-

-

2012. április 2., hétfő

Pozsony Félmaraton

Április 1-jén rendezték meg a 7. Pozsony Félmaratont, ami egyben az idei első versenyem is volt. Sokat készültem erre a megmérettetésre, mivel egyéni csúcsot szerettem volna futni. Március elején sajnos közbejött még egy hetes betegség, de aztán Hála Istennek hamar rendbe jöttem és visszarázódtam, melynek következtében egy 3 hetes, színvonalas edzésmunkával tudtam befejezni a félmaratoni felkészülésemet.

A versenyre Pész Attiláék társaságában, egy nappal korábban utaztam ki. Szombaton nagyszerűen sikerült ráhangolódnom a másnapi versenyre, habár a kedvezőtlen időjárás eléggé aggasztott. Persze nem voltam elkeseredve, mert már egész héten nagy szél volt, ezért lélekben készültem az esetleges rosszabb körülményekre is.

A verseny napján kiváló formában keltem fel, teljes mértékben készen álltam egy kemény futásra. Az időjárás is egy kicsit átalakult. A szél egy picivel mérséklődött, de még így is jelentős akadályozó tényező maradt. Emellett látványosan lehűlt az idő, aminek nem örültem. Reggel csupán 1 fokot mutatott a hőmérő, a 10 órás rajtnál viszont már 5-6 foknak örvendhettünk. Mindezek ellenére nem lett rossz kedvem. Nem éreztem megfelelési kényszert, sőt úgy voltam vele, hogy ha nem sikerül olyan igazán jó időt futni, akkor sincs tragédia. A lényeg, hogy jól kifussam magam. Efelől egyáltalán nem voltak kétségeim. A körülmények hosszas ecsetelésében egy igen pozitív tényezőt is szeretnék megemlíteni, mégpedig az erős mezőnyt. Nagyon örültem, hogy sok erős versenyző jelent meg, köztük számos afrikai is. A félmaratont együtt indították a maratonnal, ezért arra gondoltam, hogy talán a maraton élmezőnye majd jó tempót diktálhat és a félmaraton résztvevői között is akadnak többen, akikhez csatlakozhatok.

A számításaim nagyrészt bejöttek, így az erős szél ellenére viszonylag jó versenyhelyzet alakult ki. A rajtnál nem éreztem felesleges stresszt, sőt kifejezetten kellemes érzés fogott el: Az ELITE feliratú tábla alatt besurranva, a második sorba furakodtam, ahol csupa fekete futó vett körül.

Az első másfél kilométert nyugodtan, lassan tettük meg, ezért szorosan az élbolyban maradtam. Ezután ahogy felkanyarodtunk a hídra, tempóváltás következett. 4 kenyai félmaraton versenyző robbantott, és jócskán elhúztak. Így alapvetően három részre szakadt a mezőny. A 4 kenyai után jött Kovács Tomi és Koszár Zsolti, én őket követtem szorosan. Mögöttünk leszakadva pedig a maraton élmezőnye következett. A pálya irányából fakadóan egy kb. 4 km-en keresztül (2-6 km-ig) hátszél támogatta a haladásunkat, ennek megfelelően igen gyors tempót tudtunk tartani: A lassabb kezdés ellenére is 5 km-nél 15:47 volt a részidőnk. Egy kicsit feszített volt számomra ez a 3:06 körüli vágtázás, bár a hátszél miatt még belefért. Az 5. km után viszont Kovács Tomiék rátettek még egy lapáttal, ez azonban nekem már túlzás volt. Döntés elé kényszerültem, vagy gyorsítok, vagy egyedül maradok. Végül az utóbbi mellett döntöttem. Nem akartam kinyírni magam, mert még sok volt hátra, és egyedül is tudtam tartani a 3:10-et, ezért nem tartottam vészesnek a helyzetet. Nem sok idő múlva, nyilvánvaló lett, hogy nem döntöttem rosszul: Kb. 6,5 km-nél utolért egy versenyző, én pedig szépen beálltam mögé. Friss lendületben volt, mivel az egy időben zajló váltófutás (4x5,2 km) első csapatának 2. futója volt. Mögötte futottam egészen a 8. km-ig, így könnyedén tartottam a 3:10-es átlagot. (7 km-es részidő: 22:09). Időközben egy másik váltófutó is mögénk szegődött. A 8. km-nél a pálya éles fordulatot vett, amelynek következtében erős ellenszélbe ütköztünk. Hála Istennek, az újonnan érkezett srác az élre állt, és jó nagydarab lévén egész jól fogta nekem a szelet. Sajnos így is visszalassultunk pár másodpercet, de gondoltam, hogy nem lesz gond, mert legalább egy kicsit megpihenek, és két kilométer múlva úgy is jön a következő váltópont, ahol remélhetőleg új futópartner segít majd. Hamar el is érkeztünk a 10. km-hez, ami nagy megkönnyebbülést jelentett, elvégre majdnem túl voltam a táv felén. Az ünnepélyes pillanatot nagy csodálkozásomra egy hózápor kísérte. Egy negyed órája még sütött a nap, ekkora azonban gyökeresen megváltozott az idő, melynek egy igen télies látvány lett az eredménye. A 10 km-es időm 31:58 lett, ami a viszonylag friss fizikai állapotom mellett biztatóan hatott. Elérkeztünk a következő váltóponthoz is. Sajnos a csapat következő tagja sprintelve kezdte meg a futását, ezért egyedül maradtam. Nagyon idegesített, mert éreztem a srácon, hogy úgy is be fog lassulni, én pedig majd utolérem, ezért legszívesebben utána kiáltottam volna, hogy ugyan már várjon meg, és fusson egyenletesen, mert az mindkettőnknek kedvezőbb lenne… Utólag nézve, a verseny egyik legjelentősebb eseménye volt ez. Rengeteg energiát veszítettem, mire sikerült őt utolérni, mert ezt egyedül kellett az ellenszélben végrehajtanom, ráadásul ekkor már kiértünk egy szélnek kitett töltésre. 12 km-nél leelőzött két kenyai, ők a maratoni mezőnyt vezették. Úgy látszik, eddig tartalékoltak, és most kezdtek beleerősíteni. Egy kicsit próbáltam velük menni, de testalkatuknál fogva nem igazán fogták a szelet, nekem pedig kissé gyorsak voltak. Szóval egyre távolodtak a hóesésben a szikár kenyai futók. Érdekes látvány volt. A futás kezdett a kellemetlen fázisba átlendülni. Az erős szél és az egyedül maradás miatt éreztem, hogy ez már valószínűleg nem lesz egy óriási futás, legalábbis, ami az időeredményt illeti. Innentől nem is néztem az órámat, hanem inkább futottam, ahogy bírtam, ebből baj nem származhat. Egy kilométer múlva a harmadik maratonista (egy fehérorosz) is utolért. Ő ösztönzőleg hatott rám, ezért sikerült valamelyest összeszednem magam, és 13 km-nél végre beértem a már említett váltófutót. Így egy 3 fős bolyban futottam egy ideig, ami lehetőséget adott arra, hogy némileg újra megpihenjek, és felkészüljek az utolsó szakaszra. Sajnos az együtt futás csak a 15. km-ig tartott, mert az újabb váltó csapattag megint elhúzott, az említett maratonista pedig egy figyelmetlen frissítés következtében ellépett tőlem. Csupán egy 30-40 méterrel futott előttem, de ezt a szembe szélben képtelen voltam ledolgozni. Ez a különbség egyébként a verseny hátralévő részében nem nagyon nőtt, ezért ha nem szakadok le, akkor jelentős energiákat tarthattam volna meg. Közben áthaladtunk a hídon, és közeledtünk a versenyközponthoz, ami egyben a verseny végét is éreztette. Sajnos még csak a 17. km-t hagytuk el, hiszen a cél előtt még egy 4 km-es „óvárosi kirándulás” várt ránk. Érdekes módon, itt, az óvárosban volt a legerősebb ellenszél, ráadásul a 19. km előtt egy cudar emelkedőn kellett magunkat feltornázni. Ezen a szakaszon viszont azért elkeseredtem, mert a körülmények teljesen ellehetetlenítették egy jó időeredmény elérését. Azért imádkoztam, hogy legalább 70 percen belül meglegyen. Az emelkedő leküzdése után megkönnyebbültem, már éreztem, hogy tényleg közel a cél. Volt még bennem erő, de nem esett jól, hogy a pálya vége ennyire embert próbálóra lett kialakítva. A következő 1 km ugyanis macskaköves, kanyargós utakon haladt… Aztán megpillantottam a versenyközpontot, innentől már csak 600 méter volt hátra, amit könnyedén tettem meg. Ahogy az órámra pillantottam, láttam, hogy ha sietek, akkor még 69 percen belül is meglehet. Ez jó érzéssel töltött el, ezért az utolsó pár száz méteren még gyorsítottam is, így végül pont becsúsztam, a nettó időm tehát 01:08:57 lett, ami egyéni csúcs! Nagyon hálás vagyok, hogy egyáltalán végig tudtam küzdeni magam a pályán, és hogy még egy fél percet is sikerült javítanom. Az abszolút 7. helyezésemmel is elégedett vagyok!

Eredmény:

1. Kiplimo Stephen (KEN) 01:04:23

2. Munyao Jackson Mwendwa (KEN) 01:04:28

3. Lagat Julius Kiprond (KEN) 01:06:03

4. Kovács Tamás (HUN) 01:06:51

5. Cheruiyot Mike Kiprop (KEN) 01:07:22

6. Koszár Zsolt (HUN) 01:07:47

7. Csere Gáspár (HUN) 01:08:57

8. Urban Jozef (SVK) 01:10:26

Nincsenek megjegyzések: