Téli felkészülés 2012

A decemberi Mezei EB-t követően egy rövid, pihenő következett, majd az ünnepek alatt elkezdtem a téli alapozást. A január igen jól sikerült, a vizsgaidőszak és az autósiskola kötelezettségei ellenére színvonalas edzésmunkát tudtam végezni. A február igen kemény telet hozott, ez némileg befolyásolta az edzések alakulását.

Az egyik változást a futópados edzés jelentette. Szombatonként a hosszú edzést futópadon végeztem, ami technikailag nagyon hasznosnak bizonyult. Először eléggé tartottam tőle, mondván, hogy unalmas, életidegen és hogy egyébként is, milyen már hogy nem haladok futás közben… Aztán rájöttem, hogy ennek az edzés típusnak is megvan a maga egyedülálló funkciója, ezért ezt külön kell kezelni. A futópadon nagyon jól lehet csiszolni a futótechnikát, ezt én is tapasztaltam. Egyre kiegyensúlyozottabb a mozgásom, a karmunkám is egyre lendületesebb és a lépéshosszom is valamivel hosszabb lett. Emellett az egyenletes tempótartás képességét és a monotonitás-tűrést is kiválóan fejleszti, amelyek a hosszútávfutáshoz nélkülözhetetlen képességek.

A kemény téli idő viszont nemcsak a terembe mozdított, hanem a hó adta örömök kihasználására is ösztönzött. Idén is sikerült pár alkalommal sífutó lécre állnom, igaz idén a „sí-szezonom” jóval rövidebb volt. Február közepén három napot töltöttem Szlovákiában: az ELTE-s sífutótábor keretében Skalkán sífutottunk. Szép élmény volt! A sífutás továbbra is egy szuper dolog, a futás szempontjából is remek keresztedzést jelent.

Ezt követően elkezdtem célirányosan készülni a tavaszi versenyekre. Február végén már tavaszias idő volt, így jó körülmények kezdtek kialakulni a kinti futásokhoz. Ekkor azonban sajnos lebetegedtem, a gyengélkedés majdnem közel egy hétig tartott. Ez nem jött jól így egy hónappal az félmaraton előtt, de Hála Istennek gyorsan tudtam regenerálódni. Hamar belejöttem az edzésekbe, és az ezt követő 3 hetet magas színvonalon tudtam végig edzeni. Márciusra egyébként terveztem 1-2 kisebb, felvezető versenyt (Naplás-tó, Pestszentlőrinc), de a március elejei betegség miatt inkább kihagytam, és helyette értékes edzéseket gyűjtöttem.

A tél során sokat tervezgettem a tavaszi versenyszezonomat. Mindenképpen egy félmaratonnal akartam kezdeni az idényt, és egyéni csúcsban gondolkoztam. Maga a verseny azonban sokáig kérdéses volt. Sok irányból érkeztek inspirációk, de végül leszögeztem magamban, hogy olyan versenyt választok, ahol jó időt lehet futni. Most ez számomra a legfontosabb. Emellett az időpont sem volt lényegtelen. Március 25. előtt a hideg és a felkészülés rövidsége miatt nem akartam futni, április 10. után pedig már a 10 000m-es OB –ra való felkészülés miatt nem érek rá. Akármilyen rosszul is hangzik, a hazai versenyeket egyből kizártam. Egyszerűen a mezőny hiánya és a gyenge pályák miatt nem nagyon lehet itthon jó időt menni. Ehhez egy Félmaraton OB-ra van szükség, de azt sajnos idén is a Nike-ra jelölték ki… Így például a Félmaraton MEFOB-ról kénytelen voltam lemondani. Jelenleg az egyetemi versenyeknek sajnos nagyon alacsony a presztízse, ezért nem éreztem túl nagy késztetést a részvételre. A Vivicittá egy hangulatos verseny, de nem akartam a tavalyi forgatókönyvet megismételni. Aztán kaptam egy meghívást a Jeruzsálem Félmaratonra is (márc. 16.). Nagyon elgondolkodtatott a dolog, de végül lemondtam. Hatalmas élmény lehet ott futni, de szakmai szempontok miatt most nem illet képbe (nagyon szintes az a pálya). Jövőre remélem kijutok oda is, de akkor majd nem az időeredmény lesz a fontos. Tehát elsősorban a külföldi versenyek között keresgéltem. Először kiszemeltem magamnak pár nagyon komoly európai félmaratont (Lisszabon, Prága, Berlin), de végül egyik se jött össze. Lisszabon fapados repülő híján nagyon költséges projekt lett volna, és úgy gondoltam, ennyire még nem vagyok „profi”. A prágai pályáról elég negatív véleményeket halottam (szintes, kanyargós..), ezért az is kiesett. Maradt a Berlin, ami közismerten gyors, lapos pálya. Ennek a nevezése viszont jó korán lezárult, ezért lecsúsztam róla. Hiába böngésztem januárban a honlapjukat, megdöbbenve láttam, hogy az első 30 ezer nevezési hely már betelt… Végül az április 1-jei Pozsony Félmaratonra esett a választásom. Utána jártam, és arról értesültem, hogy viszonylag jó mezőny szokott lenni, a pálya is viszonylag lapos. Beneveztem, irány Pozsony!

2011 összefoglaló táblázat

Mezei Európa Bajnokság 2011, Velenje

Versenybeszámoló:

Az elmúlt hétvége igazán meghatározó emlékké vált számomra, hiszen rajthoz állhattam a szlovéniai Velenjében megrendezett Mezei Európa Bajnokságon. Boldog vagyok, hogy már másodszorra is részese lehettem egy ilyen rangos eseménynek. Habár a bajnokság nem sikerült olyan nagyon jól, a verseny idén is jókora „útravalót” adott az előttem álló célok eléréséhez. Rengeteg dolog volt rám inspiráló hatással: az esemény hangulata, az ellenfelek magas színvonala, a mezeifutás stílusa…stb.

A bajnokságra péntek délelőtt utaztunk ki, a válogatott 10 versenyzőből és 3 csapatvezetőből állt. Az utazással és előkészületekkel minden rendben volt, majd hamar el is érkezett a vasárnap, a verseny napja. Hála Istennek, nem izgultam a verseny előtt, sőt kellőképpen bátor és elszánt voltam. A rajt előtt sikerült megfelelően bemelegítenem, továbbá a junior futamokba való bepillantás igazán felbuzdított engem.

Az elrajtolás a szokásnak megfelelően igen látványos volt. Kb. 100 versenyző sorakozott fel a rajtvonalhoz és megdermedve vártuk a jelzést. A feszültséget azonnal levezettük egy iszonyatos tempójú rohanással. A terveknek megfelelően próbáltam jól helyezkedni, és a középmezőnyben maradni. Ez az első másfél kilométerig kifogástalanul sikerült. Nagyon jó érzés volt a tömeggel együtt száguldozni. Ennek azonban hamar vége lett. Nyilván valóvá vált számomra, hogy ezt a ritmust egyszerűen képtelen vagyok hosszabb ideig diktálni. A mezőny a várakozásommal ellentétben nem akart egy kicsit sem visszavenni a tempóból, ezért a 2. kilométernél fokozatosan kezdtem visszacsúszni a mezőnyben. Rengeteg energiám ment el a gyors kezdéssel, ezért jóval hamarabb beállt az a fáradtsági állapot, amelynek még nem kellett volna eljönnie. Folyamatosan mentek el mellettem a versenyzők, ez nagyon rossz érzés volt. Az eredeti tervem (amelynek a realitásával a verseny előtt nem voltam tisztában), meghiúsult. Ez nem egy akaratgyengeségi feladás volt, hanem egyszerűen a tényekkel való szembenézés. Sajnos ahhoz pedig elég fáradt voltam már, hogy valami alternatívát kitaláljak. Mindenesetre azon igyekeztem, hogy a jelenleg diktált tempót végig tartsam, és ezzel lehetőleg minél jobb helyezést szerezzek. A helyezés-visszaesés kb. a táv feléig (4 km-ig) tartott, majd ezután a 70. hely környékén egy 3-4 fős bolyban folytattam a versenyzést. Nem sokkal később, úgy az 5. kilométernél Dani Áron barátom is utolért, sajnos vele nem voltam képes felvenni a tempót, pedig nem lett volna lehetetlen. Ennek valószínűleg mentális okai lehettek: habár nem voltam nagyon csalódott, a leblokkolt állapotom miatt mégsem tudtam leküzdeni azt a terhet, ami akadályozott. Mellékesen azért meg kell jegyeznem, hogy a teljesítményem értékelése nagyon viszonylagos. Magamhoz képest jól futottam, ráadásul nem mentem lassan, kb. 3:10-es tempóban. Csupán a mezőny erőssége miatt kerültem jelentős hátrányba. Az utolsó 2 kört, azaz 3 kilométert szépen, egyenletesen és nagy szenvedések árán szaladtam végig: Végül a 79. helyen végeztem az U23-as férfiak mezőnyében. A célba éréskor ambivalens érzések fogtak el, de azért alapvetően boldog voltam. Hálás vagyok, mert az adott körülményekhez képest egy korrekt eredményt értem el! A 3. legjobb magyarként értem célba. Külön gratulálok Dani Áronnak, aki egy nagyszerű küzdelemmel a 68. helyen végzett, ezzel a legjobb magyar eredményt elérve! Köszönet edzőmnek, Imre bácsinak a felkészítésért és mindenkinek, aki segített és szurkolt!

Az eredmény értékelése:

Még egy-két szó az eredményem értékeléséről. Egy kicsit gyengébben szerepeltem a tervezettnél, de nem olyan vészes a dolog. A gyengeségnek több oka is van: Egyfelől a verseny előtt egy héttel volt egy két napos betegségem, ami miatt az utolsó erős edzést, a hétfőt kénytelen voltam kihagyni. Aztán az ezt követő napok már egészségesen teltek, de nyílván nem mindegy, hogy a bajnokság előtti utolsó hét az utolsó simításokról vagy pedig az egészségügyi felépüléssel telik. Így nem tudtam igazán „fölényes biztonsággal” kiutazni, továbbá a gyors kezdés utáni hirtelen fáradtság is nagymértékben a gyengélkedésemnek és azt követő kihagyásomnak tudható be. A második tényező az elvárás. Ugyan az eredményességet illetően nem voltam szigorú magamhoz, de az irrealitás annál inkább jellemezte az elképzeléseimet. Persze mindig kell egy egészséges optimizmus és hit, de most a dolog kissé átlendült az elbizakodottság kategóriájába, ami egyébként nem a gőg, hanem egyszerűen a tapasztalatlanság eredménye. Történetesen arról van szó, hogy a verseny előtt, amikor latolgattam a lehetséges helyezésemet, akkor mindig a tavalyi eredményemből indultam ki, ami nagy hiba volt. 2010-ben ugyanis –még juniorként, 60. lettem az EB-n. Úgy gondoltam, hogy mivel az elmúlt évben sokat fejlődtem, ezért idén is elérhetek egy hasonló helyezést, sőt meggyőződésem volt, hogy az idei, lényegesen jobb felkészülés miatt akár a 40-50. hely környékére is felfuthatok. Na, hát elviekben ez rendben van, de arról elfeledkeztem, hogy milyen változást is hozhat az a tényező, hogy nem juniorokkal, hanem 20-22 évesekkel fogok versenyezni! Egyszerűen nem gondoltam arra, hogy az U23-as mezőny ennyivel erősebb lesz. Most már látom, hogy szinte ég és föld a két korosztály! Gyakorlatilag a 22 évesek már majdnem érett versenyzők, ez meg is látszott az eredmények színvonalán. Ezeken kívül még több technikai oka is van a nem túl erős szereplésemnek. Az egyik az időjárás. Nem szeretek ennyire hidegben versenyezni, főleg nem rövidben. Annyira hideg azért nem volt (kb. 5 fok), de ez épp elég volt ahhoz, hogy a vállam és a karom jól lemerevedjen. Érdekes módon, a lábaim jól bírták a hideget, valószínűleg annyira szedtem őket, hogy nem volt idejük megfagyni! Aztán fontos tényező a pálya is. Nekem ugyan nagyon tetszett, de nem volt hozzám illő. Kevés volt a szintemelkedés, emiatt inkább a gyorsaság került előtérbe. Alig bírtam szedni a lábaimat, az én rövid lépéseim pedig amúgy se túl előnyösek mezőn, hacsaknem sok a szint. A vonalvezetés is rendben volt, bár jobban szeretem a relatíve kör alakú pályát (itt pedig közel párhuzamos szakaszokból állt a pálya). Összefoglalva a technikai érveket (gyors kezdés, „tüzes ritmus”, tülekedés…) elmondható, hogy a mezei futás nem áll hozzám közel, elvégre én kifejezetten utcai futó vagyok. Természetesen nagy kihívás ez a műfaj is, amiből a jövőben is szeretnék a lehető legtöbbet kihozni.

Készítette: Dani Áron

Élmények:

A mezei EB, mint közel 4 napos esemény nemcsak egy verseny volt, hanem annál több. Számomra ez egy kitűnő lehetőségként szolgált arra, hogy kikapcsolódjak, pihenjek. Ez a vizsgák és a különböző kötelezettségek közepette igen szükségessé vált. Az utazás nem volt annyira különleges, mint a tavalyi repülőzés, de a tartózkodási helyünk most is szép emlékekkel gazdagított. Szlovénia egyik nagyon szép, vadregényes (főként hegyekkel teli) vidékén jártunk, szerintem ez igazán illet a mezei futáshoz. A szállás idén is kielégítette minden igényemet. Áronnal laktam együtt, ez jó élményekkel járt. Nem untuk egymást, sőt a régi ismertségünk ellenére a kapcsolatunkat egészen újszerű, kellemes volt. Általában értelmes beszélgetéseket folytattunk, de például a verseny előtti nap fotózkodtunk is, remélhetőleg ezek jók lettek, és akkor majd megosztok belőle párat itt a blogon. Aztán maga a rendezvény, a versenyszervezés is már önmagában egy élmény. Nemcsak az emelkedett nemzetközi versenyhangulat miatt, hanem mert ilyenkor lehet érezni azt, hogy a futókat készségesen kiszolgálják. A rendezvény a bankettel zárult, amire az étkezés és a puszta kíváncsiság miatt Ildikó néni és Áron részvételével elmentünk. Ez nekem ugyancsak kellemes élmény volt. Végül fontos megemlíteni még a magyar válogatottságot, mint hatalmasan jó érzést és azt a remek lehetőséget, hogy új embereket ismerhettem meg, valamint hogy közelebb kerülhettem a magyar versenytársaimhoz!

Jövőre Szentendrén lesz a Mezei EB, ez mindenképpen egy jó lehetőségnek ígérkezik egy komolyabb előrelépésre.

U.I. ajánlom figyelmetekbe Dani Áron igényes beszámolóját: http://daniaronsport.blogspot.com/2011/12/mezei-eb-2011-18th-srap-cross-country.html