-

-

2012. augusztus 10., péntek

Tatai Minimaraton 2012




4 hónap szünet után Tatán debütáltam újra –ami a versenyzést illeti. Ugyan már júliusban is elég jó formában voltam, a rajthoz állást azért inkább nem siettettük. Elvileg a július végi atlétika OB-n terveztem egy 5000 m-t futni, de mivel az edzésmunkám inkább egy lassú, folyamatos építkezésre lett beállítva, ezért a „rohanást” most inkább nem erőltettük. Helyette vártam egy hetet, és beneveztem a Tatai Minimaratonra, ami sokkal jobban beilleszkedett a jelenlegi programomba.

Tatán tavaly futottam először, akkor nem ment igazán jól a versenyzés, mindenesetre a táv és a pálya már akkor is tetszett. Ettől a versenytől most nem vártam túl sokat, elvégre hosszú idő után ez az első megmérettetésem. A versenyformámmal nem is voltam tisztában, csak sejteni tudtam az edzések alapján, hogy egy 46 perc, vagy valamivel belül reális lehet, amivel azért a dobogó is nagy eséllyel meglesz. Ehhez képest a verseny lényegesen jobban sikerült. Második helyezett lettem, 44:37-es időeredménnyel!

Aznap rendkívül meleg volt, 33 fok, ráadásul a rajt időpontja megint délután 4-re lett kiírva… Érdekes, így utólag nézve, a meleggel nem volt különösebb gondom. Talán az elmúlt időszak sorozatos kánikulái edzettek meg, de a frissítésem is szerintem elég jól sikerült. A verseny előtt nem annyira izgultam, sőt teljesen rutinosan, nyugodtan készülődtem (ez a pár hónap kimaradás tehát meg se látszik ennyi év között…). A bemelegítés is teljesen rendben volt. Ahogy körülnéztem, szép kis mezőny összegyűlt! Szabó Sanyi, Berecz Lali, Radics Csaba, Zatykó Miki… A dobogóról azért nem mondtam le, a tempóval és a taktikával kapcsolatos terveimet viszont nem változtattam meg. 

 Úgy terveztem, hogy akármi lesz, most kivételesen nyugodtan kezdek, és egy gazdaságos, egyenletes tempót fogok diktálni. Ilyen még nem volt, de ezúttal ezt sikerült is betartanom! Az első kilométer után hagytam is, hogy egy 3 fős boly elmenjen, mert egyszerűen éreztem, hogy amit ők futnak, az már pont túl megy a határomon. Persze odafigyeltem, hogy nagyon ne távolodjanak el, mivel igényt tartottam a dobogóra. Úgy érzem, sikerült okosan taktikáznom, mivel 5 km-nél csak 60 méterrel voltam lemaradva, a frissességemet viszont meg tudtam őrizni. Emellett szinte biztos voltam benne, hogy az élboly hamarosan szét fog szakadni. A tempónk nagyon jó volt (úgy 3:15 körül mozogtunk); meg is lepődtem, hogy mennyire könnyedén megy a futás, ráadásul a mozgásommal kifejezetten elégedett voltam! 5-6 km környékén egymás után két jelentős történés következett be. Először is Berecz Lali hirtelen leszakadt az élbolyról –úgy tűnik valami probléma történt vele. Ezt követően pedig meglepetésemre lehagyott engem valaki, és nagy elánnal futott fel az élre. Így hirtelen nem ismertem meg, utólag kiderült, hogy ő a honvédos Soós Dani. Egy kicsit futottam mögötte, de az iramot megint kicsit erőltetettnek véltem, ezért inkább maradtam a „kényelmes” tempómban, elvégre még több, mint a fele hátra volt a távnak. A részidők és ezzel együtt a fáradtsági állapotom is biztatóan hatottak, nem éreztem úgy, hogy bármiről is lemaradtam volna… Nem sokkal később újabb változást állt be: Radics Csaba leszakadt, Szabó Sanyi pedig felvette a ritmust Soós Danival. Csabát hamar beértem, majd Sanyiék után eredtem, akik látványosan beerősítettek. 8 km-nél ugyan már 3. helyen álltam, de 100 méterrel voltam lemaradva. Nem váltottam gyorsabb iramra, de összeszedtem magam, és figyeltem. Rövid időn belül Sanyi is leszakadt Daniról, amelynek köszönhetően egy kicsivel közelebb is kerültem hozzá. 9 km-nél elhatároztam, hogy így vagy úgy, de leelőzöm őt. Tervemnek kedvezett, hogy Sanyi lassulni kezdett, bennem pedig még pont volt annyi plusz erő, hogy egy ilyen akciót végre tudjak hajtani. Szépen araszoltam felfelé, végül 12 km-nél sikerült őt beérnem. Egy rövid ideig megpihentem mögötte, majd határozottan lehagytam őt. Kicsit aggódtam, mert még bő másfél kilométer volt hátra, de erőben sikerült megújulnom, ezért bevállaltam. Még gyorsítottam is, hogy stabil előnyre szert tegyek. Az utolsó ezer méteren nagyon mentem, mert hátranézés híján nem tudtam mekkora előnyöm van. Mindegy, pont kifutottam magam, és boldogan értem célba. 

Nagyon hálás vagyok a második helyezésért, és örülök, hogy bő egy percet tudtam javítani! Az időm egyébként kb. 3:15-ös átlagot jelent, ami kifejezetten biztató. A BEAC-os csapatunk pedig a 4. helyen zárt: Muzsnay Peti 55 perc, Apukám (Csere János) 56 perc, Ricter Laci 57 perc, Richter Bence 59 perc. Mindannyian 1 órán belül, gratulálok nekik!

Nincsenek megjegyzések: