Atlétika MEFOB 2014 (5000m)

Május 25-én, az egyetemi országos bajnokság (MEFOB) alkalmából újra lehetőségem nyílt arra, hogy kipróbáljam magam 5000 méteren. Tavaly sikerült megnyernem ezt a versenyszámot, ezúttal tehát a címvédés feladata várt rám. Ez korántsem ígérkezett egyszerű feladatnak, mert most Farkas Dárius is „ringbe szállt”, én pedig az edzések tekintetében nem készültem olyan különlegesen erre futásra. A hónap eleje óta viszont folyamatosan lendületes állapotban tudtam maradni, ezért valamiképpen bizakodó voltam mind a győzelem, mind az időjavítás kapcsán. A verseny napján kifejezetten nyugodt voltam; nem voltak kényszeres elvárásaim, hanem egyszerűen csak vártam, hogy fussak egy jót. A bemelegítésnél egy kicsit hiányoltam a frissességet, a meleg időjárásról nem is beszélve. Mindegy, összességében jó állapotban tudtam megkezdeni a versenyt, ami most feltűnően gyorsan lepörgött. A futás eleje hasonló volt a múltkori, nyíregyházi 5000-hez, mivel most is váltott vezetést alkalmaztunk, a 70-es iramról pedig ugyancsak hamar „lekoptunk.” Annyi előrelépés azért történt, hogy a féltávhoz közeledve most sokkal lazábbnak éreztem magam, és a tempó is könnyebben ment, ugyanakkor az már a verseny elején eldőlt, hogy olyan nagy idő ebből a futásból sem lesz, mert a köreink rendre 72 körül mozogtak – sőt még egy-egy 73 is becsúszott.. Az utolsó körökhöz érve még mindig nem fáradtam el, viszont kezdtem azon rágódni, hogy miként lehetne ezt a verseny valahogy megnyerni. A hosszú, közepes és a rövid hajrá között vacilláltam, végül az utolsó kilométernél még inkább meghúzódtam Dárius mögött, mert őszintén szólva így megfelelő edzettség és motiváció hiányában nem lett volna kedvem egy szenvedős és egyúttal kockázatos hosszú hajrához. Ez annyiból jó döntés volt, hogy a végére még több erőm maradt, ugyanakkor azt elrontottam, hogy Dáriusnak túlságosan „átadtam a terepet”, vagyis nem kapaszkodtam eléggé, így a 600-nál indított hajráról némiképpen lecsúsztam. Egy kisebb szakadék keletkezett közöttünk, ami rám épp annyira volt rossz hatással, mint amennyire őt ez felspannolta. Nem tagadom, hogy olyan túlságosan nagy nyerési vágy nem uralkodott bennem, mindenesetre sikernek könyvelhető el, hogy egy komolyabb próbálkozásra még azért odatettem magam: Kétszáz méterrel később sikerült majdnem teljesen felkapaszkodnom Dáriusra, így az utolsó kört szinte egyenlő esélyekkel kezdhettük meg. Még a verseny további méterein is meg tudtam tartani a hajrá színvonalát, de ez kevésnek bizonyult, mert versenytársam még is csak egy fejjel magasabb futó, így végül ő nyerte meg az idei egyetemi OB-t. A viszonylag hosszú hajrának köszönhetően az időeredményünk is egész jól kikerekedett. Ahhoz képest, hogy 3 és 4 kilométernél a három perces átlagon kívül jártunk, a végére azért összejött egy 14:56, ami azt jelenti, hogy további 2 másodpercet sikerült javítanom 5000 m-en. Több mint a semmi! Hálás vagyok Istennek ezért az értékes és különleges ezüstéremért! Hozzá kell tennem, hogy részint hazai pályán szerepelhettem, hiszen a bajnokságot a TF pályán rendezték. Összességében elégedett vagyok ezzel a futással, de a nyíregyházi verseny után, az 5000m-rel kapcsolatban leírt gondolataimat, terveimet továbbra is fenntartom.