Békéscsaba (Pósteleki) mezei

A Mezei OB után folytattuk a téli alapozást, és valahogy a mezeifutós hangulatunk továbbra is megmaradt, ezért végül úgy döntöttünk, hogy a Mezeifutó Liga december 14-ei állomásán is részt veszünk, amit a Békéscsaba szomszédságában található Pósteleken rendeztek meg. A bajnokság után több jól sikerült hosszúfutással is bepótoltam a formám hiányzó részeit, ezért a fokozott erőnlétem miatt viszonylag nagy várakozásokkal néztem a verseny elé. Valahogy arra számítottam, hogy a versenytársaim már fáradtak lesznek a szezon vége miatt, így akár a dobogóra is felférhetek majd. Sajnos több tényező is másként alakult, mint ahogy arra számítottam, ezért csak a 6. helyen tudtam beérni (ami egyébként még mindig pontszerző hely). 

Először is a versenytársaim nem fáradtak ki, sőt a fiatalabbak (Kovács Benjámin és Matkó Csaba) még erősebbek is voltak az előző fordulóknál. Aztán Gregor Laci lett végül a bronzérmes, aki az országos bajnokságon való távolmaradása miatt kissé meglepetésként hatott, de egyébként lehetett számítani rá, hogy azért jól fog menni. Kovács Tomi lett a negyedik, én pedig majdnem ötödik lettem, csakhogy Áron megint lehajrázott az utolsó pillanatban, bár ez annyira nem zavar, ugyanis nem volt túl nagy előnyöm hozzá képest, továbbá amíg engem leelőzött, addig én Czindrity Attilát ráztam le (ami részemről sikerként könyvelhető el). Az erős mezőny mellett azt is meg kell említenem, hogy annyira mégsem voltam jó formában, mint ahogyan azt előtte gondoltam. Elvégre, nem edzettünk mezei terepen és a december elejei edzésmunka is inkább a hosszú távú szemléletű alapozás jegyében telt és nem forma hegyezéssel. Emellett a taktikázást is elrontottam. Sajnos most nem voltam kellően visszafogott, ezért a kezdeti dulakodással felesleges energiákat pazaroltam el, igaz a többiek gyors kezdése amúgy se engedhetett volna számomra jelentősebb meghúzódást, mert akkor már túl nagy hátrányba kerülök. A táv egyharmadánál egyébként a 3. hely környékén jártam, mert Csabi és Benji valami miatt lemaradtak. Azt hittem ez véglegesülni fog, de aztán látványosan felfutottak az élre, és onnantól kezdve már sajnos nem sok közöm volt a versenyhez. A szereplésem minőségét is jelzi, hogy az első erősebb holtpontom már a verseny felénél bekövetkezett, és lényegesebb megújulásra most nem voltam képes. 

A fő probléma egyébként az volt, hogy a mozgásom egész egyszerűen szétesett és a táv második felére nem tudtam már helyrehozni magamat. Ebben szerepet játszott az erős kezdés, a hideg idő (0 fok), a vastag öltözet, de a legfontosabb tényező a lemerevedésben talán az volt, hogy a kiszámíthatatlan, göröngyös talajon egyáltalán nem tudtam fogást találni, így végül a ritmus és a takarékos mozgás nem tudott kialakulni. Összességében azért jónak értékelem ezt a 6. helyezést, mert egyfelől most is erős mezőny gyűlt össze, másfelől a küzdelmet végül nem adtam fel, így egy edzésnek mindenképpen ideális volt ez a mezei!