Brucker Citylauf 2014 (Ausztria)

A tavalyi évhez hasonlóan a júniust idén is úgy terveztem, hogy a tavaszi lendületet felhasználva bevállalok még néhány kevésbé jelentős, ugyanakkor építő jellegű utcai versenyt. A nyári pályaversenyek számomra úgy sem játszanak, a nyári alapozást pedig elég június végén, július elején elkezdeni. Június 7-én ezért újra rajthoz álltam a Brucker Citylauf-on (Ausztria, Burgenland), ahol már tavaly is két bronzérmet szereztem. Idén azt a hírt kaptam, hogy afrikai futók nem jönnek, így nagy eséllyel hajthatok a győzelemre. A sógoroktól pedig amúgy sem kell tartani, mert náluk elég kevés a „veszélyes” futó. A versenyre Rezessy Gergő és Jenkei Peti vitt le, továbbá még Ferenc Kata jött velünk a BEAC-ból. A határ közeli kisvárosba szinte pillanatok alatt megérkeztünk, ahol további „honfitársak” jelentek meg: Kálovics Anikó, Kovács Ida, Kis Áron, Tóth Lívia… Úgy tűnt, hogy a dobogót idén is kibérlik a magyarok – hozzá kell tenni, hogy ez tényleg egy kis versenynek számít, csak hát a pénzdíjra rögtön ugranak a „hungry” futók… A verseny végül  tényleg edzés jellegűre sikerült, ugyanis egyedül a lányoknál jelent meg egy viszonylag gyorsabb futó, egyébként pedig magunk között rivalizáltunk, illetve a hőséggel kellett még megküzdenünk, ami kifejezetten zavaró volt. A délután derekán rendezték meg a hagyományos egymérföldes sprint futamot, amin én is elindultam és Hála Istennek sikerült is könnyedén megnyernem. A táv első felét eléggé erősen megfutottam, utána azonban kicsit visszafogtam magam, hogy maradjon még erőm a pár órával későbbi Hauptlaufra. Azt hiszem, néhány másodperccel gyengébb időt futottam, mint tavaly, de akkor hajrázni kellett a bronzéremért, tehát egészen más volt a szituáció.

Ezután egy kis pihenő és frissítés után hozzákezdtem a 10 kilométeres főfutamra való bemelegítésemet. Egész könnyed formában éreztem magam. Jenkei Petin nem igazán volt ellenfelem, ezért nem kellett túl gyors iramban gondolkoznom. Ennek ellenére én azért szerettem volna egy nem túl erőltetett, de azért szép, sportos időt futni (31:30 körül). Mivel a mozgásom, lendületem kifejezetten rendben volt, továbbá az állóképességem is minden bizonnyal még jó szinten lehetett, ezért nem aggódtam a 10 km felől. A verseny aztán már más körülményeket tárt elém, mint ahogyan előzőleg elképzeltem. Az első pár kilométeren egy 3:10 körüli iramot mentünk, ami nekem még egész jól ment, Peti azonban 3-4 km felé leszakadt. A győzelem felől tehát már nem volt kétségem, az időeredmény azonban egyre nehezebb feladatnak tűnt, mert a meleg időjárás sokat kivett belőlem, amit a kanyargós pálya és az egyedül futás csak tovább nehezített. Ugyan féltávnál még 15:46 volt a részidőm, de utána visszavettem az iramból, mert nem akartam ebben a hőségben idő előtt kikészülni. A hátralevő kilométerek így viszonylag eseménytelenül, egy enyhe, folyamatos lassulással teltek el. Végül sikerült a 10 km-t is megnyernem, az időm pedig 32:30 lett. Utólag nem is bánom, hogy az időeredmény nem lett annyira nagy szám, mert idén új útvonalon futottunk és így legalább jövőre nem lesz olyan nehéz pályacsúcsot futni… Ki tudja, lehet hogy egy év múlva is visszatérek!