Nike Budapest Nemzetközi Félmaraton 2009

Szeretek félmaratont futni, mert ez egy sajátos, egyedülálló élményt nyújt számomra. 21 km lefutása közben a legmeghatározóbb érzésem az, hogy 'milyen jó dolog futni'.

*Általános

A saját nézőpontomból vizsgálva, talán ezt a távot nevezném igazán hosszútávnak (meg persze az általam még nem ismert maratont..), mert ezeken tényleg létezik erőbeosztás, folyamatos tempó diktálás és kellemes monotónia, ami alkalmat ad a gondolatformálásra, filozófiára. A felsorolt élményeket a rövidebb távokon nem igazán lehet átélni, épp ezért különleges esemény egy 'félmarcsi'. Ezen kívül a félmaratonnak már van tekintélye is, hiszen a tapasztalatlan próbálkozók is tisztában vannak valamilyen szinten azzal a ténnyel, hogy a 21 km már igen is hosszú, ezért nem szabad túl gyorsan belekezdeni a futásba. Ezekkel szemben, az 5 és a 10 km teljesen másról szól. Ezeken a távokon csak rohanni kell, szinte ész nélkül, embertelen tempóban.. Persze ennek is ugyanúgy megvan a maga szépsége. Tehát egyszerűen csak azt akarom mondani, hogy a félmaraton és a 10 kili sok mindenben különböznek egymástól, annak ellenére, hogy mindkettő hosszútáv.

Életem első félmaratonját 2007-ben, 16 évesen futottam, tehát most vasárnap a harmadikat küzdöttem le. A Nike Budapest Félmaraton nálam már éves hagyománnyá vált, hiszen az 'őszi szezont nyitó megmérettetés' néven a versenynaptáramban is helyet foglal. Annak ellenére, hogy ez számomra nem tartozik az év legfontosabb versenyei közé, sőt a félmaraton nem is versenytávom (még egy darabig), ehhez képest elég komolyan vettem a felkészülést, és a részletek is már előre megterveztem.

*Készülés

A fiatal életkorom és a még nem túl sok heti kilométerszámom miatt a félmaraton még elég hosszú nekem. Ezért fontosnak tartottam azt, hogy ez a verseny ne egy szenvedést, maximumot kihozó erőltetést, hanem egy lendületes, kellemes futást jelentsen. Ennek érdekében, idén is egy olyan időeredményt tűztem ki célul, ami bőven a képességeim határain belül helyezkedik el, de azért külön készülést is igényel. A tempót már jó előre megterveztem. Első félmaratonomat 4 perces ezrekkel (01:24:32), a másodikat pedig 3:50-esekkel (01:21:04) futottam. A logikus haladást tekintve, illetve a képességeim fejlődését is figyelembe véve, idén a 3:40-es ezreket lőttem be, ami ha minden rendben történik, akkor kb. egy 01:16 és 17 közötti félmaratont eredményezhet. Úgy gondolom ez egy jelentős lépése volt a felkészülésemnek. Fontosnak tartom egy ilyen versenynél, hogy precízen megtervezett tempót jelöljek ki, amit az edzéseken sokszor be is gyakorolok. Így van mihez tartanom magam (hiszen tisztában vagyok az idővel, számokkal), valamint biztos alapokkal állhatok a rajthoz, ami magabiztos, céltudatos futást eredményez. Különösebb meglepetés így nem érhet, ez a módszer idén is sikerre vitt.

A közvetlen felkészülést augusztus 21.-én kezdtem el. Előbb nem kezdhettem bele az egy hetes pihenő, a családi nyaralás és a síroller OB kitérője miatt. Utólag látom, hogy ez egyáltalán nem gond, elég a 2 hét. A felkészülés 10 edzésből állt: Ez három hosszú, erdei futást, 4 résztávos pályaedzést és 3 rövid, laza átmozgatást jelentett. Az erdei futásokat Dobogókőn és a Kamara-erdőben, a pályaedzéseket pedig a Beac-páyán végeztem el. A hosszúfutások célja az állóképesség növelés, a kilométerszám gyűjtés és a folyamatos futás szoktatása volt. A pályaedzések voltak a legfontosabbak, ezek (nem véletlenül) egész délelőttöket vettek igénybe. Pályán résztávokat futottam. A 3:40-es tempó megismerése, szoktatása a gyorsaságomat fejlesztő, hosszabb sprintekkel párosult. A résztávok között viszonylag keveset pihentem. A kemény edzéseket a verseny előtt 6 nappal befejeztem. Ezután már csak átmozgató kocogások (pár lendületes repülővel zárva) következett.

Sikeresnek értékelhető a felkészülésem, szerencsére semmi akadály sem vágott közbe. A iskolakezdés és az osztálykirándulás felgyorsította az idő múlását, ezért nem kellett sokat várnom, a verseny napja hamar eljött.

*A verseny

A 24. Nike Budapest Nemzetközi Félmaraton szeptember 6.-án, vasárnap került megrendezésre. 10-kor volt a rajt. Én már 9-re odamentem, a rajtszámot és a chipet pedig már előző nap átvettem a terhek könnyítése végett. A bemelegítésem sajnos kicsit hiányosra sikerült, ami egy kis aggodalmat keltett bennem, de ezt próbáltam elhessegetni magamtól, mert igazából nem történt semmi baj. Csupán annyi volt, hogy a lazítást és a gimnasztikát túl lassan végeztem el, így elég kevés időm maradt bemelegítő futásra és nyújtásra. Az időbeosztásra majd később jobban oda kell figyelnem.

A rajtolás szokásosan hangulatos volt: egy kis előzgetés, kerülgetés és némi értelmetlen hősködés után friss szaladás a száguldó tömeggel. Hihetetlen mennyire tud húzni a tömeg! Akár mennyire is próbáltam visszafogni magam, 5 km-nél már 20 másodperces előnnyel futottam a tervezett részidőhöz képest... Egy kicsit lassítottam, próbáltam feleleveníteni magamban azt a bizonyos begyakorolt 3:40-es sebességet. Ez nehezen ment, mert a versenyzők húzóereje nagyon befolyásolt. Kb. a hatodik kilométernél szakadozott fel a mezőny, mindenki elfoglalta a tudásának megfelelő pozíciót és klikkek alakultak ki. A kilencedik kilométerig több 3-4 fős csapatot is kipróbáltam. Ezután otthagytam a bolyokat, pontosabban ők lassultak le valamelyest, talán a szembeszélnek köszönhetően. Én továbbra is futottam a saját tempómat, próbáltam nem gyorsulni, de a 3:40-t már hagytam a csudába, és inkább 3:35-öket diktáltam, mert könnyen mentek, és amúgy se akartam lassulni. A 10 km-em 36:40 helyett 36 perc lett. Nem gondoltam volna, hogy ennyire könnyű 36-ra futni egy tízest. Most tényleg nem túlzok: ekkor még nem voltam fáradt egy kicsit sem. 10 km-től 15 km-ig végig egyedül futottam. Valahogy ez nem is tűnt fel, mert jól éreztem magam, a tempó pedig lazán ment és élvezetes is volt. 14-15 környékén azt vettem észre, hogy egy kb. 8 fős boly fut előttem 50 méternyire. Hirtelen észhez tértem és felmerült bennem a gondolat, hogy 'miért nem megyek velük, hiszen már egy ideje a hátukat nézem..és egyébként is, bolyban valamivel könnyebb versenyezni'. Gyorsan felzárkóztam. Ekkor éreztem először fáradtságot, de ezt is csak a lábamban, a légzésem még mindig nyugodt volt (persze, amennyire futás közben ez lehetséges..) A boly 16-nál gyorsított (igazából nem értettem minek), ezért páran le is szakadtak. Én is kicsit gyorsnak, de inkább feleslegesnek véltem az akciót, ezért egy 5-10 méterrel lehúzódtam a bolytól. Főleg a felhalmozódott egy perces előnyöm nyugtatott, nem siettem sehova, ez a verseny amúgy sem erről szólt. Érdekes, hogy a gyorsítás rövid volt, ugyanis 17 km-nél, egy emelkedőn újra köztük találtam magam. 18 és fél kilinél, pont amikor már a tempóváltási akciómon törtem a fejem, a csapat lelasult..Gondoltam, majd 19-től robbantok. Azt a fél kilométert alig bírtam ki, már menni akartam. Amikor elérkezett a 19-es tábla, hirtelen előre álltam és elhúztam. Beálltam a kedvenc tempómba, a 3:20-asokba. Senki se jött velem, persze ez egyáltalán nem is érdekelt. Tehát egy gyors 2 km lefutása után beérkeztem a célba. Furcsa, de ez a tempóváltás kifárasztott. Azt hiszem, ez természetes.

Amikor beértem, szinte csak az időm érdekelt. Azt, hogy ott hagytam 8-10 futót (akik a féltávnál még 300 méterrel előrébb voltak nálamnál) nem fogtam fel, csak amikor ők gratuláltak. Jó volt beérni, de sajna a verseny hamar eltelt. Az időm 01:15:41 lett. Pontosan egy perccel jobb, a tervezettnél, szóval elégedett és hálás voltam teljes mértékben. Nem tudtam hányadik lettem, csak annyi tudomásom volt, hogy a befutónál valaki bemondta nekem, hogy '18. vagy'. De ezt nem vettem biztosra. Végül az eredménylistából kinéztem, és örömmel mondhatom, hogy a nemes 15. helyezést szereztem meg.