Malacvágta Szilveszteri Futóverseny

Korábban egyáltalán nem versenyeztem szilveszterkor, aztán tavaly úgy alakult, hogy egymás után két versenyen is rajthoz álltam. Idén ennyire azért nem fárasztottam ki magam, de a 18. kerületi Malacvágta nevű futást azért most is bevállaltam. A Bókay-kertben megrendezett 5 km-es futás ezúttal is hangulatos, színvonalas esemény lett, habár az időjárás nem volt valami kedvező, ugyanis a 12:20-as rajtnál is mindössze -5 fok lehetett…

Természetesen ez csak egy kis verseny, tehát inkább egyfajta edzésnek szántam. Ugyanakkor mindenképpen dobogós elvárásaim voltak, és azért az első helyért járó sült malac is meglehetősen motivált. A malacról végül 3 másodperc híján lecsúsztam, ugyanis Minczér Albert mögött, a második helyen tudtam csak beérni. Tavaly amúgy 3. lettem, tehát előrelépést könyvelhetek el, ráadásul az időeredmény is jobb lett. 14:58-at mentem, ami hogyha nem is pontos a pálya, még akkor is jónak számít ilyen hidegben, edzésből.

Annak ellenére, hogy a gimnasztikát fűtött helyiségben, precízen el tudtam végezni, a bemelegítő futások már valahogy nem sikerültek jól. Egyszerűen nem tudtam magam kellőképpen felpörgetni ebben a fagyos hidegben. Éppen ezért már a verseny első kilométere is nagy sokkhatásként ért – igaz, Albi sem fogta vissza magát az elején, sőt! A táv felénél sikerült valamennyire magamhoz térnem, mert a légzésem már nem volt annyira zaklatott, mint az elején, viszont a mozgásra továbbra sem tudtam ráérezni. Ennek ellenére azért láttam esélyt a győzelemre, ezért próbáltam jól helyezkedni. Egy idő után aztán ahelyett, hogy izzadni kezdtem volna, még jobban elkezdtem fázni, pedig rendesen felöltöztem. Főleg a karom merevedett le, ezért aztán kezdett szenvedőssé válni az iramtartás, amit nagyon nem szeretek. Ezután Albi még bele is erősítgetett egy kicsit, így végül leszakadtam tőle egy pár métert. Próbáltam felzárkózni, de nem igazán sikerült, mert fizikálisan és motivációsan is gátolva éreztem magam. A kezdeti tempó-sokk egyszerűen rányomta a bélyegét az egész futásra, ezért a kedvem is kicsit elment a csúcsra járatástól. Le is maradtam egy 40 métert, aztán az utolsó 300 méteren egy kicsit összeszedtem magam, és így a hátrányon tudtam valamennyit faragni. Érdekes, hogy csak az utolsó 50 méteren fogtam fel, hogy ennyire közel kerültem a győzteshez (3 mp). Ha kicsit jobban taktikázok, akkor hajrá helyzetbe is kerülhettem volna, de hát ez most így alakult. Azért örülök a 2. helynek is, és remélem legközelebb még egy helyet tudok majd javítani :)