Csere Gáspár Sport Blogja

2011 összefoglaló táblázat

2012-01-21T07:32:00.000-08:00

Mezei Európa Bajnokság 2011, Velenje

2011-12-16T07:18:00.000-08:00

Versenybeszámoló:

Az elmúlt hétvége igazán meghatározó emlékké vált számomra, hiszen rajthoz állhattam a szlovéniai Velenjében megrendezett Mezei Európa Bajnokságon. Boldog vagyok, hogy már másodszorra is részese lehettem egy ilyen rangos eseménynek. Habár a bajnokság nem sikerült olyan nagyon jól, a verseny idén is jókora „útravalót” adott az előttem álló célok eléréséhez. Rengeteg dolog volt rám inspiráló hatással: az esemény hangulata, az ellenfelek magas színvonala, a mezeifutás stílusa…stb.

A bajnokságra péntek délelőtt utaztunk ki, a válogatott 10 versenyzőből és 3 csapatvezetőből állt. Az utazással és előkészületekkel minden rendben volt, majd hamar el is érkezett a vasárnap, a verseny napja. Hála Istennek, nem izgultam a verseny előtt, sőt kellőképpen bátor és elszánt voltam. A rajt előtt sikerült megfelelően bemelegítenem, továbbá a junior futamokba való bepillantás igazán felbuzdított engem.

Az elrajtolás a szokásnak megfelelően igen látványos volt. Kb. 100 versenyző sorakozott fel a rajtvonalhoz és megdermedve vártuk a jelzést. A feszültséget azonnal levezettük egy iszonyatos tempójú rohanással. A terveknek megfelelően próbáltam jól helyezkedni, és a középmezőnyben maradni. Ez az első másfél kilométerig kifogástalanul sikerült. Nagyon jó érzés volt a tömeggel együtt száguldozni. Ennek azonban hamar vége lett. Nyilván valóvá vált számomra, hogy ezt a ritmust egyszerűen képtelen vagyok hosszabb ideig diktálni. A mezőny a várakozásommal ellentétben nem akart egy kicsit sem visszavenni a tempóból, ezért a 2. kilométernél fokozatosan kezdtem visszacsúszni a mezőnyben. Rengeteg energiám ment el a gyors kezdéssel, ezért jóval hamarabb beállt az a fáradtsági állapot, amelynek még nem kellett volna eljönnie. Folyamatosan mentek el mellettem a versenyzők, ez nagyon rossz érzés volt. Az eredeti tervem (amelynek a realitásával a verseny előtt nem voltam tisztában), meghiúsult. Ez nem egy akaratgyengeségi feladás volt, hanem egyszerűen a tényekkel való szembenézés. Sajnos ahhoz pedig elég fáradt voltam már, hogy valami alternatívát kitaláljak. Mindenesetre azon igyekeztem, hogy a jelenleg diktált tempót végig tartsam, és ezzel lehetőleg minél jobb helyezést szerezzek. A helyezés-visszaesés kb. a táv feléig (4 km-ig) tartott, majd ezután a 70. hely környékén egy 3-4 fős bolyban folytattam a versenyzést. Nem sokkal később, úgy az 5. kilométernél Dani Áron barátom is utolért, sajnos vele nem voltam képes felvenni a tempót, pedig nem lett volna lehetetlen. Ennek valószínűleg mentális okai lehettek: habár nem voltam nagyon csalódott, a leblokkolt állapotom miatt mégsem tudtam leküzdeni azt a terhet, ami akadályozott. Mellékesen azért meg kell jegyeznem, hogy a teljesítményem értékelése nagyon viszonylagos. Magamhoz képest jól futottam, ráadásul nem mentem lassan, kb. 3:10-es tempóban. Csupán a mezőny erőssége miatt kerültem jelentős hátrányba. Az utolsó 2 kört, azaz 3 kilométert szépen, egyenletesen és nagy szenvedések árán szaladtam végig: Végül a 79. helyen végeztem az U23-as férfiak mezőnyében. A célba éréskor ambivalens érzések fogtak el, de azért alapvetően boldog voltam. Hálás vagyok, mert az adott körülményekhez képest egy korrekt eredményt értem el! A 3. legjobb magyarként értem célba. Külön gratulálok Dani Áronnak, aki egy nagyszerű küzdelemmel a 68. helyen végzett, ezzel a legjobb magyar eredményt elérve! Köszönet edzőmnek, Imre bácsinak a felkészítésért és mindenkinek, aki segített és szurkolt!

Az eredmény értékelése:

Még egy-két szó az eredményem értékeléséről. Egy kicsit gyengébben szerepeltem a tervezettnél, de nem olyan vészes a dolog. A gyengeségnek több oka is van: Egyfelől a verseny előtt egy héttel volt egy két napos betegségem, ami miatt az utolsó erős edzést, a hétfőt kénytelen voltam kihagyni. Aztán az ezt követő napok már egészségesen teltek, de nyílván nem mindegy, hogy a bajnokság előtti utolsó hét az utolsó simításokról vagy pedig az egészségügyi felépüléssel telik. Így nem tudtam igazán „fölényes biztonsággal” kiutazni, továbbá a gyors kezdés utáni hirtelen fáradtság is nagymértékben a gyengélkedésemnek és azt követő kihagyásomnak tudható be. A második tényező az elvárás. Ugyan az eredményességet illetően nem voltam szigorú magamhoz, de az irrealitás annál inkább jellemezte az elképzeléseimet. Persze mindig kell egy egészséges optimizmus és hit, de most a dolog kissé átlendült az elbizakodottság kategóriájába, ami egyébként nem a gőg, hanem egyszerűen a tapasztalatlanság eredménye. Történetesen arról van szó, hogy a verseny előtt, amikor latolgattam a lehetséges helyezésemet, akkor mindig a tavalyi eredményemből indultam ki, ami nagy hiba volt. 2010-ben ugyanis –még juniorként, 60. lettem az EB-n. Úgy gondoltam, hogy mivel az elmúlt évben sokat fejlődtem, ezért idén is elérhetek egy hasonló helyezést, sőt meggyőződésem volt, hogy az idei, lényegesen jobb felkészülés miatt akár a 40-50. hely környékére is felfuthatok. Na, hát elviekben ez rendben van, de arról elfeledkeztem, hogy milyen változást is hozhat az a tényező, hogy nem juniorokkal, hanem 20-22 évesekkel fogok versenyezni! Egyszerűen nem gondoltam arra, hogy az U23-as mezőny ennyivel erősebb lesz. Most már látom, hogy szinte ég és föld a két korosztály! Gyakorlatilag a 22 évesek már majdnem érett versenyzők, ez meg is látszott az eredmények színvonalán. Ezeken kívül még több technikai oka is van a nem túl erős szereplésemnek. Az egyik az időjárás. Nem szeretek ennyire hidegben versenyezni, főleg nem rövidben. Annyira hideg azért nem volt (kb. 5 fok), de ez épp elég volt ahhoz, hogy a vállam és a karom jól lemerevedjen. Érdekes módon, a lábaim jól bírták a hideget, valószínűleg annyira szedtem őket, hogy nem volt idejük megfagyni! Aztán fontos tényező a pálya is. Nekem ugyan nagyon tetszett, de nem volt hozzám illő. Kevés volt a szintemelkedés, emiatt inkább a gyorsaság került előtérbe. Alig bírtam szedni a lábaimat, az én rövid lépéseim pedig amúgy se túl előnyösek mezőn, hacsaknem sok a szint. A vonalvezetés is rendben volt, bár jobban szeretem a relatíve kör alakú pályát (itt pedig közel párhuzamos szakaszokból állt a pálya). Összefoglalva a technikai érveket (gyors kezdés, „tüzes ritmus”, tülekedés…) elmondható, hogy a mezei futás nem áll hozzám közel, elvégre én kifejezetten utcai futó vagyok. Természetesen nagy kihívás ez a műfaj is, amiből a jövőben is szeretnék a lehető legtöbbet kihozni.

Készítette: Dani Áron

Élmények:

A mezei EB, mint közel 4 napos esemény nemcsak egy verseny volt, hanem annál több. Számomra ez egy kitűnő lehetőségként szolgált arra, hogy kikapcsolódjak, pihenjek. Ez a vizsgák és a különböző kötelezettségek közepette igen szükségessé vált. Az utazás nem volt annyira különleges, mint a tavalyi repülőzés, de a tartózkodási helyünk most is szép emlékekkel gazdagított. Szlovénia egyik nagyon szép, vadregényes (főként hegyekkel teli) vidékén jártunk, szerintem ez igazán illet a mezei futáshoz. A szállás idén is kielégítette minden igényemet. Áronnal laktam együtt, ez jó élményekkel járt. Nem untuk egymást, sőt a régi ismertségünk ellenére a kapcsolatunkat egészen újszerű, kellemes volt. Általában értelmes beszélgetéseket folytattunk, de például a verseny előtti nap fotózkodtunk is, remélhetőleg ezek jók lettek, és akkor majd megosztok belőle párat itt a blogon. Aztán maga a rendezvény, a versenyszervezés is már önmagában egy élmény. Nemcsak az emelkedett nemzetközi versenyhangulat miatt, hanem mert ilyenkor lehet érezni azt, hogy a futókat készségesen kiszolgálják. A rendezvény a bankettel zárult, amire az étkezés és a puszta kíváncsiság miatt Ildikó néni és Áron részvételével elmentünk. Ez nekem ugyancsak kellemes élmény volt. Végül fontos megemlíteni még a magyar válogatottságot, mint hatalmasan jó érzést és azt a remek lehetőséget, hogy új embereket ismerhettem meg, valamint hogy közelebb kerülhettem a magyar versenytársaimhoz!

Jövőre Szentendrén lesz a Mezei EB, ez mindenképpen egy jó lehetőségnek ígérkezik egy komolyabb előrelépésre.

U.I. ajánlom figyelmetekbe Dani Áron igényes beszámolóját: http://daniaronsport.blogspot.com/2011/12/mezei-eb-2011-18th-srap-cross-country.html

Mezeifutó Országos Bajnokság 2011

2011-11-28T11:22:00.000-08:00

2011-ben, Hála Istennek már számos nagyszerű eredményt értem el. A sikeres évemet a mezeifutó versenyszezonnal fejezem be, amelynek egyik meghatározó eseménye volt a szombati Mezei Országos Bajnokság. A szentendrei OB-n egy igazán jó versenyzéssel a felnőtt élmezőnybe tudtam kerülni, ezért ez a futás nagyon emlékezetes marad számomra. Az október 15-én kezdődő 4 fordulós válogató-sorozaton egyre jobb eredményeket értem el. Szombathelyen 5., Sötétvölgyben 4., Dunaújvárosban pedig a második legjobbként végeztem az utánpótlás korúak között. Az OB-val kapcsolatban azt terveztem, hogy a pozíciómat megerősítve egy nagyon kemény, egyenletes iramú futással felvegyem a harcot a felnőttekkel. Ez felettébb jól sikerült, hiszen meglepetésemre az abszolút 4. helyezésig sikerült felfutnom, valamint hivatalosan is (2. legmagasabb pontszámmal), bekerültem az U23-as Mezei EB csapatba. Habár már így is nagyon boldog voltam, a végén még érmet is kaptam: A BEAC felnőtt csapata ugyanis bronzérmes lett a csapatversenyben! Végül, az örömmámor akkor teljesedett be, amikor kiderült: Áron is (aki szintén remekül futott, 7. lett) bejutott a válogatottba!

Tehát ez a bajnokság valóban nagy élmény volt, mint látjátok hosszú sorok teltek el, de a futásomról még semmit sem írtam…

A versenyen kb. 8,6 km-t kellett 6 kör alatt teljesítenünk. A pálya nekem mindenképpen tetszett. Amellett, hogy különleges környezetben futhattunk, a domborzati viszonyok és a pálya vonalvezetése különösen kedvezett nekem. Az időjárás egy kicsit jobb is lehetett volna, de azért a hideghez és a szembeszélhez kellőképpen tudtam alkalmazkodni. A nehéz körülmények együttese tehát kemény versenyhelyzetet produkált, ebből azonban én abszolút pozitívan kerültem ki. Habár nem melegítettem be olyan alaposan, ahogyan szoktam, mégis nagyon lazán, nyugodtan álltam a rajthoz. A futást hittel és maximális fizikai és szellemi felkészültséggel kezdtem meg. Az első 2-3 kilométer könnyen ment, ezért bátran, erősen szaladtam. A 2. kör után már kezdtek körvonalazódni az erőviszonyok. Az első 4 versenyző egyértelműen elhúzott, ezt követve pedig kialakult egy 6-8 fős üldözőboly, amit szinte végig én vezettem.

A dinamikus kezdés lendülete hamar elfogyott, ugyanis a technikás pálya sok energiát kivett belőlünk. A lendületes futás így hamar átfordult küzdelembe. Versenytársaimat, akik mögöttem loholtak, nem találtam túl erősnek, ezért reálisnak véltem az előkelő helyezésem megtartását. Egy idő után már azt vettem észre, hogy szinte nem is a többiekkel versenyzek, hanem a széllel és a terepviszonyokkal. Hirtelen elfogott a hosszútávfutói magány, már nem is figyeltem a többiekre, hanem csak arra, hogy a folytonos akadályokkal megküzdjek. A belső, monoton harcban az 5. km környékén egyedül maradtam, mivel ellenfeleim leszakadtak rólam. A következő 1 km-en jelentős előnyt tudtam felhalmozni. Érdekes, mert érzésem szerint nem is gyorsítottam, csupán tartottam azt a tempót, amit addig futottunk. Aztán, ahogy felfogtam, hogy mi is történt, elkezdtem a befejezésre koncentrálni.

Arra törekedtem, hogy fenntartsam a hitemet és ezzel együtt a fizikai frissességemet is. Mivelhogy (akármilyen furán is hangzik) nem voltam még nagyon fáradt, sőt, jókora lendület lapult még bennem! A gazdaságosság és a józanság „fegyvereivel” próbáltam késleltetni a fáradtságot és koncentrálni a pozíció megtartásra. Ez maximális sikerült, már csak egy kör maradt hátra! Ekkor egy kicsit stresszes lettem, ugyanis nem tudtam, hogy az utolsó körön merre kell majd tovább menni (a kiírásban az szerepelt, hogy 5 nagy kört és egy kis kört kell futni..). Erre emlékezve szépen bekanyarodtam abba a sávba, ahol a nők futották a rövidebb köreiket, majd rögtön jeleztek a szervezők, hogy az nem jó irány.. Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy csak azért szólnak, mert azt hiszik, hogy még egy körrel hátrébb tartok, vagy valóban nem arra kell menni.. Ezzel a cikkcakkal veszítettem pár másodpercet és lendületet, de nem volt gond, mert nagy előnnyel rendelkeztem. Továbbra se tudtam, hogy hogyan lesz pontosan ez az utolsó kör, azt gondoltam, hogy majd valamelyik hurkot levágjuk… Érdekes még volt erőm arra is, hogy a nézők közül megkérdezzek többeket, hogy merre kel majd menni. Válasz híján csak futottam tovább, majd egy idő után egyre biztosabb lettem abban, hogy az utolsó kör ugyanaz, mint az eddigiek és az első volt rövidebb. Megnyugodtam, majd nagy lendülettel vágtam neki az utolsó 500 méternek, ami végig lejtős volt, ezért nem okozott gondot, sőt a célegyenes különösen jól is esett. Végül pedig boldogan és hálásan értem célba az abszolút 4. befutóként! Áron pedig egy kitűnő hajrával a 7. helyezést szerezte meg!

Nagyon örülök a szép eredménynek! Két hét múlva Szlovéniában futhatok újra a Mezei EB-n, mely számomra nagy megtiszteltetés és egyben komoly kihívás is!

Dunaújváros mezei

2011-11-18T03:15:00.001-08:00

November 12-én elérkeztünk a Mezei EB válogató harmadik fordulójához. Eredetileg a Népligetben lett volna (sőt előtte még Debrecen is tervben volt), de végül egy nagyszabású atlétikai szakmai konferencia miatt Dunaújváros adott otthont a válogató versenynek. Így utólag nem is baj, nekem tetszett a dunaújvárosi pálya, a verseny pedig igazán jól ment.

A konferencia miatt elég koránra, 9:30-ra írták ki a rajtot. Emiatt még péntek este kényelmesen leutaztam Dunaújvárosba, ahol Bartos Dávid látott vendégül. A kollégiumi szállás jól jött, mert így rendesen ki tudtam aludni magam; nem kellett annyira korán kelni és a pálya is csak 10 perc sétára volt tőlünk. Még egyszer köszönöm Dávidnak a segítséget!

A verseny a Dunapart meredek oldalának tetején volt. 2 kört és még 700 métert kellett futni egy nagyjából sík, füves úton. A hosszú egyeneseket egy meredek lejtő, a túloldalon pedig emelkedő zárta le, éles hajtűkanyarral. (szóval nem is annyira körről, hanem inkább cikkcakkról beszélhetünk.) A rajt előtt félórával az is kiderült, hogy nekünk U23-asoknak mégsem 8, hanem 6 km lesz a juniorokkal együtt.

Elrajtoltunk. Nagy rohanással telt el az első kilométer, ezért nagyon kellett szednem a lábaimat. Az enyhe lejtőn kissé hátrányba kerültem a rövid lépéseimmel, így már az elején lemaradtam az élbolytól. Kb. másfél kilométernél még 10-en valahányadik voltam, de folyamatosan szem előtt tartottam a versenytársaimat, akik azért nem futottak sokkal előttem. Még a második kilométer is nagyon keményre sikerült (05:54-t mutatott az óra), főleg, hogy nekem ez a felfutással telt el: folyamatos közelítéssel kb. a 2. kilométernél utolértem az élmezőnyt (leszámítva Szabó Sanyit, aki már jelentős előnnyel rendelkezett). A hátrány ledolgozása elég sok erőt vett ki belőlem, ezért megpróbáltam visszalassítani a légzésemet, és minél gazdaságosabb üzemmódba váltani. Ezután egy ideig nem történt semmi, szépen kapaszkodtam a boly mögött. Aztán kb. 3,5 kilométernél a lejtős hajtűkanyar után szétszakadozott a boly. Hála Istennek, nekem sikerült jól helyezkednem, sőt a kanyar utáni emelkedőt kicsit meg is nyomtam, így nem szakadtam le. Meglepetésünkre azonban Szalai Benji és Matkó Csaba tempót váltottak, kissé elléptek tőlünk. Czindrity Attila és Kállay Dani, akik közvetlenül előttem futottak, nem mentek utánuk. Nekem talán lett volna erőm a tempóváltáshoz, de kockázatosnak véltem, mert még sok volt hátra… A következő pár száz méteren arra lettem figyelmes, hogy egyre lassulunk… Czindrityék láthatólag elfáradtak. Egy ideig még utaztam rajtuk, hogy kipihenjem magam, aztán szépen elfutottam mellettük. Először Attilát hagytam le, majd kb. 4,5 kilométernél Danit is leelőztem. Ez után már arra koncentráltam, hogy egy egyenletes futással megtartsam a pozíciómat. Egy kemény emelkedő után elhagytam az 5. kilométert is. Eléggé kifáradtam, de volt még annyi lendületem és erőm, hogy szépen végig küzdjem az utolsó km-t. Az Úrra néztem szüntelen, aki végig megújította az erőmet. Aztán, 400 méterrel a vége előtt egyszer csak elrobogott mellettem valaki. Csodálkoztam, ráadásul ő az igen fiatal, de annál keményebb Tóth Áron volt. Örültem is hogy jött, mert szépen beálltam mögé, így még gyorsítani is tudtam a végére. Leelőzni azonban már nem volt erőm. Az eredményemnek nagyon örülök: az abszolút 5. helyen (Szabó, Szalai, Matkó, Tóth, én), az U23-as kategóriában pedig a 2. helyen értem célba! Dicsőség az Úrnak!

Sötétvölgy mezei

2011-10-31T02:17:00.000-07:00

A mezei EB válogató 2. fordulója megegyezett a Baron von Twickel Mezeifutó versenysorozatának 2. állomásával, így a Szekszárd melletti Sötétvölgy rétjén egy nagyszabású rendezvényt bonyolítottak le. A verseny idén is szép időben és nagyszerű hangulatban telt el, hiszen sokan álltak rajthoz, valamint a futamok látványosak, izgalmasak voltak. A pályát nagyszerűen alakították ki, nekünk u23-as fiúknak 6 km-t, vagyis 3 kört kellett szaladnunk, csakúgy, mint az ifi-junior korú versenyzőknek. Szóval a „főfutam” népes mezőnyt vonultatott fel, mindenki megtalálta a saját képességének megfelelő versenytársakat.

Erre a versenyre már jobb felkészültséggel érkeztem, mint az első fordulóra, de nagy akciót most sem terveztem. Egyszerűen egy kiegyensúlyozott, erős és egyenletes iramú futásra törekedtem. A helyezés még nem izgatott. Persze az első 5-be kerülés fontos célpont volt, de a mezőny szűkössége miatt emiatt nem is féltem. Összefoglalva tehát, a folyamatos eredményjavulást tartom szem előtt, ezért örülök is, hogy még nem vagyok csúcsformában. Az OB majdnem egy hónap, az EB pedig még messzebb van, szóval fontos a tartalékolás, erőbeosztás!

Az előzményekről még annyit, hogy egészen a rajt előtti egy óráig nem tudtuk, hogy pontosan hány kilométert kell futnunk, mert a Baron-os kiírásban 10 km szerepelt, egyéb megjegyzés az u23-asokra pedig nem vonatkozott.. Mindegy, időben megtudtuk, hogy csak 6 kili lesz, ennek azért még én, mint hosszútávfutó is örültem.. Nem hiányzott volna az a plusz szenvedés.. Aztán a leutazás is egy kaland volt, mert péntek este 11kor még nem volt sofőröm. Végül reggel sikerült lefixálni a dolgot, Kiss Tomiéknak még egyszer köszönöm a fuvart!

12:30-kor rajtoltunk el. A rajt szokásosan brutális volt, ráadásul egy 50 méteres sprint után rögtön jött egy 180 fokos kanyar, ami egyből széthúzta a mezőnyt. Kicsit rosszul jöttem ki a dologból, de nem ijedtem meg, mert egyébként is óvatos kezdést terveztem. Érdekes módon ezt be is tudtam tartani. Szépen beálltam szorosan Honti Attila mögé. Az első km-en így lett egy kis hátrányunk, de nem volt vészes, sőt legalább nem köptük ki a tüdőnket, mint egyesek a fiatalabbak közül. Az első kör végére aztán felfutottunk az élbolyra. Minden rendben volt, még jó állapotban voltam. A 2. kört talán még erősebben is kezdtük meg, ezért kellett kapaszkodni rendesen. Czindrity Attila próbált ellépni, hogy Kállay Dani után eredjen, aki még az elején kipróbálta Szabó Sanyi tempóját. Kb. a táv felénél Czindrity ott hagyott minket, ennek köszönhetően lassultunk egy kicsit. Ez nem zavart, mert kellett már egy kis megpihenés az erős kezdés után. Honti sarkában egyébként is biztonságban éreztem magam, mert azt gondoltam, hogy békés távolságtartása mögött valami komoly taktika van. A 2. kör második felét tehát visszafogottan, kisebb lassulással tettük meg. Gyakorlatilag a 3. és egyben utolsó kör megkezdésére annyira kipihentem magam, hogy az utolsó 2 km-en majd valami nagyobbat is alkothassak. Eléggé csodálkoztam Honti „taktikáján”, mert Czindrity már elég nagy előnnyel futott előttünk, sőt az ifik kiválósága, Tóth Áron is idő közben elénk állt. Egy idő után egyértelművé vált számomra, hogy ez nem taktikázás, hanem Honti egyszerűen elfáradt és már nincs ereje úgy robbantani, mint 2 héttel ezelőtt. Egy ideig még azért utaztam rajta, majd kb. 5 kilométernél lehagytam, és a VEDAC-os Tóth Áronnal kezdtem meg az utolsó km-t. Jó erőben éreztem magam, ezért a rétre érve Áront is leelőztem. Ezt ő nem hagyta csakúgy, így nem sokkal később edzője ösztönzésére visszaelőzött. Áron viszont nem gyorsított, mert szerintem már nagyon elfáradt. Ezt kihasználva még vártam mögötte egy kicsit, majd az utolsó 100 méteren lehajráztam őt. Hála Istennek sikerült így a 4. helyezést megszereznem, kb. 18:40-es időeredménnyel (Sanyi 18:00, Kállay kb. 18:25, Czindrity kb. 18:30 ment).

Összefoglalva, abszolút jó futás volt, boldog vagyok a javuló eredményem miatt! Ugyanis ez már az előző futásnál lényegesen jobb verseny volt a részemről! Két hét múlva pedig Budapesten, a Népligetben folytatódik a válogató sorozat.

Halleluja!

Rólam nem készültek képek, de azért beszúrok néhány jellegzetes momentumot a versenyről:

Szombathely mezei

2011-10-22T07:37:00.000-07:00

Az őszi utcai futó versenyszezon számomra az 5vös 5km-rel lezárult. Ezután egy 2 hetes pihenő következett. Muszáj volt ennyire korán abbahagyni a versenyzést, mert október 15-én már megkezdődött a mezeifutó versenysorozat. A pihenőt úgy oldottuk meg, hogy azért a közelgő mezei versenyek miatt nem álltam le teljesen az edzéssel, viszont a szervezetemnek adtam egy határozott regenerációs-pihenő lehetőséget. Igazából nem éreztem semmi komolyabb fáradtságot, de a jövőre nézve bölcs döntésnek gondoltuk a pihenő időszakot. Fontos, hogy a mezei szezont és az azt követő alapozást úgy kezdjem meg, hogy teljesen pihent állapotban vagyok. Összefoglalva tehát szeptember végén, október elején két hétig csak (heti 4 alkalommal) rövid kocogásokat, könnyű lendületes futásokat végeztem. Ezzel teljes mértékben kipihentem magam, és ezzel egyidejűleg sikerült a jó formámat (jelentősebb visszaesés nélkül) átmenteni az újabb versenyszezonra.

Az idei év Mezei EB válogató versenysorozata még korábban kezdődött, mint tavaly. Ezzel nem értek egyet, de hát ez van.. Október 15-én, elsőként a szombathelyiek adtak otthont az első mezei válogatónak, ami egyben egy komplett, színvonalas mezeifutó verseny is volt. Számomra ez inkább egy edzés volt, hiszen még csak a verseny előtt egy héttel kezdtem el a felkészülést. Ennek ellenére elég jól ment a futás, maga az esemény is nagyon hangulatosra sikeredett. Kemény mezőny gyűlt össze a Csónákozó-tó melletti füves területen, így a ránk váró 5 körből álló 6 km-es táv is kemény küzdelemnek ígérkezett.

A rajt után hatalmas tempóban kezdtük meg a futást. Szabó Sanyi a tavalyihoz hasonlóan, idén is óriási robbantással vetette bele megát a rohanásba, amit nem mellesleg végig is csinált. Az üldöző boly, vagyis mindenki más, viszont már az első kör után belefáradt a tempóba.. A „bekezdés” másik oka, pedig a fiatalos lendület lehetett. Nagyon sok ifi-junior versenyző állt rajthoz, akik kissé túlvállalták magukat, ezért volt az a nagy sietség. Én magam csak az első kilométer végére tudtam felkúszni az élmezőny közelébe, a második kör végére már az első 6-8 versenyző között futottam. Ekkora azonban már eléggé kifáradtam. Szerencsére a többiek is így voltak a dologgal, ezért érezhetően lassult a tempónk. Ez valamelyest zavaró volt, de valahol pedig örültem neki, mert így legalább elképzelhetőnek tartottam, hogy végig bírjam a távot. A táv felénél nagy meglepetésemre Czindrity Attila ellépett tőlünk, így hárman maradtunk egy bolyban (Kállay Danival és Szalai Benjaminnal futottam együtt). A következő meglepetés Honti Attila volt, aki a 4. kör végén a semmiből bukkant elő és nagy elánnal húzott el mellettünk… Az utolsó kör következett, mely számomra a túlélést jelentette. Ugyanis nagyon elfáradtam a gyors kezdéstől. Hála Istennek sikerült utána valamennyire megújulnom, de azért még egyértelműen éreztem az edzettség hiányát. Gyakorlatilag ezt a versenyt akaraterőből futottam végig, ami azért nem rossz. Az utolsó körön sikerült megtartanom a pozíciómat, igaz kissé leszakadtam a végén a VEDAC-osoktól. Végül az abszolút 6. helyen értem célba, ez pedig az U23-as 5. helyre volt elég, ami így kezdésnek abszolút megfelelő. Hálás vagyok Istennek, hogy ilyen edzettségi hátránnyal is megtudtam állni a helyem ebben a kemény mezőnyben!

Egyetemi kategória is volt, ELTE-s színekben a 3. helyezést értem el a hallgatók versenyében! Összességében nagyon jól éreztem magam a versenyen, a jó eredmény mellett a pálya is nagyon tetszett. A mezei EB válogató következő állomása Szekszárd, október 29.!

5vös 5km 2011 ősz

2011-09-30T01:55:00.000-07:00

Szeptember 22-én az ELTE Sportkampány keretében, 21. alkalommal rendezték meg az 5vös 5km-t. Budapest egyik legnívósabb egyetemi sporteseményéről van szó, a színvonalas utcai futóversenyen már 6. alkalommal álltam rajthoz. Azon túl, hogy ELTE hallgatóként szinte kötelességemnek érzem, hogy Eötvös Loránd nevét viselő futóversenyen részt vegyek, a megmérettetés már önmagában is több szempontból kihívást jelent.

Az 5vös 5km mára már egy komoly élmezőnyt felvonultató versennyé nőtte ki magát. Nekem ugyan nem akadt vetélytársam, az órával azért így is meg kellett küzdenem. Szerettem volna 15 perc alatt futni, de végül „csak” 15:00 alatt sikerült teljesítenem a távot. A győzelmemnek és a javuló időeredményemnek így is nagyon örülök, úgy érzem egy igazán jó futást tudtam végrehajtani.

Az élmezőnyben is szép eredmények születettek. Az esemény színvonalát bizonyítja, hogy 25 versenyző ért be 18 percen belül a célba. Közöttük nem csak a BEAC lelkes versenyzői, hanem Budapest más egyetemeinek a hallgatói is szerepelnek. Továbbá újabb 25 futót számolhatunk a 20 percen belül teljesítők között, ez az eredmény még mindig nagyon jónak számít egy egyetemi futóversenyen. Összesen pedig közel 300-an futották le az 5km-es távot, közöttük rengetegen az ELTE polgárai. Jó érzés látni, hogy ez a hangulatos sportesemény évről évre több száz egyetemistát bír megmozgatni, remélem a létszám a jövőben tovább fog emelkedni.

<!--[if gte mso 9]> Normal 0 21 false false false HU X-NONE X-NONE

EDF Éjszakai futás 2011

2011-09-11T11:43:00.000-07:00

Szeptember 10-én az EDF Éjszakai futóversennyel folytatódott az őszi versenyszezonom. Ezt a hangulatos utcai tömegfutóversenyt nagyon szeretem, idén negyedik alkalommal álltam rajthoz. Először 2004-ben (13 évesen) futottam ezen a versenyen, ami hatalmas élmény volt, hiszen addigi életem talán legjobb futását produkáltam akkor (a 6,5 km-t 22:35 alatt teljesítettem, ezzel az élmezőnyben végezve). Aztán egy hosszabb kimaradást követően 2009-ben újra szaladtam egyet, ekkor Schweigert Árpi barátomnak segítettem, végül tavaly egy betegség után, kirobbanó formában a 4. helyen értem célba, éppen lemaradva a bronzról. Ennek megfelelően idén a dobogóra való felfutást tűztem ki célul, ami Hála Istennek megtörtént: a kb. 4300 főt számláló mezőnyben az abszolút 2. helyen értem célba!

A Félmaraton OB utáni hét pont jól sikerült: Alapvetően a pihenésre tettük a hangsúlyt, de a gyors regenerációnak köszönhetően egy-két lendületes, koordinációs futás is belefért még az edzésmunkába. Ezen kívül a félmaratonon szerzett sikerélményem hatása máig is pozitívan hat rám, tehát a szombat esti Éjszakai Futáson, teljesen felszabadultan, hittel tudtam rajthoz állni.

A verseny izgalmas volt, érzésem szerint végig kiegyensúlyozottan, jó erőbeosztással tudtam futni. A verseny pályája megint új útvonalon zajlott, a régebbi versenyekhez hasonlóan most is felfutottunk a Budai várhoz, azonban a táv idén rövidebb volt: kb. 5,7 km-t kellett csak teljesítenünk. Ezt a távot közel 3 perces ezrekben lépkedtük végig, ami a pálya domborzatát figyelembe véve nem rossz teljesítmény.

Az első egy km-t én vezettem, majd ahogy elkezdtünk az emelkedőn futni, bolyba tömörültünk és kicsivel hátrébb húzódtam. Az emelkedő alig vett ki belőlem erőt, ez fontos volt. A 2. km-nél már nagyjából látszott, hogy kik között fog eldőlni a dobogó sorsa. Nem néztem annyira hátra, de az egyértelmű volt, hogy elsősorban Tóth Lászlóra, Tábor Miklósra és Zsíros Misire kell odafigyeljek. A hosszú lejtőn -ahogy elnéztem, mindannyian kipihentük magunkat, szinte még bármi lehetett. Egy kicsit el is gondolkoztam, hogy mi lesz ebből… A békéscsabai futókon ráadásul kicsit sem látszódtak a fáradtság jelei. Azért viszonylag nyugodt maradtam, hittel néztem a hátralevő kilométerekre. Aztán a 3. kilométerhez közeledve Tóth Laci váratlanul az élre ált, és jelentős tempóváltásba kezdett. Egy pillanatra megtorpantam, de hamar szedni kezdtem a lábaimat, hogy utolérjem őt. A többiek nem jöttek velünk, túl gyorsnak vélték az iramot. Persze nekem is erőm felülinek tűnt a váltás, de nem akartam meghátrálni. Jól is tettem. Egy kilométer múlva már száz méteres előnnyel futottunk, ráadásul ellenfelem „visszalassított” a 3 perces ezrekhez, így könnyedén tudtam vele tovább futni. Az előny és a frissesség (alig éreztem még fáradtságot!), felszabadítottak és így még élvezetesebbé vált számomra a futás. Az utolsó másfél kilométer megnyugtatónak ígérkezett a pozíció-megtartás szempontjából, a győzelem kivívása viszont nagy feladat maradt. Őszintén szólva erre nem volt túl erős affinitásom, de azért kész voltam mindent megtenni. A vége előtt kb. 600 méterrel Tóth Laci robbantott, erős hajrába kezdett. Próbáltam lépést tartani, ám a két fejjel magasabb ellenfelemmel szemben alul maradtam. Egy idő után viszont belefáradt a hosszú hajrába, szinte már majdnem utolértem. Sajnos azonban már csak háromszáz méter volt hátra, ezért nehéz lett volna már a helyzetemen fordítani.

Az eredményem így is nagyszerű, hiszen nagy boldogsággal érte célba a 2. helyen, csupán 5 másodperces hátránnyal. Az időeredményem 17:20 lett (kb. 5,7 km, 3:04/km).

Dicsőség Istennek!

Félmaraton Országos Bajnokság

2011-09-05T02:02:00.000-07:00

A 2011. évi Félmaraton Országos Bajnokságot szeptember 4-én a Nike Budapest Félmaraton keretében rendezték meg. Számomra ez a verseny az év egyik legfontosabb megmérettetése volt, hiszen jelenleg a félmaraton az elsődleges versenyszámom. Ennek megfelelően sokat készültem, így a nyári hetek a pályaversenyek helyett ezúttal a felkészüléssel teltek el. A Tatai Minimaratont leszámítva, utcai futóversenyeken sem indultam. A viszontagságos nyári időszak ellenére a bajnokság nagyon jól sikerült: 70 percen belüli idővel az abszolút 6, az U23-as korosztályban pedig az 1. helyezést értem el!

Pár sort az előzményekről: Egy nyaralást követően július közepén kezdtem meg a felkészülést, ami egészen augusztus második hetéig nagyon sikeresen is zajlott. Aztán majdnem egy hétig abba kellett hagynom az edzéseket az allergiás betegségem miatt. Fizikai állapotom alapvetően hamar megújult, mégis az edzések kifejezetten gyengén mentek, a szívem egyszerűen nem bírta a terhelést. A gyengélkedés egészen augusztus végéig eltartott. Emiatt veszélyben éreztem a bajnokságot, kétségbe is estem a szerencsétlenség miatt. A félmaratont megelőző 10 napban azért volt 3 edzésem, amik kifejezetten jól mentek: Egy jó eredmény elérése tehát nem volt elveszve! Ezt a versenyt megelőző két napig nehezen tudtam elhinni, végül mégis sikerült megvívnom a hitnek a nemes harcát! Azután, hogy rendbe tettem magam, már „csak” magát a bajnokságot kellett megharcolnom…

Vasárnap reggel 10 órakor gyülekeztünk a rajtvonalnál. Az OB-n népes mezőny gyűlt össze, a Nike Félmaratonról nem is beszélve.. A rajt a BSI versenyekhez méltóan igen ünnepélyes hangulatban zajlott, csakúgy, mint az első két-három kilométer: Nagyon jó érzés volt végig száguldozni az Andrássy-úton egy több ezer fős mezőny elején. Aztán ahogy távolodtunk, magunkba fordultunk és csak a versenyre kezdtünk koncentrálni. Az első három versenyzőt üldözve kialakult egy kb. 10 fős boly, amelynek többnyire az elején futottam én is. Így tettük meg az első 5-6 kilométert, ami egészen lazán ment. Jól esett a futás és még nem is voltam fáradt, pedig az első kilométerek 3:10-15 körüliek voltak.

Majd egy idő után kissé visszalassultunk olyan 3:16-20 körüli tempóra. Ennek örültem, hiszen ott voltam a legjobbak között és ehhez még megfeszítenem se kellett magam. Itt már éreztem, hogy (hacsak nem lesz valami nagy iramváltás), ez a futás inkább a helyezések eldöntéséről és nem az időeredményekről fog szólni. A 7. kilométer környékén két dobogó-esélyes versenyző gyorsabb sebességre kapcsolt, hogy utánaeredjen a 3 fős élbolynak. Így 4-en maradtunk egy bolyban (Józsa Gábor, Szabó Sándor, Farkas Dárius és én). Ez a felállás meg is maradt, egészen a 18. kilométerig. A 8. kilométer után, amikor még mindig nem jöttek a fáradtság jelei, továbbá tudatosítottam magamban a pozíciómat, jelentős békességre jutottam. Elkezdtem igazán élvezni a futást. Ugyan északnak fordulva szembe szél következett, mégis a frissesség, lazaság tovább kísérte a futásomat. Versenytársaim érezhetően kevésbé bírták a körülményeket, ez még jobban megnyugtatott. Ahogy nekivágtunk a pesti rakpart végeláthatatlan birodalmának, úgy kellett összefognom a társaságot, hogy egymást segítve küzdjünk a széllel és lehetőleg ne menjünk ki a 3:20-as tempóból. Nagyon élveztem ezt a kb. 5 kilométeres szakaszt, mert érzésem szerint nekem ment a legkönnyebben. Egy-két lassabbra sikerült kilométer kifejezetten pihentető volt számomra. Ugyan ez az összidőnek nem tett jót, az erőtartalékolásomnak (ami az utolsó pár kilométeres harchoz kellett) annál inkább. (10 kilométeres részidőnk: 32:30).

Miután a 15-ös kilométertáblát is elhagytuk, elkezdtem a táv végére koncentrálni. Mivel megszűnt a szél, és mert a verseny közelgő végét a többiek is érezték, kissé gyorsítottunk az iramon. Ettől kezdve már nem vezettem annyit, inkább meghúzódtam a többiek mögött. Nekem még mindig könnyedén ment a futás, ez óriási boldogságot okozott. Tudtam, hogy a dobogós helyezés (U23) már biztosan megvan, mert mögöttünk nem volt senki reális közelségben. Ez olyannyira megnyugtató volt, hogy a dobogón elfoglalt lehetséges helyem nem is foglalkoztatott különösebben. Innentől már csak élvezettel futottam, ahogy bírtam. Aztán elérkeztünk, a Nyugati-felüljáróhoz (17, 5 km). Mivel már negyedszerre futok ezen a pályán, tudtam, hogy ezen a ponton sok múlhat. Éppen ezért, keményen meg is futottuk Józsa Gáborral az emelkedőt. A taktika bevált. A felüljárót elhagyva először Dárius, majd egy fél kilométer múlva Szabó Sándor is leszakadt. Ezután Józsa Gábor vette át a vezetést és erőteljesen gyorsított is. Ennek örültem, mert ez lehetőséget adott a Szabó Sándorral szemben megszerzett előnyöm bebiztosításához. A 20-as táblához közeledve ugyan leszakadtam Gáborról, de ez nem zavart. Innentől már csak arra ügyeltem, hogy az utolsó bő egy km-t biztonságban, az első helyemet megtartva fussam le. Habár az utolsó 1000 méter kínos lassúsággal telt el, Hála Istennek ezt is leküzdöttem.

Végül tehát az abszolút 6. helyen, 01:09:28-as időeredménnyel szereztem meg a Magyar Bajnoki címet az U23-as Félmaratoni Országos Bajnokságon! Nagyon boldog vagyok, hálás vagyok Istennek, hogy hitet adott és végig segített a küzdelemben! Nagyon köszönöm Szabó Imre edzőmnek a kiváló felkészítést és mindenkinek köszönöm a szurkolást!

Az Újbuda TV készített velem egy interjút: (01:40-től)

http://www.youtube.com/ujbuda#p/u/14/TmTGM0cL1zU