-

-

2010. december 15., szerda

Mezei Európa Bajnokság 2010, Albufeira



Nagyon emlékezetes volt számomra az elmúlt pár nap, ami a 2010. évi Mezei futó Európa bajnokság jegyében telt el: Eredményes szereplés, izgalmas utazás, jó hangulat…
Komoly lehetőségként szolgált számomra ez az EB, amit úgy gondolom, hogy kellően ki is használtam. Jó érzés, hogy a munkám újra komolyabb „gyümölcsöt tudott teremni”, és megtiszteltetőnek érzem, hogy egy ilyen rangos eseményen részt vehettem. A verseny már ön magában is nagy motivációt nyújtott, ami a jövőre nézve elengedhetetlen. Tehát a Portugáliában megrendezett Mezei EB sport karrierem eddigi legmeghatározóbb élményei közé tartozik.
A versenyt sikeresen zártam, meg vagyok elégedve az eredményemmel. Egyéniben a 60. helyezést értem el a 104 fős mezőnyben, csapatban pedig a 9.-ek lettünk!
Fizikai és szellemi felkészültségem megfelelő volt, de azért egy kicsit izgultam a verseny előtt. Az eddigi nemzetközi szerepléseimhez képest (2009, 2010 –Duatlon EB) nem voltam annyira feszült a rajt előtt. A fokozódó rutinom tehát segített az eredményem elérésében. A közép mezőnybe való bekerülést tűztem ki célul, ezt sikerült is megvalósítanom. A pálya nagyon tetszett, igazi mezei terep nehezítette az atléták dolgát: emelkedők, lejtők, éles kanyarok, épített buckák és árkok göröngyös mezei talajjal! A futás során az előre megtervezett taktikámat követettem: Óvatosan, mértékletesen futottam az elején, majd a táv felétől kezdtem el feljebb jönni a mezőnyben.



A rajtolás a verseny legemlékezetesebb momentuma volt, igaz nekem nem nagyon sikerült érvényesülnöm. A mezőny végén, kb. a 80. hely környékén kezdtem el futni, de ez kicsit sem zavart, mert így is elég gyorsan kellett rohanni, kb. 3 perces tempóban.. Az első 2 rövidebb kör után kezdtem el előzgetni a versenyzőket, majd az utolsó kör előtt értem fel a 60. hely környékére, ahonnan viszont már nem kerültem előrébb, mert elfáradtam. Az utolsó 1 km már a túlélésért és a pozíció megtartásáért ment. Nagyon elfáradtam a végére, de hajrázni még azért tudtam a célegyenesben. Végül, a 60. lettem ebben a rendkívül erős mezőnyben! Boldog és elégedett voltam a célba érkezésemkor. Utólag is úgy érzem, hogy sikerült kihoznom magamból a maximumot.



A csapat eredményen pedig nagyon meglepődtünk, hiszen nem számítottunk rá, hogy az első 10 ország közé kerülhetünk. Magyarország a junior férfiak versenyében a 9. helyezést szerezte meg, ezt főként Szabó Sándornak köszönhetjük, aki egyéniben a 8. lett! A csapat eredményünk igazán szép teljesítmény, mert azért még sem vagyunk egy futó-nemzet, mégis olyan országokat győztünk le, mint Olaszország, Németország, vagy Törökország…
Összefoglalva, nagyon örülök a sikereknek, élményeknek! Jó dolog azt érezni, hogy nem hiába futok nap, mint nap! Köszönöm edzőmnek, Szabó Imrének, a BEAC-nak, az ELTE-nek és mindenkinek, aki segített!


Nincsenek megjegyzések: