Félmaraton OB 2012

Idén is a Nike Félmaraton keretében rendezték meg a Félmaraton Országos Bajnokságot, aminek most kivételesen örültem, mert tavasszal már futottam Pozsonyban egy egész jó eredményt. Igaz ennek egy csúnya sérülés lett a vége, amiből csak hosszú hetek után tudtam kijönni. A tavaszi versenyszezon így teljesen kimaradt, nyáron viszont már tudtam rendesen edzeni, és viszonylag hamar formába is jöttem. Az elmúlt 6 hét pedig már kifejezetten jól ment, ezért az idei OB-ra címvédést és új egyéni csúcsot terveztem. Hála Istennek, mind a két célkitűzést sikerült elérnem, így elégedett lehetek. Jó érzés volt újra megnyerni az U23-as bajnokságot, és az is megnyugtató, hogy az időeredményemből mindig tudok valamennyit faragni! 

 A verseny szokásosan hangulatos volt, már nagyon vártam, hogy újra futhassak Budapest utcáin. Szerencsére jó időjárási körülmények voltak aznap. A rajtot egy órával korábbra hozták, ami nagyon jó ötletnek bizonyult, mivel már így is határeset volt a hőmérséklet, bár nekem ez még simán ideálisnak számított. Az előkészületek, bemelegítés rendben zajlott, így jó állapotban tudtam rajthoz állni, igaz most is csak a 4 sor környékére tudtam felkapaszkodni, ami a bruttó-egyben bajnoki nem kedvezett. Idén is összegyűlt egy jó élmezőny, bár akikről azt gondoltam, hogy jó partnerek lesznek majd a tempótartásban, végül az első két helyen végeztek… Emiatt nem találtam megfelelő versenytársra, aminek valóban az lett a vége, hogy a táv mintegy kétharmadát egyedül kellett végig futnom. Na de, térjünk vissza a verseny kezdetére!

 

A rajt után egyből az élboly mögé álltam. Pillanatok alatt az Andrássy úton találtuk magunkat, a tempónk elég meredekre sikerült: 1 km – 2:57. Ennek ellenére könnyedén ment a futás, de azért figyeltem, hogy miként alakulnak a dolgok. A 2. kilométerünk is jóval gyorsabb volt az általam tervezettnél, úgyhogy kb. 2,5 km-nél szépen visszalassítottam a tempómba. HálaIstennek a kezdő akció nem fárasztott ki, de semmiképpen se akartam elfutni a versenyt. Kicsivel később utolért Soós Dani, akiről éreztem, hogy majd tovább áll, mindenesetre egy ideig tudtam mögötte futni. Miután átrobogtunk a Lánchídon, újra az élbolyban találtam magam. Ez azonban nem tartott sokáig. Az 5km-es frissítőt (15:38) követően az élboly (Kovács Tomi, Koszár Zsolti, Józsa Gábor, Minczér Albi, Soós Dani és egy külföldi) újra robbantott. Én nem kívántam fokozni a tempón (főleg, hogy még idő-előnyben is voltam..), így lemaradtam a külföldi sráccal, aki viszont nálam is lassabban futott tovább. 

 Kissé aggasztott, hogy ezek után ki lesz majd a „partnerom” a táv hátralévő 3/4 részében… Ettől eltekintve azért még könnyedén diktáltam a 3:10 körüli tempót. Kicsivel később észrevettem, hogy Minczér Albert leszakadt az élbolyról. Ez jó lehetőségnek bizonyult, mert ha most nincs is jó formában, azért elég jó versenyző ahhoz, hogy ezt a tempót tartsuk. Egy ideig ez így is volt, a Szabadság-hídon viszont már lassabban futottunk, ráadásul a vezetést is átvettem. A pesti rakpartra érve majdnem a táv feléhez érkeztünk. Ugyan még jó időben mozogtunk (10 km – 31:38 – tökéletes!), a futás és a körülmények színvonala visszaesett. Nem voltak túl jók a kilátások: az élboly jócskán elhúzott, Albi 12 km környékén leszakadt, nekem pedig egyedül kellett küzdenem a monotóniával, és egy kis ellenszél is volt, ami egy ilyen tempónál már akadályozó tényező. Ennek megfelelően egy szinttel lejjebb lassultam, 3:18-20 körüli ezreket mentem, ami azért már nem olyan vagány, mint a tervezett 3:10… Az igazán jó időeredmény tehát ezen az 5km-es, pesti rakpartos szakaszon szállt el. Előttem és mögöttem is több, mint 100 méterig senki, szél, plusz a kezdeti gyors kezdés itt már kicsit visszaütött. Az egyedül futás ráadásul nem bírt tempótartásra ösztönözni. Egyszerűen nem volt versenyhelyzet, ráadásul a második U23-as versenyző kb. fél kilométerrel futott mögöttem, így egyfajta elégedettség érzés is volt bennem, ami nem kedvezett a keményebb küzdésnek. A fordító után még megpróbáltam egy tempóváltást, de 15 km-nél már kezdtem fáradni, ezért úgy döntöttem, hogy innentől kezdve szépen befutok, és akkor így sem lesz szégyellni valóm. Az utolsó 5 km-es szakasz így egyedül nagyon nem tetszett. 18 km körül pedig sajnálattal konstatáltam, hogy a 68 percen belüli idő sem lesz meg, amit egy kicsit bántam. A végén tehát nem volt semmi érdekes, kivéve, hogy Kovács Tomi felbukkant előttem a láthatáron, mondjuk őt már képtelenség lett volna befogni. A végén Gábor és Tomi edzőtársaim biztattak, hogy hajrázzak (köszönöm nekik a sok segítséget!), de most ez nem jött össze. A célegyenesben viszont már jól éreztem magam, és hirtelen nagyon hálás lettem az eredményemért, hiszen ha belassultam is, azért egy kiváló eredménnyel lettem gazdagabb: Abszolút 5. lettem, az U23-as OB-t megnyertem, és még az egyéni csúcs is meglett: 01:08:43 (nettó) – 14 mp javítás!

 Hálás vagyok Istennek ezért az áldásért, és Szabó Imre edzőmnek is köszönöm a felkészítést!