A frankfurti maraton után egy hét pihenő
következett, majd bekapcsolódtam az edzéstársaim által már elkezdett téli
alapozásba. Jelentősebb versenyt már nem terveztünk a maraton után, ezért az
edzések intenzitását az időszaknak megfelelően lényegesen visszavettük.
Ráadásul most mezeifutó OB-ra sem kellett készülni, mert azt tavaly óta már újra
tavasszal rendezik. Ennek ellenére azért úgy döntöttünk, hogy a hátralévő
mezeifutó ligaversenyeken azért elindulok – de szigorúan csak edzés jelleggel.
Így jött képbe a november 15-én megrendezett Sötétvölgy Mezeifutó-verseny, ami
már kezd hagyománnyá válni az őszi versenyeim között. 2010 óta minden évben
ellátogatok ide, ugyanis korábban ez egyben EB válogató verseny is volt. Most,
hogy van pénzdíjas liga rendszer, meg jó mezőny, úgy gondoltam, hogy érdemes
lesz elindulni és pontokat gyűjteni ezeken a futásokon. A színvonalas
versenyzés lehetősége garantált volt, ugyanis majdnem mindenki rajthoz állt,
aki mostanában a felnőtt élmezőnyben szokott végezni. Habár az 1-5 közé azért
szerettem volna beférkőzni, végül a 7. helyezést sikerült most megszereznem.
Idáig Sötétvölgyben kétszer lettem 4., egyszer pedig 5. Hát most rontottam a
statisztikán, de semmi gond, a körülményekhez képest ez egy teljesen reális és
elfogadható eredmény.
A verseny nehézsége nemcsak a mezőny
erősségében mutatkozott meg, hanem például a pálya paramétereiben. Ez mindig is
egy nehéz pályának számított, mert göröngyös, mély, füves a terep, sok éles
kanyarral és terep-akadályokkal tarkítva. Ráadásul idén a távot is felemelték 9
kilométerre, ami ilyen talajviszonyok között igen hosszúnak számít. Emiatt úgy
terveztem, hogy most különösen óvatosan fogok kezdeni, hogy maradjon erőm a
második felére is. Mezőn már sok összeomlást láttam, ezért bizakodtam az előzős
taktikában. A terv részben bejött, mert többször is a 9-10. hely környékén
futottam, és a hatodik helyezettet is majdnem sikerült befognom. Ennek ellenére
mégsem tudtam olyan nagyot alkotni, mert az elmúlt hetek pihenő jellege miatt
hiányzott belőlem a kellő edzettség, és akkor a specifikus mezei felkészülésről
nem is beszélek… Az első két helyezettet (Gregor Lacit és Bene Barnát)
leszámítva a többiek is óvatosan kezdtek, én pedig még így is lemaradtam az
első körben, mert még azt az iramot is túl erősnek éreztem. Ezzel nagyjából el
is dőlt a versenyem a számottevő helyezések tekintetében, én viszont ez után
már csak azzal foglalkoztam, hogy az egyenletes tempót tudjam tartani. Ez nagyjából
sikerült, bár a verseny közepén volt egy gyengébb szakasz, ahol kénytelen
voltam a kezdeti, hirtelen jött fáradtságot kipihenni. Ezt követően viszont
valamennyire meg tudtam újulni, és az utolsó 3 kilométert egész jó állapotban,
egy kis gyorsítással vittem véghez. Talán, ha az akaraterőm még acélosabb és az
utolsó körön hamarabb kezdek el igyekezni, akkor még a 6. hely is meg lehetett
volna. Jobb helyezést viszont most biztosan nem tudtam volna produkálni, mert a
maraton óta tényleg nem volt ehhez hasonló intenzitású edzésem. Összességében
tehát elégedett vagyok az eredménnyel (kb. 3:10-es átlag), valamint az eseményt
is élveztem: nyugodt, természet közeli helyszín, sok jó futóval…
Remélem két hét múlva Veszprémben, a
liga következő fordulójában előrébb tudok majd végezni. Persze direkt
felkészülés most se lesz, de az edzés azért valamelyest fog erősödni, tehát
mindenképpen jobb formában leszek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése