, de a lényeg, hogy meg lett az álomidő! 01:04:55-ös idővel, rendkívül boldogan értem célba! Hálát adok Istennek ezért a szuper eredményért, mert végig éreztem, ahogy a kegyelme támogat. Ez volt életem egyik legszínvonalasabb futása. Érdekes hogy komolyabb fáradtságot még a legvégén se éreztem, és ez igazán jó jel. Mindig is szerettem a hosszútávfutást, de nehezen tudtam körülérni azt a különleges érzést, ami vonz benne. Ez most egy töményebb élmény volt, így új gondolatok születtek bennem a futásról. Rájöttem, hogy olyan ez, mint a művészet. Jön egy szikra, azt el kell kapni, meg kell őrizni, majd el kell merülni az alkotásban, míg végül megszületik a remekmű.

Remélem a jövőben sok ilyen élményben lesz még részem. Most a hamburgi maratonra készülök, ott is szeretnék egy hasonlóan jót futni. Végül szeretném megköszönni Szabó Imre edzőmnek a felkészítést, a BEAC-nak és a családomnak pedig a különféle támogatásokat!

Jeruzsálem Maraton (10km) 2015

Idén is abban a nagy megtiszteltetésben lehetett részem, hogy a versenyszezont a csodálatos Jeruzsálem Maratonon kezdhettem meg, ahol hivatalosan is képviselhetem Magyarországot, a Mindannyian Együtt Jeruzsálemért Alapítványt és a Hit Gyülekezetét. Harmadik alkalommal utaztam ki Izrael fővárosába, hogy egy kemény futással hozzájárulhassak ahhoz a küldetéshez, amit idén is egy több mint százfős magyar csoport teljesített: futásunkkal ezúttal (a 70. Holokauszt évben) is kifejeztük Izrael és Jeruzsálem melletti elkötelezettségünket, támogatásunkat. A képviselet mellett természetesen fontos szempont volt a futás sportszakmai oldala, illetve az utazás turisztikai része is. Örülök, hogy idén is részt vehettem ebben a nemes ügyben, valamint hogy Izrael újabb helyeire is ellátogathattam. Emellett maga a 10 km-es táv is nagyszerűen beleilleszkedett a tavaszi versenyszezonomba, hiszen jól felvezette a soron következő félmaratoni, maratoni szereplésemet.

2013-ban az 5. helyen végeztem, tavaly pedig 2. lettem a 10 km-es távon. Most egy újabb ezüstérmet sikerült szereznem, aminek nagyon örülök, hiszen ez több szempontból is egy értékesebb második helyezés. Az előzmények egészen hasonlóak voltak, ugyanis a közvetlen felkészülésemet most is hátráltatta egy hirtelen jött sérülés. Egy bő hétig „csökkentett üzemmódban” tudtam csak edzeni, ezért másokkal együtt sokat imádkoztunk a javulásért, ami hála az Úrnak még időben bekövetkezett. A verseny előtti hetet már stabilan, színvonalasan tudtam végigfutni. A verseny teljesítése pedig a helyezésbeli ismétlés ellenére mindenképpen fényesebb képet mutat, hiszen most erősebb mezőnyben kellett helyt állnom: Az első 13 befutó között 10 etióp is volt, akik közül négyen kifejezetten „veszélyesek” voltak. Emellett a tavalyi időmhöz képest 40 másodpercet javítottam, ami ezen a szinten azért meghatározó előrelépés (a tavalyi időmmel egyébként idén csak az 5. lehettem volna).

Az előző két év tapasztalataiból kiindulva idén sikerült jobban beosztani a verseny előtti napokat, órákat. Egyrészt a csoportvezetők direkt odafigyeltek, hogy a futás előtti napokon pihentetőbb programok legyenek, így most a Jaffa városnézéssel és a Jad Vashem-i látogatással vette kezdetét az izraeli utazásunk. Másrészt a rajt előtti teendők megtervezése is kulcsfontosságú tényező, ezért most jobban odafigyeltem arra, hogy nyugodt körülmények között, tágabb időkeret mellett végezzem el a bemelegítést és a rajthoz állást. Mindezeket nagyjából sikerült is megvalósítani, ezért már csak a versenyzésre kellett koncentrálnom. Amikor a rajt előtt félórával megláttam egy csoport etióp futót melegíteni, akkor egy kicsit lefagytam. Nem volt kellemes látvány, mert én egyértelműen dobogós helyezésért jöttem, sőt a szívem mélyén azért az aranyéremre vágytam. Kisebb kétségbeesés után sikerült újra megnyugodni, a versenyzésemet ugyanis Isten kezébe helyeztem. Rábíztam az Ő akaratára a dolgok további alakulását. 

A rajtolás idén is nagy verekedéssel járt, majd hamar elhelyezkedtem az élbolyban. Habár nem volt túlságosan erős a kezdés, az első 3 kilométer mégis rosszul esett. Valahogy nehezen kaptam el a ritmust ezen a terepen, pedig mostanában azért edzettem emelkedőkön is… Itt még öten futottunk egy bolyban és nem igazán láttam, hogy lesz-e reális esélyem a dobogóra, ugyanis elég szívósan szaladtak az etiópok az emelkedőkön. 4 km környékén a tavalyi győztes ellépett, a többiek pedig nem igazán erőltették a felzárkózást, amiből arra következtettem, hogy mégsem olyan veszélyesek. A Jaffa-kapu előtti emelkedőn éreztem egy áttörést. Sikerült a kezdeti fáradtságot kipihennem és végre újult erővel tudtam lépkedni. Ezen az emelkedőn még úgy éreztem, hogy akár fel is tudnék futni az első helyezettre, de inkább egy tartalékosabb taktikát választottam, mert nem akartam egy kockázatos akcióval veszélybe sodorni a dobogós lehetőségemet (ugyebár öten „pályáztunk” a dobogóra). Az óvárosi részen kifejezetten könnyedén mentünk - úgy tűnt, hogy a többi etiópnak is szüksége van egy kis szusszanásra… 

Ezután következett egy hosszú lejtő, ahol az egyik ellenfelem különösen gyors iramot vett fel, de közben láthatóan lihegett is. Aztán jöttek a kemény emelkedős szakaszok, ahol meglepetésemre a többiek jobban el kezdtek fáradni, én pedig szinte vissza is fogtam magam. Ez nagy örömmel töltött el, hiszen ezzel egyértelművé vált az, hogy nemcsak egyszerűen „partiban vagyok”, de tulajdonképpen a második helyezésre nekem van a legnagyobb esélyem. A 7. kilométer környékén el is léptem a mezőnytől, továbbá az előnyömet is jócskán meg tudtam növelni. Körülbelül másfél kilométerrel a vége előtt arra lettem figyelmes, hogy az első helyezett már nem 150 méterrel fut előttem, hanem csak olyan 60 méterrel. Egészen jó állapotban voltam, ezért megfordult a fejemben, hogy akár még az aranyért is harcba szállhatnék. Idén egyébként az utolsó pár kilométer jóval gyorsabban telt el, sőt a végén még azt hittem, hogy egy plusz emelkedő is lesz. Aztán hirtelen meglepődtem, mikor kiértünk a közel egy kilométeres lankára, ami már a célegyenesbe torkollik. Kis idő múlva arra lettem figyelmes, hogy a közönség rögtön utánam is tapsol a versenyzőknek, ami elég gyanús volt. Hátrapillantottam, és láttam, hogy kb. 30 méterre utánam két etióp is vágtázik… Valószínűleg az iménti lejtőkön faragták le a hátrányukat. Kellemetlenül ért a helyzet, de már nem volt sok hátra és Hála Istennek még tartalék erőm is maradt, ezért az utolsó 600 méteren sikerült egy kemény hajrázással bebiztosítanom a második helyezésemet, sőt az első helyezett mögött mindössze 7 másodperccel érkeztem be. Természetesen nagyon örültem a célba érkezéskor, mert ez egy igazán nagy küzdelem volt, ami az elején keservesen indult, végül pedig fényesen végződött. Hálát adok Istennek ezért a csodaszereplésért és köszönöm mindenkinek, aki bármilyen módon támogatott, szurkolt! Tényleg éreztem, hogy ebben a teljesítményben még sokan benne vannak… Az időm egyébként 32:07 lett, ami így 180 méter szintemelkedés mellett elég korrekt. Azt tapasztaltam, hogy a versenyzésemmel idén is sokaknak tudtam örömet okozni, értéket közvetíteni, tehát minden tekintetben hálás vagyok a jó szereplésért. Az esemény további része is nagyon jó hangulatban telt el; a magyar csapat többi tagja szintén nagyszerűen helyt állt, továbbá az üzenetünket is sikerült méltó módon képviselni. Másnap a kősivatagban kirándultunk, valamint a Holt-tengerben „fürödtünk”, így a regeneráció is kiválóan megvalósult. Vasárnap Jeruzsálemben töltöttünk egy bő félnapot, majd élményekkel, inspirációkkal feltöltve, békességben értünk haza. Két hét múlva folytatódik a versenysorozat, ezúttal Berlinben szeretnék egy jó félmaratonnal gazdagodni. A Jeruzsálem Maraton pedig remélhetőleg továbbra is visszatérő versenyként fog szerepelni a versenynaptáramban :-)