Váltó Országos Bajnokság

Május 15.-én egy egészen más jellegű versenyre került sor. Az atlétikai váltó OB-val folytatódott a tavaszi versenysorozat, ahol tagja lehettem a BEAC junior 4x1500 m-es csapatának. Idén a BEAC pályát jelölték ki az esemény helyszínének, mely igazán nagy megtiszteltetés volt számunkra. Emellett egy igen erős és győzelem esélyes csapat állt össze. Dani Áron, Dohóczky Tomi, Sándor Krisztián és én. Habár egyikünk se kifejezetten 1500-as futó, azért elmondható, hogy ütőképes csapatot alkottunk. Én kissé féltem a feladattól, sőt kedvem se volt túl sok hozzá, de azért fontosnak éreztem futni a csapatért és az egyesületért. Félelmem főleg a felkészüléstelenségnek tudható be, hiszen nem hogy nem edzettem 1500-ra, hanem ráadásul még hatalmas izomlázzal is küszködtem, mely az Eszmefuttatás gyilkos terepviszonyának köszönhető. A bajnokságot megelőző héten azért csináltunk egy két gyorsító edzést, de a fájdalmak csak lassan múltak el. A hét elején még a bemelegítés is nehezen ment, valószínűleg úgy nézhettem ki, mint aki életében először fut… A résztávokról pedig ne is beszéljünk, főleg a fékezés esett nehezemre, így mindig tovább futottam vagy 10 métert… Szóval elég hirtelen jött a váltó OB. Vajon mennyit tudok majd futni? Fogalmam se volt. Szerencsére a versenyre fizikailag rendbe jöttem, sőt, jó formában éreztem magam. Sajnos azon a hétvégén kegyetlenül rossz idő volt. Mellesleg ez a hétvége a „váltók hétvégéje” lehetett volna, mert másnap a K&H maratonváltó volt betervezve, amit a szélsőséges időjárás miatt kénytelenek voltak elhalasztani. Mindegy, így is épp elég volt a szombati: 15 fokos szakadó esőben kellett rohanni egy 1500-t. A verseny ettől eltekintve emlékezetes volt. Mindannyian élveztük a futást, ráadásul sikerült megszereznünk az országos bajnoki címet! Tomi kezdte, majd Krisztián folytatta.

A vártnak megfelelően szoros verseny ígérkezett, hiszen 3 csapat is esélyesnek tűnt a győzelemre. Első két emberünk remekül futott, így én, mint 3. csapattag elég jó pozícióban (szorosan a másodikként) vehettem át a stafétabotot. Az első 500 méteren megijedtem a rendkívül gyors kezdéstől, de később felzárkóztam, mert az ellenfél lassulni kezdett. 1000 méter környékén pedig már egyértelmű volt előttem, hogy jobb vagyok, tehát akár le is előzhettem volna a srácot, és akkor most lenne egy jó időm 1500-ön. Viszont a körülmények nem voltak túl kedvezőek, valamint a csapat győzelme most jóval fontosabb volt az egyéni érdekeknél, ezért inkább maradtam a szegedi mögött, és a végére tartalékoltam. Az utolsó 500 méter nagyon könnyen ment, szinte csak utaztam az ellenfelen.

Végül, az utolsó 200 méteren robbantottam, így sikerült egy kb. 30 méteres előnnyel átadnom Áronnak a botot. Az időm 4:17, teljesen reális. Azért szerettem volna egy egyénit menni, de nem gond. Visszatérve, Áron volt a befutó, akinek már nem volt komolyabb feladata, hiszen a győzelem már biztos volt. Azért a látványosság kedvéért futott egy keményet (ráadásul hosszúgatyában!), így előnyét még további méterekkel is növelte.

Tehát nyert a BEAC fiú csapata is, csakúgy, mint a lányok, akik már tavaly is a dobogó legfelső fokán végeztek. Utólag, szívesen gondolok vissza a váltó OB-ra. Örültem a győzelemnek, hiszen ez egyfajta beteljesülése is volt egy szakasznyi álomnak: 2010-ben 3 különböző sportban is szereztem országos bajnoki címet! (Sífutás, duatlon, futás).